Cséfalvay: Magyarország számára elveszett a múlt évtized - videó
Egy elvesztegetett évtized után vagyunk, mert Magyarország számára elveszett a múlt évtized” – kezdte előadását A növekedés feltételei című – a Világgazdaság által szervezett – konferencián Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára, hozzátéve ugyanakkor, hogy megtörtént a trendforduló, hiszen soha nem volt a magyar államháztartási hiány 3 százalék alatt, és hazánk mellett csak Németország és Svédország tudja csökkenteni az adósságát.
Az ország előtt álló kihívások közt említette ugyanakkor a magyar gazdasági helyzet eltérő megítélését. „A kötvénypiacok jobbnak ítélik az államháztartás és a gazdaság helyzetét, mint az Európai Bizottság, vagy egy-két kereskedelmi partnerünk” – emelte ki az államtitkár, aki szerint nincs értelme az ortodox-unortodox vitának, hiszen a magyar munkaerő piaci politika „ízig-vérig ortodox”.
Ennél a pontnál az egyet nem értés tükröződött a sorára váró következő előadó, Török Ádám akadémikus, egyetemi tanár arcán. Ugyancsak szkeptikusan hallgatta Cséfalvay Zoltán szavait Demján Sándor VOSZ-elnök, amikor az államtitkár arról beszélt, hogy „számos vállalatot kérdeztünk meg a miniszterelnök úrral, miért vannak Magyarországon és azt a választ kaptuk, hogy a rugalmas és jól képzett munkaerő miatt”.
Török Ádám úgy látja, hogy a magyar vállalatok nemzetközi szerepe és termelésük lassan, de biztosan tolódik az egyszerűbb formák felé.
Kevesebb a külföldön önállóan megjelenő szereplő, ugyanakkor – a bérmunkában gyártott termékek fejlesztésében részt vevő – úgynevezett aktív beszállítók száma csökken és növekszik a passzív beszállítók száma. A tanulság kettős: a magyar átlaghoz képest a nagyvállalati kör erősen exportorientált, a kkv-k körében az exportorientáció sokkal kevésbé van jelen.
Demján Sándor sajnálta, hogy Cséfalvay Zoltán előadása után azonnal távozott, mert mint mondta, egyetlen országnak sincs jövője, ha nem munkaorientált. Ez alatt persze termelőmunkát értett a VOSZ elnöke, hangsúlyozva, hogy a foglalkoztatás szerkezetének megváltoztatása a versenyképesség záloga. „Nem működik, hogy az adófizetők pénzéből annyi pszichológust képezünk, ahány mérnököt.”
A VOSZ elnöke szerint csak azt szabad kutatni, ami mögött van termelési háttér, mert különben Kínának végezzük el a kutatást. És nem szabad elájulni a magyar képzettségtől sem a felsőfokú oktatás, sem a szakmunkásképzés szintjén. Az egyetemek „tömeggyártása” selejtet eredményezett, illetve olyan végzettségűek tömegét, akik sem idehaza, sem külföldön nem tudnak elhelyezkedni. Mint mondta, a mai világban egy cég versenyképességét alapvetően a társadalmi költségek határozzák meg. „Vannak magyarországi vállalkozásaim, amelyek természetesen veszteségesek, mert nem tudok adót csalni” – fogalmazott Demján Sándor, aki a magyar vállalatok számára elsősorban azt tanácsolja, hogy ne folytassák a termelést „szerelemből”, ha folyamatos a veszteség, hanem mentsék ki a tőkét, hogy legyen mivel újra kezdeni, ha eljön a fellendülés ideje.
A vállalatoknak meg kell őrizniük tőkéjüket és nyereségességüket, hogy tudjanak adót fizetni. A társadalomnak meg kell becsülnie a őket, hiszen a társadalom gazdasági alapon nyugszik, de ha az elvonások folytatódnak, maradunk a negatív spirálban. A magyar gazdaság baja a tőkehiány, ami az egykori hibás privatizáció következménye. Akkor a külföldieket preferálták és megfosztották a tőkefelhalmozás lehetőségétől a magyar vállalkozásokat. Holott prioritást kellett volna adni a gazdaságnak az adózási versenyképesség és a foglalkoztatás tekintetében.
Emlékeztetett arra is, hogy ugyan vannak autógyárak Magyarországon, de magyar (tulajdonban lévő) beszállítójuk szinte egy sem. Az állam nem ad tőkét a potencionális beszállítóknak – emelte ki hozzátéve: az uniós források lehívásának elmulasztása felér a hazaárulással. „Amikor 2005-ben az állam visszatartotta az áfát, megkezdődtek a körbetartozások, ami miatt elharapózott a bizalmatlanság az üzleti szférában. Manapság pedig a fizetőképesség fenntartása az első számú cél, de ahhoz hosszú távú világos stratégia kell, nem lehet kapkodni. Mi, vállalkozók azt mondjuk, ha a cafeteria adóját megemelik, megszüntetjük, ez nem a mi felelősségünk” – hangsúlyozta.
„Másfél évtizede mondom, hogy az ipar kitelepítése Európa végét jelenti. Emiatt eltűnnek a szakmai kultúrák. Sokan mondják, hogy ki kell találni egy Google-t, de akkor mit fog csinálni a társadalom többi 90 százaléka?” – tette fel a kérdést Demján és azonnal megoldással szolgált: a foglalkoztatás legegyszerűbb biztosítása, hogy a gépesített búza- és kukorica monokultúrák helyett kisebb, több munkáskezet igénylő gazdaságok, sőt a termelőszövetkezetek és feldolgozó üzemek újbóli létrejöttét támogassa az állam. Ha a gazdasági gondokat nem oldják meg, a Magyarországhoz hasonló sikertelen országok száz éven belül eltűnhetnek.
„A szülőföldhöz való ragaszkodás megfogyatkozásának oka a keresethiány, a mely onnan ered, hogy Magyarországnak sem oly terjedt, sem úgy kifejlett ipara nincs, a minő a közjólét biztosítására elkerülhetetlenül szükséges” – idézett Kossuth Lajos utolsó, 1889-es nyilvános beszédéből végezetül Demján Sándor.
Búvár Géza, a KITE vezérigazgatója
A gazdasági növekedés nem képzelhető el állami szerepvállalás nélkül, de az államnak nem az a szerepe, hogy pénzt osszon, hanem, hogy a gazdasági programok kialakításának katalizátora legyen. A mezőgazdaságban a cégek koncentrációja nő, a partnerek felét ezer hektár feletti földtulajdonosok teszik ki. A KITE csak könnyen mobilizálható dolgokba fektetett pénzt. A vállalat részesedése a piacon most mintegy 25 százalék, de az innovációt tekintve akár 75 százalék is lehet.
