Világgazdaság Online

A bankok hitelportfóliójának szignifikáns romlása miatt a korábbiaknál jobban előtérbe került a problémás követelések kezelése, mivel egyrészt számottevően nőtt a mulasztó adósok száma, másrészt ezeknek az ügyfeleknek a viselkedése és fizetési képessége is kedvezőtlenül változott. Ezért a Magyar Nemzeti Bank ez év nyarán felmérést végzett a lakossági hitelezésben alkalmazott követeléskezelési folyamatokról a hazai bankok és követelésvásárlással, illetve követeléskezeléssel foglalkozó pénzügyi vállalatok körében. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy az adósok növekvő fizetési problémáira reagálva a bankok jelentősen növelték követeléskezelésre fordított erőforrásaikat, javították, átalakították folyamataikat, illetve a korábbiaknál nagyobb mértékben törekedtek a problémás adósokkal való megállapodásra. Ezt jól mutatja, hogy a jelzáloghiteleknél a korábbi 0-ról 0,7 százalékra, míg a fedezetlen hiteleknél 0,5 százalék alattiról 2,5 százalék fölé nőtt az átstrukturált hitelszerződések számaránya. A bankok annál is inkább igyekeztek megállapodni az adósokkal, mivel a végtörlesztések alakulására vonatkozó adatok alapján a problémás ügyletek hitelkiváltással történő előtörlesztése a korábban tapasztalt mérték harmadára-ötödére esett vissza, a követelésvásárlási piac beszűkült, az ingatlanárveréseknél továbbra is alacsony, 15 százalék alatti a sikerességi arány. A többi között ez olvasható abban a tanulmányban, amelynek szerzője Homolya Dániel és Szigel Gábor, a jegybank szakértői.
A bankok háztartási hitelezéshez kapcsolódó követeléskezelése című tanulmány a többi között rámutat, hogy a válság hatást gyakorolt a késedelembe eső adósok számára és szokásaira, 2009 első felében jelentősen emelkedett a fizetési problémákkal rendelkező lakossági adósok aránya és abszolút darabszáma is. A felmérésre válaszoló bankoknál valamennyi ügylettípusnál 1,5-2,5-szeresére nőtt a legalább 90 napos késedelemben levő ügyletek aránya egy év alatt. A romlás az ingatlanfedezetű devizahiteleknél volt a legnagyobb mértékű. Mindezek alapján a szerzők készítettek egy becslést arra, hogy a teljes bankszektort tekintve mennyivel növekedhetett a 90 napon túli késedelembe esett hitelügyletek száma. Ezek az adatok összhangban vannak a teljes bankrendszerben – más mutatókban – tapasztalt folyamatokkal. A tanulmányban bemutatott becslés szerint 2008 júniusa és 2009 júniusa között mintegy 25 ezerrel emelkedhetett a 90 napon túli mulasztásban levő jelzálog-fedezetű ügyletek és mintegy 200 ezerrel az ugyanekkora késedelemben levő fedezetlen ügyletek száma. Így 2009 júniusának végén mintegy 42 ezer jelzálog-fedezetű és körülbelül 500 ezer fedezetlen, nem lezárt ügylet lehetett 90 napos késedelemben a bankok könyveiben.
A mulasztó ügyfelek megnövekvő száma kétfajta kihívás elé is állította a bankok követeléskezeléssel foglalkozó részlegeit: egyrészt a problémás ügyfelek növekvő volumenével kellett szembenézniük, másrészt megváltoztak a mulasztó ügyfelek jellemzői is, például mert a nemfizetés növekvő arányban következett be a munkanélküliség miatt, ezért az ügyfelek fizetési képessége csökkent, így a korábban alkalmazott követeléskezelési technikák kevésbé voltak hatásosak.
A banki követeléskezelés számára érezhető problémát jelentett a refinanszírozási lehetőségek beszűkülése is. A banki hitelkínálat októberi megszigorítása azonban megnehezítette a problémás hitel átvitelét más pénzügyi szolgáltatóhoz, így a végtörlesztéssel rendeződő problémás ügyletek aránya számottevően csökkent valamennyi hiteltípusnál. A végtörlesztések nemcsak arányaikban, hanem abszolút értékben is jelentősen visszaestek a válság kitörése óta.
A kutatásban részt vevő bankok a nem teljesítő ügyfelek számának növekedése miatt elkezdték megerősíteni követeléskezelési, illetve behajtási tevékenységüket, a többi között 5–15 százalékkal bővítették az ezen a területen dolgozó munkatársaik létszámát. Ezzel párhuzamosan – a visszaeső hitelkihelyezések miatt kevésbé leterhelt – értékesítőkre nagyobb arányban delegáltak követeléskezelési, hitelbeszedési feladatokat.
A bankok a behajtási folyamatba kerülés kritériumait is szigorították. Már a korábbiaknál kevesebb késedelmes időszak esetén is megkezdték az adósok figyelmeztetését (ugyanakkor a kemény behajtásba kerülés kritériumai, illetve a késettségi összeglimit nem változott lényegesen). Egyúttal szélesítették az elmúlt másfél évben alkalmazott eszközeik tárházát, hogy több csatornán keresztül is el tudják érni az adósokat (rutinszerűvé vált az SMS-ek küldése, gyakoribbá a személyes felkeresések, és a törlesztési nap előtti figyelmeztető SMS-ket is elkezdte több bank alkalmazni). A követeléskezelési folyamat rendszertámogatását is megerősítették, és automatizáltabbá tették, illetve több hitelintézet is alkalmaz behajtási minősítési rendszert. Mindezek mellett a bankok különböző adósvédelmi csomagokat dolgoztak ki, amelyek lényege az volt, hogy a korábbinál nagyobb hajlandóságot tanúsítottak a mulasztásba került adósok ügyleteinek átstrukturálására. A rugalmasabb banki hozzáállásnak köszönhetően az átstrukturált ügyletek aránya nőtt. Ezen programok igénybevételével megfelelő együttműködés esetén az adós megállapodhat a bankkal többek között a hitel futamidejének hosszabbításáról, átmeneti tőketörlesztőrészlet-könnyítésről. Fontos hangsúlyozni, hogy az ilyen jellegű megállapodások során az adós tartozásából semmit nem engednek el, csak átütemezik azt. Mindenesetre a bankoknak nem a fedezetek érvényesítése, hanem a hitel visszafizetésének fenntartása az elsődleges érdekük, ezért célszerű a fizetési problémával rendelkező ügyfeleknek együttműködni a bankjukkal és keresni a közös megoldást.
A bankok a fenti adósvédő csomagok mellett több időt is adtak az adósoknak egy esetleges megállapodásra, ami a hitelszerződések felmondási arányának csökkenésében nyilvánult meg, legalábbis a jelzáloggal fedezett hitelek esetében egyértelműen. Ennek egyik oka, hogy itt az ingatlanfedezet végül többnyire biztosítja a követelés megtérülését, a másik pedig, hogy a jelenlegi kedvezőtlen ingatlanpiaci tendenciák, stagnáló árak és a növekvő értékesítési idők miatt a bankok számára egyébként sem volt elemi érdek a zálogjog mihamarabbi érvényesítése (sőt, a fedezetül megszerzett ingatlanoknak a nagy tömegben való piacra dobása önmagában is rontotta volna a várható megtérülést). A fedezetlen hiteleknél azonban – ahol a pénzügyi nehézségekkel küszködő adós vagyona az idő múlásával csak tovább csökkenhet, rontva ezáltal a banki követelés megtérülésének az esélyeit – nem mérséklődött szignifikánsan a szerződésfelmondási arány.
S hogy mindez mennyire bizonyult hatásosnak? A tanulmány ennek illusztrálására egy az adósok mulasztás szerinti „migrációs mátrixait” bemutató táblázatot készített. Ebből kiderül, hogy nemcsak a mulasztásban lévő adósok aránya nőtt, de a mulasztó adósok kisebb esélylyel is tértek vissza a teljesítő (vagy alacsonyabb késettségi) kategóriákba 2009 második negyedévében, mint egy évvel korábban. Míg például 2008 második negyedévében az 1–30 napos késedelemben levő szabad felhasználású jelzáloghiteleknél az összes ügylet közel 50 százaléka lett problémamentes, egy évvel később ugyanez az arány már kevesebb mint 40 százalék volt.
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a banki követeléskezelés hatékonysága romlott volna, a migrációs mátrixban bekövetkezett kedvezőtlen változásokat inkább a problémás ügyfelek fizetési képességének általános romlásával magyarázhatjuk – állítják a szerzők, rámutatva: például növekedett a munkanélküliség miatt nem teljesítő adósok száma, akiknél a fizetési képesség hiánya okozza a mulasztást, ezen a szofisztikált követeléskezelési technikákkal sem tud a bank javítani. Feltehetően abban az esetben, ha a hitelintézetek semmit nem változtattak volna követeléskezelési technikáikon, a migrációs mátrix változása még kedvezőtlenebb lett volna – véli a tanulmány.