Kémjei miatt bukott meg Juncker
Lemondását megelőzően minderről a keresztényszociális politikus több mint kétórás parlamenti beszédében számolt be, hangsúlyozva azt is, hogy nem követett el olyasmit, ami indokolná távozását. Szocialista koalíciós partnereit ez azonban nem győzte meg, megvonták tőle a bizalmat.
A parlament vizsgálóbizottsága múlt pénteken elfogadott jelentésében azt állapította meg, hogy az ország titkosszolgálatánál törvénytelen módon hajtottak végre lehallgatásokat, gyanús ügyleteket bonyolítottak le luxusautókkal – az állami pénzből beszerzett gépkocsikat piacra dobták –, és azzal próbálkoztak, hogy pedofília vádját bizonyítsanak egy főügyészre. Az is kiderült, hogy – igaz, jóval Juncker hivatalba lépése előtt – kisebb pokolgépes merényleteket is elkövettek, hogy bizonyítsák, szükséges emelni a hivatal büdzsékeretét.
Juncker beszámolója szerint 2000 óta öt illegális beszélgetésrögzítés történt. Ezek egyikének ő maga volt a szenvedő alanya: 2008-ben Marco Mille, a luxemburgi titkosszolgálat akkori főnöke a Junckerrel folytatott beszélgetését vette fel titokban, egy karórának álcázott készülékkel. Erről csak jóval később szerzett tudomást, de akkor sem azonnal távolította el beosztásából a túlságosan önjáróvá vált kémfőnököt. A parlamenti vizsgálat egyébként azt követően indult el, hogy egy luxemburgi lap beszámolt a beszélgetésről. A bizottság szerint ezért Junckernek mint a szolgálatot felügyelő kormányfőnek viselnie kell a politikai felelősséget.
A távozó miniszterelnök őszi előre hozott választással számol. Az eredeti menetrend szerint csak jövő tavasszal lett volna esedékes a voksolás. Guy Schiller kormányszóvivő nyilatkozatban hangsúlyozta, a kormány egyelőre nem mondott le, a miniszterek őszig ellátják hivatalukat. Ezt megerősítette Etienne Schneider, a koalíciót felmondó szocialisták gazdasági minisztere is.
Juncker puhára esett: pártja, a CSV elnöke, Michel Volter már a hét elején jelezte, egy esetleges előre hozott választáson őt jelölik. A párt esélyeit tekintve pedig jó ómen, hogy a II. világháború óta folyamatosan ők állnak a kormány élén.
Az is felmerült ugyanakkor, hogy Juncker az Európai Bizottság elnökének jövő ősszel megüresedő helyére vágyik. Mindezt ő maga is megerősítette egy kérdésre, amelyet Eurogroup-elnökként utolsó európai parlamenti bizottsági meghallgatásán tettek fel neki. Ebben az esetben természetesen már nem őrizhetné meg a nagyhercegség vezetését.
A titkosszolgálati visszaéléseket vizsgáló parlamenti bizottság ugyanakkor már eddigi európai szerepvállalását is a szemére hányta. Mint a François Bausch zöldpárti politikus által vezetett testület megállapította: a teljes embert kívánó, az euróövezeti mentőcsomagok miatt sokszor maratoni tárgyalások nyilván közrejátszhattak abban, hogy nem tudta hatékonyan felügyelni a titkosszolgálatok működését.
Európa sikerembere
Az 58 éves Jean-Claud Juncker strasbourgi jogi tanulmányai után, mindössze 30 évesen lett parlamenti képviselő, sőt, még ebben az évben munkaügyi miniszter lett a Santer-kormányban. 1989-tól pénzügyi tárcát is vezette. Ebben is rekorder az EU-ban: a posztot húsz éven át töltötte be. A Világbanknál és a Nemzetközi Valutaalapnál tett kitérő után 1995 januárjában vette át az Európai Bizottság elnöki székébe távozó Jacques Santertől a kormány vezetését. A néppárti politikus az európai integrációs folyamat fontos személyisége. Oroszlánrésze volt az 1992-es, az Európai Uniót megalapító maastrichti szerződés kidolgozásában, később pedig az egységes fizetőeszköz az euró létrehozásában is. Az európai politikai porondon vívott csatái közül a legemlékezetesebb egy békítés volt: 1996-ban sikerrel simította el Helmut Kohl német kancellár és Jacques Chirac francia elnök nézeteltérését az úgynevezett stabilitási paktum kérdésében.
A néppárti politikus az európai integrációs folyamat fontos személyisége. Oroszlánrésze volt az 1992-es, az Európai Uniót megalapító maastrichti szerződés kidolgozásában, később pedig az egységes fizetőeszköz az euró létrehozásában is. Az európai politikai porondon vívott csatái közül a legemlékezetesebb egy békítés volt: 1996-ban sikerrel simította el Helmut Kohl német kancellár és Jacques Chirac francia elnök nézeteltérését az úgynevezett stabilitási paktum kérdésében.-->
