Világgazdaság Online

Tavaly két és félszeresére nőtt a hazai transzferár-ellenőrzések száma, a cégeknél így megállapított társaságiadó-különbözet pedig csaknem tízmilliárd forint – ez közel duplája az előző éves adatnak. Sok vállalkozás egyszerű formai hibákon, elmulasztott határidőkön bukik el az ellenőrzések során, tartalmi kérdésekben azonban maga a szabályozás sem mindenhol fogalmaz világosan. A cégek a megfelelő körültekintéssel elkerülhetik a szankciókat – véli Veszprémi István, a Deloitte Zrt. adópartnere.
A szakember rámutatott: az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) évek óta különösen nagy figyelmet fordít a kapcsolt felek között alkalmazott árakkal – az úgynevezett transzferárakkal – kapcsolatos adójogi előírások betartatására és a nyilvántartási kötelezettség ellenőrzésére. A múlt év robbanásszerű bővülést hozott ezen a területen, hiszen az adóhatóság a formai kritériumok és határidők betartása mellett immár tartalmi szempontokat is vizsgál az ellenőrzések során.
A vizsgálatok száma 2009-ben meghaladta a kétezret, az adóhatóság által megállapított nettó adókülönbözet pedig megközelítette a 30 milliárd forintot. Ez utóbbi majd kétszerese, az ellenőrzések száma pedig több mint két és félszerese az egy évvel korábbi adatnak.
A Deloitte tapasztalata szerint a szabályozásnak továbbra is vannak olyan részei, amelyeket az APEH ellentmondásosan vagy bizonytalanul kezel, az adózók pedig megfelelő tájékozottság és elővigyázatosság nélkül. A vállalkozások egy része számára például még mindig nem teljesen világosak a transzferár-dokumentációval kapcsolatos követelmények. Gyakoriak azok az esetek, amikor az adózónak csupán jóval körültekintőbbnek kellene lennie ahhoz, hogy elkerülje a szankciókat – legtöbbször a hiba annyira nyilvánvaló, hogy annak felderítése még csak komoly erőforrásokat sem igényel az adóhatóság részéről.
Így például komoly buktató lehet az ingyenesen, illetve irreálisan alacsony, költségeket sem fedező áron nyújtott szolgáltatás a kapcsolt vállalkozásnak, erre gyakori példa az ingyenes irodabérlet, a kamatmentes kölcsön vagy például az építőiparban a haszonkulcs alkalmazása nélkül megállapított vállalkozói díj. Az ilyen ügyletek következménye az ellenőrzés során rendszerint az átadó vagy szolgáltatást nyújtó fél társasági adóalapjának a kiigazítása.
Veszprémi István kiemelte: sok esetben már azzal is elkerülhetők lennének az utólagos adókülönbözeti megállapítások és bírságok, ha a vállalkozások legalább az irreálisan alacsony (vagy éppen magas) áron bonyolított ügyletektől óvakodnának. Az oda nem figyelés pedig súlyos következményekhez vezethet. Ilyen eset volt az, amikor egy társaság bevallása szerint piaci ár alatti áron járművet szerzett be a kapcsolt vállalkozásától, és ennek alapján csökkentette adóalapját. Az adóalap-csökkentést az adóhatóság később jogtalannak ítélte, az ügyben valótlan tartalmú nyilatkozattétel miatt ráadásul büntetőfeljelentés is indult, a cég ugyanis nem tudta igazolni a beszerzéseket.
A Deloitte tapasztalatai szerint vannak olyan adóhatósági megállapítások, amelyek jogossága vitatható, ezért ilyenkor célszerű lehet külső szakértő segítségét is igénybe venni. Ilyen lehet például az úgynevezett Amadeus adatbázis (nemzetközi transzferár-adatbázis) alkalmazásával meghatározott piaci ársáv alapján elvégzett adóhatósági adóalap-kiigazítás. Egy ilyen az adózó számára különböző öszszegű adókülönbözeteket eredményezhet, és nem valószínű, hogy az APEH az adózó számára legkevésbé hátrányos változatot részesíti előnyben.
A Deloitte az adóhatóság részéről bizonytalanságokat elsősorban a kölcsönügyletek, cash pool megállapodások kezelése kapcsán tapasztalt. Előfordult például, hogy kölcsönügylet esetén az adóhatóság a kölcsönügylet értékébe a kamat mellett a tőkeösszeget is beleértette, és ennek következtében nem fogadta el az adózó által készített úgynevezett egyszerűsített dokumentációt (amely csak abban az esetben fogadható el, ha az ügylet értéke piaci áron nem lépi túl az 50 millió forintot, a szerződés megkötésétől számítva). A Pénzügyminisztériumhoz benyújtott hivatalos állásfoglalás-kéréssel sikerült ugyanakkor tisztázni, hogy a tőke összege ilyen esetekben nem képezi részét az ügylet értékének, és ezért a konkrét esetben elfogadható az egyszerűsített dokumentáció. A társaság tehát ebben az esetben jól tette, hogy nem fogadta el azonnal az adóhatóság érvelését. VG