Elképesztő bértorzulás: 800 ezres beteghordói fizetés mellett 360 ezret visz haza a műtősnő – ki fogja ezt rendbe tenni és mikor?

Az eLitMed a szakdolgozói bérek közötti jelentős eltérésekről számolt be,  a lapnak nyilatkozó egészségügyi dolgozók szerint egyes betegszállítók keresete akár a nettó 1,2 millió forintot is elérheti, miközben diplomás szakdolgozók ennél lényegesen kevesebbet kereshetnek. A magasabb jövedelmek mögött ugyanakkor jelentős túlmunka, ügyelet és különböző pótlékok is állhatnak, vagyis nem általános alapbérekről van szó - írja a portál.

A Világgazdaság is megírta, hogy csak 2027-ben kapja meg az egészségügy a választások előtt megígért évi 500 milliárd forintos többlet teljes összegét. Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter a Magyar Kórházszövetség konferenciáján elmondta, hogy a csomag legnagyobb tétele a több mint 123 ezer dolgozót érintő szakdolgozói bérrendezés lesz, de annak mértékét nem közölte. 

Megdöbbentő furcsasági a bérek között

Laikus szemmel nehezen érthető bérkülönbségekről számolnak be az ápolók egy közösségi csoportban a Facebookon. Az 1001 nővér - felmondjuk a csendet elnevezésű szakdolgozói csoportban egy műtősnő azt írta: öt ügyelettel és összesen 189 ledolgozott órával nettó 360 ezer forintot visz haza, miközben tudomása szerint a beteghordók között 800 ezres kereset is előfordul. Egy másik hozzászóló azt jelezte, hogy diplomával és 30 éves munkaviszonnyal három részleg vezető ápolójaként 80-85 dolgozóért felel, mégis nettó 530 ezer forint a keresete. Állítása szerint az SBO-n dolgozó beteghordók ennél jóval többet kapnak. A közösségi médiában megjelent összegek természetesen nem tekinthetők ellenőrzött béradatoknak, a beszámolók azonban ugyanarra a feszültségre világítanak rá, amelyet az eLitMed is bemutatott.

Hogyan torzulhatott el ennyire a rendszer?

Balogh Zoltán kamarai elnök azt válaszolt a portálnak, hogy  az egészségügyi szolgálati jogviszony bevezetésekor egyszerűsítették a bérrendszert, ennek azonban súlyos anomáliái lettek. Körülbelül 16 év szakmai tapasztalat után gyakorlatilag megszűnik az előrelépés, miközben a végzettséget és szolgálati időt tükröző kategóriák jelentősége lecsökkent - magyarázta.

A probléma oka az, hogy a tényleges keresetet már nem pusztán a végzettség és a szolgálati idő határozza meg, hanem más tényezők is, mint

•  az intézmény, 
• a munkaterület, 
• az ügyeletek és túlórák száma, 
• a pótlékok, 
• valamint a helyi bérdöntések is jelentős különbségeket okozhatnak.

Az egyik hozzászóló 39 év munkaviszony, PhD-, MSc- és BSc-fokozat, menedzserdiploma, három OKJ-s végzettség és két nyelvvizsga mellett arról írt, hogy keresete még így sem közelíti meg az általa említett egymillió forintos betegkísérői fizetést. Szerinte még az sem magától értetődő, hogy egy új szakmai képzettség mekkora béremelkedést jelent. A hozzászóló azt állította, hogy intézményi döntéstől is függhet, milyen mértékben ismerik el anyagilag a megszerzett képesítést. Ennek pontos szabályozása külön vizsgálatot igényel. 

Az Országos Kórházi Főigazgatóságot is megkérdezte a portál arról, várható-e bérrendezés, de az válaszolták intézményi helyzetfelméréseket végeznek, amelyek célja a szakdolgozói létszámhelyzet, a működési folyamatok, a munkaszervezés és a dolgozói tapasztalatok feltárása. Álláspontjuk szerint „a szakdolgozók megtartását a bérezés mellett a munkakörülmények javításával, a vezetői kultúra fejlesztésével, a mentorálási rendszerek erősítésével, valamint az intézményi oktatási és karrierutak támogatásával kívánja elősegíteni.”

Már nem feltétlenül a tudás és a felelősség dönti el a fizetést

A furcsa helyzet egyik következménye, hogy az egészségügyön belül is megindulhat a dolgozók vándorlása a jobban fizető területek felé. Ahol több pótlék, ügyelet vagy nagyobb intézményi mozgástér van, ott lényegesen magasabb kereset érhető el. Egy ápolásvezető a közösségi csoportban úgy fogalmazott: óriási különbségeket okoznak a helyi sajátosságok, az egyes szakmák eltérő érdekérvényesítő képessége és a földrajzi eltérések, miközben a keresetek nem feltétlenül követik a teljesítményt.

A cikk szerint az intenzív terápiás osztályokon, a sürgősségi betegellátásban, az aneszteziológián vagy a műtői területeken dolgozók bizonyos intézményekben jelentős helyi pótlékokhoz, munkaerő-megtartó juttatásokhoz és túlóralehetőségekhez jutnak. Viszont a krónikus belgyógyászati, rehabilitációs vagy pszichiátriai osztályokon dolgozó szakdolgozók bére, a fizikai és mentális terhelése ellenére, elmarad más területeken dolgozó kollégáikétól.

Így fordulhat elő az a szakdolgozók által egyre nehezebben elfogadható helyzet, hogy a több évtizedes tapasztalat, a diploma vagy akár a vezetői felelősség sem garantál magasabb keresetet. A milliós beteghordói fizetés ezért inkább tünet, kérdés az, miként lehet olyan szakdolgozói bérrendszert kialakítani, amelyben világosan megjelenik a képzettség is, valamint a tapasztalat és a felelősség mértéke is.