Világgazdaság Online

Kétségek. A tavasszal vártnál nagyobb mértékben lassult le a globális gazdasági fellendülés üteme – állapítja meg májusi előrejelzését frissítő, időközi értékelésében a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD). Pier Carlo Padoan, a párizsi székhelyű szervezet vezető közgazdásza most úgy véli, hogy a fejlett ipari országok G7 csoportja az év második felében – évesített rátán – 1,5 százalékkal bővülhet; a korábbi becslés még 1,75 százalékról szólt.

A világgazdasági kilátásokat mindenesetre számos bizonytalansági tényező homályosítja el, és ezek a várakozásoknál roszszabb, de akár jobb teljesítményt is eredményezhetnek.

A további gyengülés irányába mutató folyamatok között a jelentés a továbbra is visszafogott magánfogyasztást említi: a háztartások még mindig takarékoskodásra kényszerülnek a válság során elszenvedett veszteségeik miatt, ráadásul óvatosságukat tovább növelheti, ha nem áll meg az ingatlanárak csökkenése.

A munkanélküliség alakulásával kapcsolatos bizonytalanság szintén gátolhatja a magánkiadások felfutását, ahogyan a szűkös hitelkínálat is komoly gátat jelenthet.
Jó jel ugyanakkor a vállalati profitok emelkedése: a már amúgy is alacsony szinten lévő beruházások így aligha esnek tovább. A készletek közel vannak az optimálisnak tekinthető szintekhez, és nem várható azok ismételt leépítése. Bár nagyok az egyes piacok közötti különbségek, összességében stabilizálódott a pénzügyi helyzet az OECD-országokban. Ugyancsak kedvező tényező, hogy a nagy, feltörekvő gazdaságok növekedése továbbra is robusztus.

Az OECD szerint az ellentmondásos jelek nyomán nem egyértelmű, hogy a fellendülés dinamikájának kifulladása átmeneti lesz-e, vagy a gazdaságpolitikai ösztönzők kivonásakor alapvető gyengeségek kerülnek-e majd a felszínre. Így aztán a szervezet tanácsot sem igen tud adni. Ha a jelenlegi lassulás csak átmeneti, akkor a megfelelő válasz a monetáris ösztönzők viszszavonásának pár hónapos felfüggesztése lenne, miközben a kormányoknak folytatniuk kellene a költségvetések tervezett konszolidációját. Ha azonban a gazdasági aktivitást hosszabb távon ható erők húzzák vissza, akkor újabb monetáris élénkítésre lehet szükség mennyiségi könynyítés, illetve hosszabb ideig fenntartandó, zéró közeli kamatlábak formájában. Ahol pedig a költségvetés állapota megengedi, ott a fiskális konszolidációt el lehetne halasztani.