Százmilliárdokat spórolnak az államnak a karitatív szervezetek

- Meg tudja becsülni, hogy nagyjából hány gyereknek segítettek, és mennyi támogatást használtak fel az elmúlt 23 évben?
- Évente átlagosan nagyjából tízezer gyerekkel számolhatunk, és ez azt jelenti, hogy minimum 230 ezer gyereknek nyújtottunk támogatást, összességében több tízmilliárd forint értékben. 2012-ben sajnos minket is utolért a gazdasági válság, és életünkben először komolyan spórolnunk kellSzerencsére legnagyobb szponzorunkra, az OTP Bankra továbbra is biztosan számíthatunk, a Mercedes-Benz és az ELMŰ még növelte is a támogatását, azonban a szponzoraink többsége csökkentette vagy jó esetben szinten tartotta a nekünk nyújtott támogatást.

- Mennyi pénzből gazdálkodhatnak így?
- 2011-ben még mintegy 1,2 milliárd forint bevételünk volt, ami három nagy részből tevődött össze. Állt körülbelül 650 millió forint készpénzbevételből, mintegy 350-400 millió forintnak megfelelő tárgyi adományból és 150-200 millió forintnyi kétkezi adományból: ingyen elvégzett műtétből, szolgáltatások költségeinek átvállalásából. A tavalyi évre az összbevételünk körülbelül 900 millióra apadt, ezen belül jelentősen csökkent a készpénz-bevételünk, amit ugyan valamelyest ellensúlyozni tudtunk az ingyen munkákkal, de az orvosi rendelőnk, a fóti Lovasterápiás Központunk működtetését biztosítanunk kell, a rezsit, a dolgozókat fizetnünk kell, vagyis készpénzre is szükségünk van.

- A költségeket nyilván nem lehet nullára redukálni, akkor viszont kevesebbeket tudnak csak felkarolni.
- Ez a szomorú helyzet. Csak az önkéntes orvoscsapatunk munkájának koordinálása rengeteg szervezést igényel, jobban elő kell készíteni, mint egy katonai hadjáratot. Az első perctől az utolsóig mindent pontosan beosztunk, hol és mennyi időt töltünk, ott hány gyereken milyen vizsgálatokat végeznek el az orvosaink. A mozgó fogászati rendelő és a nőgyógyászati kamion fertőtlenítését, áram- és vízellátását külön meg kell szervezni. Mindezt – és a többi programunkat - egy 13 fős iroda koordinálja, amely nemcsak előkészíti, lebonyolítja ezeket az utakat, de – mivel nem végzünk félmunkát - a műtétre, további ellátásra szoruló gyerekek utaztatását, itteni ellátását, utókezelését, kontrollját is megszervezi.

- Sokat kellett dolgozni azért, hogy egy karitatív szervezetként bekerüljenek a potenciális támogatók látókörébe?
- Mi szerencsések vagyunk, mert soha nem volt botrány körülöttünk, és mert nyilvános az elszámolásunk. Az pedig, hogynálunk a vezetőség nem részesül  a szervezet bevételéből , hiszen az itt végzett munkájukért semmiféle javadalmazásban nem részesülnek, sőt  maguk is szponzorai a Gyermekmentő Szolgálatnak. Ennek ellenére, bár van, hogy a támogatók keresnek meg minket, a többségnek mi járunk hastáncot.

- Kapnak költségvetési támogatást?
- Nem kapunk és nem kérünk. Ez elvi kérdés. Meggyőződésünk, hogy a karitatív szervezeteknek olyan tevékenységeket kell végezniük, amiket mások nem végeznek, és ehhez plusz forrásokat kell találniuk.

- Ön szerint az elmúlt évtizedekben érzékelhető-e változás a cégek hozzáállásában a civil szervezetek támogatásához, a társadalmi felelősségvállaláshoz?
- A ’90-es évek elején a legtöbben bolondnak tartottak, amiért „egy sikeres életpálya helyett” karitatív munkát végzek, amiért a Németországban megkeresett pénzemet részben karitatív célra költöm. Ma már ez nem annyira érthetetlen, és szinte minden vállalatnál gondolkodnak társadalmi szerepvállalásban. Van, ahol saját maguk találják ki ennek irányát, formáját, van, ahol a külföldi tulajdonos mutatja az utat.

- Mit gondol, valóban beépült a cégek életébe a CSR, vagy ez inkább egy „divathullám”.
- Szerencsére mára a legtöbb cég életének része a CSR tevékenység, de mindenütt a világon vannak olyan cégek, akik ezzel nem foglalkoznak. Nemsokára érkezik hozzám egy amerikai professzor, aki magyarországi tartózkodása alatt a hallgatóival együtt a fóti lovasterápiás központunkban dolgozik önkéntesként. Magyarországon ez vitathatatlanul ritkább, de azért csak van az országban 500-600 ezer ember, akiknek az életéhez hozzátartozik a társadalmi szerepvállalás.

- A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat fő tevékenysége az egészségügyi program, ezen belül is az önkéntes orvosok munkája, aminek főleg a határon túl élő magyar gyerekek a célcsoportja. A munkájuk mekkora hányada irányul határon belülre, illetve túlra? 
- Összességében a tevékenységünk hozzávetőlegesen 70 százalékával a Magyarországon élő gyerekeket támogatjuk.  A határon túl élőket főként egészségügyi programjaink keretében segítjük. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat egyik legnagyobb határon túli projektje a csíkszentmártoni Gyermekközpont építése volt, és azon belül is az Erdélyben egyedülálló Korai Fejlesztő Központ létrehozása. Kevesen tudják, de 1991-ben Magyarországon is mi alapítottuk az első ilyen intézményt, amit – nagy büszkeségünkre - négy évvel később át is vett a magyar állam. Szerencsére az eltelt évek alatt nagyon sokakhoz eljutott, mennyire fontos, főleg az első három évben a sérülten, betegen született gyermekek szakszerű fejlesztése, ezen múlik, hogy később önállóan tudnak-e majd élni. Azzal, hogy karitatív szervezetek gyerekeket gyógyítanak, fejlesztenek, és alkalmassá teszik őket az önálló  életvitelre, milliárdokat spórolnak meg az államnak. A döntéshozók ahelyett, hogy sokszor legyintenek rájuk, inkább köszönettel tartoznának a karitatív szervezeteknek.

- A kormányokra nem a hosszú távú gondolkodás a jellemző.
- Úgy érzem, néha még a rövid távú gondolkodás sem erősségük. Csak azzal, ha a jelenleg intézetben élő gyerekek felét nevelőszülőkhöz helyeznék ki, milliárdokat takaríthatnának meg, mégsem teszik. Egy állam i gondozott gyerek intézetben nevelve évente 2,3 millió forintjába kerül az államnak. Ugyanarra a gyerekre nevelőszülőnél elhelyezve körülbelül 1,5 millió forintot kell költeni. Érthetetlen számomra az, amikor ínséges időkben lapáttal szórjuk ki a pénzt az ablakon, még akkor is, ha tisztában vagyok azzal: a gyermekvédelmi intézetekben dolgozók többsége ma ellenérdekelt egy korszerű gyermekvédelmi rendszer kialakításában.

Edvi Péter (65)

Budapesten született, tanulmányait Budapesten, Tatán végezte. Disszertációját, valamint PhD-jét Budapesten és Berlinben, a Humboldt Egyetemen védte meg. 1982 óta Németországban, Hannoverben él. 1990-ben több társával együtt megalapítottam a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatot; először Németországban, majd Magyarországon, végül Romániában. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat az Európai Unió Safer Internet Programjának a magyarországi konzorciumi vezetője.