Merkel túlnyerte magát

Angela Merkel tegnap felhívta telefonon az SPD elnökét, Siegmar Gabrielt. Lassan ideje lesz megtanulni ezt a nevet, hiszen az SPD vasárnapi választási veresége után a baloldali kancellárjelölt, Peer Steinbrück minden bizonnyal a háttérbe húzódik, és a pártelnök vezényli le a következő időszakot. Ez pedig izgalmasnak ígérkezik, hiszen Merkel nagy győzelme ellenére bajban van: eddigi koalíciós partnere, a Szabaddemokrata Párt kihullott a parlament alsóházából. Márpedig a CDU/CSU pártszövetségnek öt mandátuma hiányzik az abszolút többséghez, így koalíciós partner után kell néznie.

A két szóba jöhető párt az SPD és a Zöldek. De mindkét párt számára rossz üzlet lenne vállalni Merkel „halálos ölelését”, és hatalmi és egzisztenciális okokból vállalni a partnerséget. Az SPD négy évig már kormányzott Merkellel, és a vége történelmi vereség lett 2009-ben. A Zöldek pedig, különösen az őket a konzervatív oldalról ért negatív kampány után (pedofil vádakkal), alig tudják elképzelni, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek.

A kulcsember Siegmar Gabriel, az SPD elnöke. Ha ő vállalja az alkancellárságot, akkor Merkel kegyéből kormánytag lehet. Elérheti az általános minimálbér bevezetését (ez most nem létezik Németországban), egy felső büntetőadókulcsot a leggazdagabbakra, minimálnyugdíjat a legszegényebbeknek. Vagyis magasra srófolhatják a koalíciókötés árát. Zsarolási potenciáljuk pedig abban áll, hogy végső esetben mégis megpróbáljanak koalícióra lépni a reformkommunista Baloldallal és a Zöldekkel, kibillentve így Merkelt a hatalomból. Ez persze csak elméleti lehetőség, hiszem az SPD fogadalmat tett a Baloldal ellen.

A Zöldek még ennél is kevésbé kompatibilisek Merkel pártjával. Még ha el is felejtik, amit a kampányban főként a bajor CSU-tól kaptak, a zöld adótervek éppen a CDU választói bázisát terhelték volna, a Zöldek fő programpontját, a kiszállást az atomenergiából, pedig Merkel kancellár Fukusima után megvalósította.

Pénteken ül össze a szociáldemokraták kibővített választmánya, addig koalíciós tárgyalás nem kezdődik. És arra sincs szabály, hogy mikorra kell felállnia egy új kormánynak.

A külföldi sajtó eközben már Európa királynőjének nevezi Merkelt, akinek az akarata ellenére az Európai Unióban sem történhet semmi. Merkel tegnap igyekezett is megnyugtatni az európai közvéleményt, hogy a konzervatívok győzelme egyértelmű felhatalmazás az eddigi Európa-politika folytatására, amelynek az a célja, hogy Európai Unió megerősödve emelkedjen ki a válságból. „A reformok nem megszorítást jelentenek, hanem a versenyképesség erősítését és az államháztartás konszolidálását” – mondta.

Márpedig vannak félelmek, a brit The Daily Telegraph konzervatív napilap például azt írja, Merkel a következő kormányzati időszakban várhatóan ellenezni fogja a további EU-integrációt célzó intézkedéseket. Erre Martin Schulz, az Európai Parlament német elnöke tegnap sietett leszögezni: a jövendő német kormány előtt nagy feladatok állnak, harcba kell szállnia a fiatalok munkanélkülisége ellen, ami jelenleg fenyegeti a demokratikus társadalmi berendezkedést, valamint olyan átgondolt beruházási programot kell kialakítani, amely előmozdítja a gazdasági növekedést, és amely kiegészíti a költségvetési konszolidációt. Ezen felül – tette hozzá Schulz – meg kell valósítani az európai bankuniót, és gyorsan át kell ültetni a gyakorlatba a pénzügyi tranzakciós adó intézményét.

FDP: A liberálisok elnöke felajánlotta lemondását, miután a párt kiesett a parlamentből. A liberális eszméket felszívták a nagypártok, a konzervatív választok pedig ezúttal nem szavaztak át.

Zöldek: A teljes vezérkar lemondott, miután a párt meggyengült, és alig van esélye a hatalomra.

Baloldal: A keletnémet pártállam utódja nem koalícióképes, de a parlamenti jelenléte megnehezíti a koalíciókötést. A párt most azt ünnepli, hogy a nyugati országrészben is sikeres, így országos párttá vált.

FDP: A liberálisok elnöke felajánlotta lemondását, miután a párt kiesett a parlamentből. A liberális eszméket felszívták a nagypártok, a konzervatív választok pedig ezúttal nem szavaztak át.

Zöldek: A teljes vezérkar lemondott, miután a párt meggyengült, és alig van esélye a hatalomra.

Baloldal: A keletnémet pártállam utódja nem koalícióképes, de a parlamenti jelenléte megnehezíti a koalíciókötést. A párt most azt ünnepli, hogy a nyugati országrészben is sikeres, így országos párttá vált.-->