Külföldi tulajdon, jobb megtérülés: Milyen a jó bankrendszer?

Szerinte csak azokat az országokat lehet vizsgálni, amelyeknek a népessége nagyjából megegyezek a magyarral. A régiónban a hazai tulajdonú nagybankok aránya nagyon csekély, Lengyelországban szinte az összes bank tőzsdén van, messze a legjobb megtérülési mutatókkal rendelkeznek, és közvetlenül utánuk jönnek a cseh bankok.

Kiemelte, hogy a magyar bankrendszer koncentrációja a legalacsonyabb a régióban. Lengyelországban a koncentráció hasonló, de ennek semmi köze sincs a megtérüléshez.

Dél-Európában nem túl jó a bankrendszer helyzete. Görögországban és Portugáliában is hazai tulajdonú a bankrendszer, Olaszországban a legnagyobb bankok veszteségesek és szinte mindegyik hazai tulajdonban van.

Nyugat-Európában azonban jobban teljesítenek, bár az osztrák nagybankok éppen, hogy „víz felett” vannak. Hollandia nemrég még híresen kiváló bankrendszerrel rendelkezett, most azonban három bankot is magának tudhat az állam, mert nagy bajba kerültek.

Az 50 százalékos hazai tulajdonú bankrendszerrel nem lógunk ki a sorból a versenytársakhoz képest. „Egyáltalán mi az, hogy hazai tulajdon?” – tette fel a kérdést Simonyi. Néhány országban magas a szövetkezeti tulajdon, máshol a tartományi bankok szerepe nagy. A német tartományi bankok viszont híresen rosszul szerepelnek.

A KPMG 44 hazai és 31 külföldi irányítású bankot vizsgált Európában, és a magyarhoz hasonló országokat vették figyelembe. Ebből az az eredmény jött ki, hogy a hazai tulajdonú bankok tőkemegtérülése 0, de ha kivesszük a válság során megmentett a pénzintézeteket, akkor 4,4 százalékos megtérülést produkáltak. A külföldi tulajdonúak viszont 5,7 százalékos megtérülést értek el 2013-ban, vagyis magasabbat, mint a hazaiak. Szerinte a bankok teljesítményét a mögöttük álló gazdaság ereje határozza meg.