Nem tetszik az IMF-nek, amit Magyarországon lát

A jobb vállalatirányítás és a befektetők védelme ellenállóvá teszi a gazdaságokat a globális pénzügyi sokkokkal szemben, ami nem mellékes szempont a nemzetközi pénzügyi rendszer folyamatait illetően. Ám e tekintetben aggasztó magyar adatokat tartalmaz a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerdán kiadott jelentése a globális pénzügyi stabilitásról. Az ugyancsak szerdán, az IMF és a Világbank közgyűlése előtt megjelent Fiscal Monitor pedig az áprilisi kiadványhoz képest kissé magasabb magyar adósságpályát prognosztizál, illetve érdemben megemeli előrejelzését a választási évet megelőző 2017-es költségvetési deficitre.

Az elemzésből kiderül, hogy a feltörekvő térségben Magyarországon látványosan, a GDP tíz százalékát meghaladó mértékben csökkent a magánadósság 2008 és 2015 között. Ám az áprilisi előrejelzéshez képest, amikor az IMF azt mutatta ki, hogy a bruttó államadósság 74,8-ről 70,3 százalékra mérséklődik a GDP arányában 2016 és 2021 között, most úgy látja, 71,3 százalékos arányra ereszkedik. Hasonló eltérés mutatkozik a bruttóhoz egyébként nagyon közel álló nettó államadósság apadásának folyamatában, a jelenlegi becslés azt sugallja, hogy ez a mutató 71,5-ről 68,3 százalékra csökken. A költségvetési hiány aránya az áprilisi prognózisnak megfelelően 2021-ig az uniós háromszázalékos plafon alatt marad, inkább két százalék körül alakul, de 2017-ben 2,7 százalék lehet a tavaszi 2,2 százalékos valutaalapi becsléssel szemben.

Húsz feltörekvő országot vet össze a stabilitási jelentés Argentínától Kolumbián és Brazílián át Dél-Afrikáig, ám azt találja – a Világbank és a Világgazdasági Fórum adataira támaszkodva –, hogy a magántulajdon védelmét szolgáló jogi környezet Magyarországon romlott a legnagyobb mértékben, s ugyancsak feltűnő, hogy a vállalati tulajdonosszerkezetben a kisebbségi részvényesek védelme is csorbát szenvedett az utóbbi időszakban. Ez azért említésre méltó, mert a nemzetközi tapasztalatok, a legjobb gyakorlatokból leszűrhető tanulságok arra utalnak, hogy a pénzügyi stabilitást erősíti a befektetésvédelem.

Másrészt azért lehet ez még fontosabb tényező a jövőben, mert a rövid távú kockázatok mérséklődése ellenére középtávon inkább növekednek a feszültségek a nemzetközi pénzügyi rendszerben, ahogy a gazdasági szereplőknek alkalmazkodniuk kell az alacsony növekedés és az alacsony kamatok időszakához. Nagy nyomás nehezedik a szigorúbb tőkekövetelmények betartására szorított bankokra, miközben az alacsony kamatok miatt veszélybe kerül egyes biztosítók és nyugdíjalapok fizetőképessége. A stabilitást ássa alá a gyorsan növekvő kínai hitelállomány és az árnyékbankok tevékenységének fokozódása is.

Az IMF az adósságkezelés gyorsítását, a rossz hitelek kivezetését, a banki mérlegek rendbetételét sürgeti a világon. Hasonlóképpen a valutaalap új üzenetét fogalmazza meg a Fiscal Monitor is: a monetáris politika önmagában nem hozhat megoldást a lassú növekedésre, a fiskális politika és a szerkezeti reformok fegyvertárát is be kell vetni.

Az összes adósság elérte a globális GDP 225 százalékát, 152 ezermilliárd dollárt, ám ennek kétharmadát, százezer milliárdot a magánszektor halmozta fel, azaz a háztartások és a nem pénzügyi vállalatok kezében gyűlt fel e hatalmas összeg. A magas adósságállomány általában a pénzügyi válságok kísérőjelensége, s emiatt ezek a recessziók mélyebbek és hosszabb ideig tartanak. A globális államadósság a GDP 70 százalékáról 85 százalékára emelkedett 2000 óta – mutatott rá washingtoni tájékoztatóján Vítor Gaspar, a fiskális ügyek osztályának igazgatója. Hozzátette: a fiskális politikának abban lehet szerepe, hogy ösztönzők, garanciák révén előmozdítsa a bankok megtisztítását, az adósságterhek enyhítését, ez ugyanis alapfeltétele annak, hogy a gazdaságok gyorsabb ütemben növekedjenek, az infláció a kívánt szintre emelkedjék, s ezáltal simábbá váljék az adósságkezelés folyamata, a világgazdaság ne süppedjen bele a tartós pangás állapotába.