Európa még csak most követi Magyarországot Unortodoxiába

Magyarország csak elkezdte az unortodox gazdaságpolitikát, míg Európa most indul ebbe az irányba, értékelte a cipusi fejleményeket Barcza. Szerinte ezen a téren kettős mérce érvényesül Magyarországgal szemben, mert “ha az unortodox lépést az IMF és az EU találja ki, akkor nincs vele probléma, ha pedig mi találjuk ki, akkor van.”

Barcza konzervatív szempontból értékelve a jelenlegi gazdaságpolitikát elmondta, hogy a magyar gazdaságot korábban lefelé tartó spirál jellemezte. Az 1981 óta folyamatosan csökkenő népesség és alacsony foglalkoztatottság párosult az dósság magas szintjével. Ez hátráltatta a magyar gazdaság felzárkózását, mert instabil gazdaságot hozott létre.

Egy egészségesebb, stabilabb gadaság létrehozása egy hosszú, akár két kormányzati cikluson is túlmutató út, állítja az elemző. A realista forgatókönyv alapján nagyjából tizenöt év alatt tudunk kimászni az ördögi körből, amelybe kerültünk. Magyarország problémáira szerinte két válasz adható. Az egyik gyors felzárkózást ígér hitelből. Az általa adósságalapú jóléti államnak nevezett szerkezet azonban instabil szerkezetet hoz létre az eladósodás miatt. A másik, a lassabb de stabilabb út a munkaalapú gazdaság, ami a megtakarításokból és a munkajövedelmekből történő vagyongyarapodásra épít. Ha ezt az utat járjuk, hasonlóan például Dél Koreához, vagy a másik három visegrádi országhoz, az tartós, stabil eredményt hozhat.

Barcza a legsürgősebb feladatok közé sorolta a gazdasági aktivitás növelését, az adósság csökkentését, a méltányos közteherviselést és családbarát adózást, a munkahelyteremtést és a biztos nyugdíj megteremtését.

A sikeres országokban a gazdaságilag aktív népesség aránya hetvenöt százalék körül van. Ha ez valóban ilyen magas lenne, akkor Magyarországon az egy foglalkoztatottra jutó egy eltartott helyett két foglalkoztatottra egy eltartott jutna. A Századvég szerint ez lenne az a hosszú távon is fenntartható helyzet, ami a lefelé tartó spirált megállíthatja. Foglalkoztatási szempontból Barcza a legsúlyosabb problémák közé sorolta az önfoglalkoztatók magas arányát - több, mint egymillió fő - továbbá azt, hogy nyugdíjjellegű ellátásban közel hárommillió fő részesül. A Századvég felmérése alapján a négy és fél millió SZJA bevallás készítőnek az 55.7 százaléka nem tudta kihasználni a jelenlegi kormány által bevezetett személyi jövedelemadókedvezményeket, de ők kilencven százalékban egyedülállók. Az SZJA fizetők nagyjából 38.5 százaléka tudott élni az adóváltozásokból fakadó előnyökkel.

A kormánynak fontos ígérete volt, hogy a terheket ne a bérből és fizetésből élőkre rakja, emlékeztetett Barcza hozzátéve, hogy ezt már számszerűsíteni lehet, mert idén és jövőre is két százalékos reálbérnövekedést prognosztizál. A méltányos adózás keretében azok a szektorok kerültek megadóztatásra, amelyek a válság előtt jelentős profitot halmoztak föl. Az elemző számításai szerint a profittermelő vállalkozások teljes adóterhelése a pénzügyi illetékkel együtt idén eléri a 617 milliárd forintot, melynek harminc százalékát a pénzügyi szektor teszi ki. Érvelése alapján mivel a válság előtti tíz évben a szekor adózás utáni profitja meghaladta a 2000 milliárd forintot, ezért a mostani különadónak legalább tíz évig kellene fennmaradni, hogy nullára jöjjön ki a pénzügyi szektor kumulált eredménye.

Magyarország adósságának kamataira minden évben kifizet 1300 milliárd forintot, ami eléri a GDP 4.3 százalékát, hangsúlyozta Barcza. Ez azt jelenti, hogy a költségvetési bevételek egy tizede kamatfizetésre megy el. Az alkotmányos plafon mellett az adósság kezelése céljából az állam újfajta lakossági állampapírokat vezetett be, amelyek az elmúlt fél évben felszívták a lakossági megtakarításokat. Az adósság finanszírozása szempontjából Barcza ezt annyiban tartja jobbnak egy IMF hitelnél, hogy a mivel utóbbi egy devizában felvett hitel, így nem biztos, hogy végig annyi lesz a kamata, amennyivel előre számolni lehet. Továbbá a kamatfizetés jövedelemkiáramlást jelent az országból ellentétben a lakossági állampapírra fizetett kamatokkal, amelynek kifizetése belföldre történik.

Még a kormány kritikusai is elismerik, hogy 1990 óta először sikerült három százalék alatti költségvetési hiányt elérni, amely fontos az ország hitelességének visszaszerzésében is, jelentette ki Barcza. Hozzátette, hogy ha gazdasági növekedésben nem is, de ezen a területen a régiós országok előtt állunk.

A banki hitelezésről szólva kiemelte, hogy túlhitelezett állapotból haladunk az egyensúly felé. Ennek alátámasztására elmondta, hogy bár 2010 és 2012 között a teljes hitelállomány megháromszorozódott, a felzárkózási arányunk az európai átlaghoz képest semmit nem javult. Az, hogy most nincs növekedés Magyarországon, nem meglepő, mert ez természetes következménye annak, hogy törlesztünk. A hitelállomány csökkenése 2010 óta elérte a tizenöt százalékot. A hitelek leépítése már 2009-ben elindult, melynek fő oka az volt, hogy a külső források megdrágultak és elapadtak. A bank/hitel mutató a válság előtti 170 százalékról mostanra 110 százalék alá csökkent és még nem tudni, hol fog megállni, jegyezte meg az elemző. Bár Barcza elismerte, hogy a bankadó nem segíti a hitelezést, rámutatott arra, hogy a teher nem egyformán érinti a bankrendszert. Az, hogy a nyolc magyar nagybank fele nyereséges, fele veszteséges, azt jelzi, hogy a veszteség oka nem a bankadó, hanem a korábbi hibás üzletpoltika.