Nehéz visszakúszni a piacra
Ennek máig is élő hatásai vannak, ugyanis egy sor magyar termék, márka elveszítette korábbi jelentős piaci pozícióját a Szovjetunió legnagyobb utódállamában (is), s évekkel később csak óriási erőfeszítések árán lehetett visszavezetni azokat – ha egyáltalán lehetett – a piacra. Ugyanakkor Oroszországból mindvégig vásároltuk az energiahordozókat és egyéb nyersanyagokat, ezért a tetemes kereskedelmi hiány folyamatosan megvolt. Sok-sok év hullámzása után végül 2005-ben sikerült átlépni a magyar export számára a rendszerváltás utáni „bűvös” egymilliárd dolláros határt. Azóta – ha a 2008-as válság miatt nem is töretlenül, de – szépen bővül a magyar kivitel és persze az import is. Ennek megfelelően (az utolsó teljes év adatai szerint) 2009-ben Magyarország Oroszország kereskedelmi partnereinek sorában a 20. helyen állt (ezen belül az orosz exportban a 21., az importban pedig a 16. volt) – tudtuk meg a nemzetgazdasági tárcánál. Magyarország számára Oroszország a negyedik, az EU-n kívüli országok közül pedig az első számú kereskedelmi partner.
Az említett év persze igen gyenge volt az orosz, de minden más relációban is. A világgazdasági válság hatására ugyanis az exportunk 25, az importunk 44 százalékkal mérséklődött egy év alatt.
Tavaly január–novemberben (amikorra részletes adatok rendelkezésre állnak) a forgalom már meghaladta a 9,2 milliárd dollárt, ez 24 százalékos bővülés az előző év azonos időszakához képest. Exportunk közel 16 százalékkal, 3,1 milliárdra nőtt, miközben importunk bővülése ennél jóval dinamikusabb, 28 százalékos volt, s 6,1 milliárdra rúgott.
Befektetési kapcsolatok
A kölcsönös befektetések értéke becslések szerint oldalanként túllépte a kétmilliárd dollárt – tudatták érdeklődésünkre a szaktárcánál. Az orosz tőke az elmúlt években elsősorban az infrastruktúrát (Malév), az ingatlanpiaci, a kereskedelmi és a pénzügyi ágazatokat preferálta.
A hivatalos cégjegyzék szerint jelenleg több mint 1000 orosz részesedéssel működő vállalat van Magyarországon. A jelentősebb befektetők közé tartozik a Gazprom, a Lukoil és a Szurgutnyeftyegaz. Magyar részről különösen jelentősek az OTP (tulajdonszerzés, expanzió), a Mol (vegyes vállalat, koncessziók), a TriGranit (infrastrukturális beruházás), a Richter Gedeon Nyrt. (oroszországi gyár építése és működtetése), valamint az Egis Nyrt. (gyógyszergyári beruházás) befektetései Oroszországban. A válsággal összefüggésben azonban ezen nagy befektető vállalataink is csökkentik a jelenlétüket, úgy Oroszországban, mint a többi FÁK-relációban.
Privatizációs lehetőségek
A privatizáció is nyitva áll a magyarok előtt – ahogy arra felhívta a figyelmet Oroszország magyarországi kereskedelmi képviselője. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara magyar–orosz tagozatának minapi közgyűlésén Leonyid Surigin ezt azzal kapcsolatban mondta, hogy a következő néhány évben 60 milliárd dollár bevételt vár Oroszország a magánosításból.
* lakóépületek, középületek
* panelrekonstrukció
* ipari és kommunális objektumok
* belsőépítészet, szaniter, szerelvények gyártása, szállítása
- Agrárgazdaság
* vetőmagok, növényvédő szerek, növénytermesztési technológiák
* szarvasmarha-, sertés- és baromfi-tenyésztési technológiák, tenyészállatok
* farmergazdaságok létesítése
* mezőgazdasági gépek szállítása és közös gyártása helyben
* hús- és tejfeldolgozó üzemek létesítése
- Élelmiszerek, konzervek, borok exportja
- Energetika, gáztüzelés-technika
- Vízkezelés, víztisztítás, vízvezetékek, csatornarendszerek rekonstrukciója
- Köztéri világítás, világítástechnika, villamos szerelvények
- Ipari, kommunális és veszélyes hulladékok feldolgozása, hulladékégető művek létesítése
- Gyógyszerek, preparátumok szállítása
- Egészségügy
* berendezések és műszerek szállítása Vélemény Újhelyi Sándor, a Vállalkozók Klubja Egyesület elnöke, az Intergumi Kft. oroszországi képviselet-vezetője
Ne az egér diktáljon!
„Ugyan a mostani sorrendben az 5. orosz–magyar vállalkozói fórumunk, de a legutolsó óta 15 év telt el. Most azonban ismét elérkezettnek láttuk az időt, hogy megszervezzük, mivel a magyar cégek számára nagyon fontos a kijutás az orosz piacra, de azt is látjuk, ennek komoly gátló tényezői vannak. Ilyen a kapcsolatrendszer, illetve az információ hiánya és a tévképzetek. Ilyen például, hogy a magyarok általában nincsenek tudatában annak, hogy Oroszországban mind a cégek, mind a magánszemélyek szintjén óriási a fizetőképes kereslet. A magyaroknak nem a tiszta exportot kellene erőltetniük, hanem a komplex együttműködést: például érdemes létrehozni orosz céggel vegyes vállalatot, feldolgozóüzemet létesíteni, amelyhez technológiát, know-how-t, akár gépeket, eszközöket, szakmunkaerőt lehet beszállítani Magyarországról, majd a végterméket belső és exportpiacokon értékesíteni. Ez éppúgy járható út az agráriumban, mint az egészségügyben, az építőiparban, a környezetvédelemben, de akár az energiaiparban is. Ez utóbbiban – érdekes módon – olyan lehetőségek is nyílnak, amelyekre soha senki nem gondolt volna. Például az elsősorban az idegenforgalomból élő altaji területen igény van megújulóenergia-projektekre, ugyanis olyan távol vannak a településektől az erőművek, hogy a szállítási veszteség 90 százalékos. A cégem is jelen van az orosz piacon, így saját tapasztalatból mondom: óriási lehetőségek vannak Oroszországban, ahol azonban csak azoknak a magyaroknak (és más nációbelieknek) van esélyük a sikerre, akiket befogadnak.
És azokat fogadják be, akik tisztességesen tárgyalnak velük, úgy, ahogy egy gazdasági világhatalombeli céggel illik. Ne felejtsük el ugyanis, az orosz vállalkozások napi nyeresége általában többszöröse egy magyar cég éves árbevételének. Jó tanácsom az orosz piacon próbálkozók számára: ne az egérke tegyen üzleti ajánlatot az elefántnak, ne ő ajánlja fel, hogy megosztja vele a vacsoráját, hanem viselkedjen úgy, hogy ez fordítva megtörténjen.”
Raskó György, agrárközgazdász, üzletember
Kereskedőházak kellenek
„A magyar mezőgazdasági és élelmiszer-ipari cégeknek fel kell ismerniük, a korábbitól teljesen eltérő módon kell közelíteni az orosz piachoz. Ugyanis ma már minimális az esély arra, hogy beszálljunk az oroszok nagy mennyiségű élelmiszerimportja által kínált üzletbe, mert az árak a mélyben vannak, mivel a márka nélküli élelmiszereket vásárlóknak napi megélhetési gondjaik vannak, azaz csak nagyon nyomott áron lehet eladni ezeket. Nem tudunk ugyanis versenyezni árban például a brazil, a thaiföldi, a kínai, az argentin vagy akár az egyesült államokbeli tömegexporttal. Már csak azért sem, mert ezekben az országokban a cégek exporthiteleket is kapnak. Hasonlóképpen nehéz a verseny az úgynevezett presztízs luxusélelmiszerek esetében, ugyanis a drága borokat, pezsgőket, sajtokat, libamájat, húskészítményeket stb. a sznobok – ez Oroszországban is így van – inkább Franciaországból, Olaszországból, Hollandiából szerzik be.
A libamájon, a tokaji aszún és a Pick szalámin kívül a magyar prémium termékeknek nem sok esélyük van. Ezt egyébként megtapasztaltam a saját vállalkozásomban. Ám van egy harmadik megközelítés, taktika, ez a magyarok számára az igazán járható út, nevezetesen a rendszerszemléletű export, amely a rendszerváltás előtt jellemző volt. S az orosz mezőgazdaság szereplői máig emlékeznek még Bábolnára, a KITE-re, a bajai rendszerre. Ez technológiaexportot jelent szakemberexporttal és beszállítással, siker esetén pedig pluszban egy rá épülő termékeladással is. Például a A KITE Mezőgazdasági Szolgáltató és Kereskedelmi Zrt. ma is alkalmas lenne a rendszerexportra. Ám ez csak a siker egyik eleme, szükség lenne a kereskedőház-szemléletre is, amely erre a piacra szakosodva felkarolja az agráripari kkv-kat, illetve a technológiai vállalkozásokat. S még egy gondolat, amit azért észben kell tartani: Oroszországban még ma is könnyebb érvényesülnie és nagyobb sikerre lehet számítani egy állami cégnek, mint egy magánvállalkozásnak. S ez érvényes a volt Szovjetunió utódállamaira is.”
Szegő Róbert, a Gordiusz Alfa ügyvezetője, a Magyar Gépipari és Energetikai Országos Szövetség (Mageosz) tagja
Válás, kivárás, közeledés
„Ha általában a magyar–orosz gépipari kapcsolatokat nézzük: a 90-es évek elején megtapasztalt »válás« után ismét a közeledés szakaszába jutott az együttműködés. A magyar gépipar halódásának idején a hagyományos gazdasági kapcsolatok közel mindegyike elhalt az orosz partnerrel, még ott is, ahol ez az alkatrészellátás szükséglete miatt súlyos hiba volt – erre a legjobb példa
az Ikarusé. E kapcsolatok egy része a 90-es évek közepétől fokozatosan épül újra és részben új alapokra: első lépésben
az orosz nyersanyagok ellentételezéseként egy nagyon vegyes export részeként, majd az ezredforduló után a magára találó orosz gazdasági hatalom oldalvizén már kiterjedt formában. Mindenesetre a fejlődést célozza a Mageosz is, amely most építi újjá a térségben a cégekkel, társszervezetekkel a kapcsolatait. Egy jellemző adat: az Oroszországba irányuló magyar kivitel közel 60 százaléka gépipari termék, miközben az onnan érkező importnak alig a 2 százaléka. Ez is mutatja a lehetőségeket. A gépipar kitüntetett orosz kapcsolata hagyományosan a járműipar és kereskedelem. Ennek a kapcsolat-újraépülésnek tipikus példája
a Rába megállapodása az Urallal futóművek szállítására.
A mezőgéppiaci és energetikai szegmensben is egyre kiterjedtebbek a Magyarországra delegált műszaki fejlesztési, majd beszállítási feladatok. »Intim« kérdés a lassan egy évtizede tartó, fokozatos orosz tulajdonszerzés a gépiparban (is). Az orosz gazdasági szereplők jellemzője ugyanis, hogy a mélyebb bizalmukhoz szükségük van a közvetlen tulajdonlás garanciájára, ez pedig egy idő után válaszút elé állítja a magyar partnert. A korai szakasztól segítette a kapcsolatok újraépülését az Eximbank és
a Mehib; fontos is a hazai cégek orosz exportjának átmeneti finanszírozásának és kockázatcsökkentésének a támogatása.
Ha a saját cégem gyakorlatát nézzük: a Gordiusz rendszeres résztvevője az oroszországi kiállításoknak, s gyakoriak a találkozók magyar partnereink orosz üzletfeleivel.”-->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.