Világgazdaság Online

Egymást érik a német gazdasági klímáról szóló rendkívül optimista híradások. A meghatározónak tartott Ifo-index és a fogyasztói bizalom is javult augusztusban (VG, augusztus 26., 5. o.), a második negyedéves GDP-növekedés a kelet-ázsiai feltörekvőkével vetekedik. Ezen örömteli események mögött elsősorban a Kínába irányuló német export robbanásszerű idei bővülése áll. Németország a többi nyugati államnál jóval nagyobb mértékben köti konjunktúráját az ázsiai óriáshoz, ennek köszönhetően az EU legnagyobb nemzetgazdaságának középtávon is ígéretes jövőt jósolnak az elemzők. Egyre többen figyelmeztetnek azonban, hogy a túlzott függőség akár „halálos ölelésnek” is bizonyulhat.

A kínai–német szimbiózis olyan fajsúlyúvá válhat a globális gazdaságra nézve, mint a Peking és Washington között már meglévő kölcsönös függés – mutat rá a Der Spiegel. A kapcsolat jellege ugyanakkor teljesen eltérő a két esetben. Peking és Washington között a kínaiak által finanszírozott amerikai költségvetés, ezen keresztül pedig az USA belső keresletének biztosítása a lényegi elem. Ehhez képest Berlin és Peking kapcsolatában a felvevőpiacok kölcsönös fontossága a meghatározó, ami főleg annak köszönhető, hogy a német vállalatok által előállított nagy értékű iparcikkeket és luxustermékeket egyelőre nem tudja nélkülözni a kínai gazdaság.

Az óriási felvevőképességű kínai piac azonban két szempontból is veszélyeket jelenthet. Egyfelől a túl nagy mértékű függés nehéz helyzetbe hozhatja a német exportőröket abban az esetben, ha a kínai növekedés buboréknak bizonyul. Peking már most azon fáradozik, hogy dirigista gazdaságpolitikai beavatkozással megakadályozza az ingatlanpiac túlhevülését. Az igaz, hogy a német kivitel kétharmada még mindig az EU országaiban talál vevőre, de egyetlen más külkereskedelmi viszonylat sem tud a kínaihoz hasonló mértékű növekedést felmutatni. Az ázsiai országba irányuló német export közel 60 százalékkal bővült 2010 első hat hónapjában.

A másik nagy veszélyt ugyanakkor az jelenti, hogy a kínaiak korántsem kívánnak hosszabb távon is a német technológia egyszerű vásárlói maradni. A pekingi vámpolitika egyre inkább arra próbálja késztetni a konszerneket, hogy a németországi termelés helyett helyben gyártsák le termékeiket, természetesen egy kínai partnerrel alakított vegyes vállalat keretében. Ez a módozat pedig folyamatosan lehetőséget biztosít a német know-how megszerzésére (ellopására). Egyes gazdasági szakemberek emiatt attól tartanak, hogy a német ipar kulcságazatai, az autó- és gépgyártás sincsenek biztonságban a jövőbeli kínai konkurenciával szemben.

Jó példa erre a folyamatra a napelemek gyártása, amelynek terén a valaha vezető németeket már lekörözték a kínaiak olcsóbb termékeivel.
A szellemi magántulajdon védelme továbbra is rendkívül kényes téma, és a kínai üzleti lehetőségektől amúgy lenyűgözött német cégvezetők egyre élesebb hangon próbálnak tiltakozni a gátlástalan kínai információszerzési módszerek ellen – nem sok sikerrel. Az USA és Európa elhúzódó gazdasági gyengélkedése miatt ugyanakkor óvatosnak is kell lennie a nagymértékben exportorientált német vállalatoknak, ha nem akarnak lecsúszni a kínai lehetőségekről. Ahogy az egyik cégvezető tömören megfogalmazta, jelenleg csak két választás van: Kína vagy a halál.