Világgazdaság Online

Vélemény

Csach Gábor Balassagyarmat alpolgármestere, „Mi is azon vizsgált települések közé tartozunk, amelyek többet költenek, mint amennyi pénzük van. Ennek az az oka, hogy a 17 ezres lélekszámunkhoz képest sok intézményt kell fenntartanunk, ezért a tízmilliárdos költségvetésünkből hatmilliárdot fordítunk erre a célra. A kiadásainkat sikerült ugyan az elmúlt egy-két évben csökkenteni, miután iskolákat, óvodákat vontunk öszsze, nyugdíjasklubot zártunk be, de további ilyen lépéseket már nem tehetünk. 200-300 millió forintot nem lehet már pusztán az intézményhálózaton megtakarítani, ennyivel romlott ugyanis a helyzet 2006-hoz képest. Ugyanakkor jelentősen csökkent az állami normatíva, iparűzési adóból 170 millió forinttal kevesebb folyik be, az egyéb saját bevételeink is csökkennek, vagyontárgyat pedig a recesszió miatt már alig tudunk értékesíteni. Emiatt ez év végére 870 millió forintos működési, illetve 480 milliós fejlesztési hitellel számolunk. A svájci frank árfolyamának alakulását figyelve azonban szerencse, hogy legalább kötvényt nem bocsátottunk ki.”

Molnár Oszkár Edelény polgármestere. „Az elmúlt három évben két átfogó vizsgálatot tartott önkormányzatunknál az Állami Számvevőszék, s csak néhány kisebb ajánlást, észrevételt tett, sem törvény-, sem szabálysértést nem tapasztalt nálunk. S mi lehetünk az egyik bizonyíték arra, hogy bár a települések, megyék az elmúlt évek brutális kormányzati megszorításai miatt rendkívül nehéz helyzetbe kerültek, jó gazdaság- és pénzügypolitikával talpon tudnak maradni úgy is, hogy betartják a rendelkezéseket. A költségvetésünk – a kórházzal együtt – három és fél milliárd forintra rúg, s nagy eredménynek tartom, hogy egyetlen fillér hitelt sem kellett felvennünk működési célra. S bár 800 millió forint értékben bocsátottunk ki kötvényt, a pénzt fejlesztésre költjük, a pályázati önerőt biztosítjuk belőle. Ennek köszönhetően nyertünk el 600 millió forintot a belváros rekonstrukciójára, 140 milliót az elkerülő útra, 70 milliót a tájházunk felújítására. S nem lehet gondunk a hitel visszafizetésével sem.”

Gyenesei István Volt önkormányzati miniszter. „Az önkormányzatok tervezési gyakorlata sokszor eltér a realitásoktól. Sokan kényszerhelyzetükben a legkönnyebb ellenállást választották, a papír ugyanis mindent elbírt. Alátervezték a költségeket, és olyan bevételeket vártak, amelyekről már akkor tudták, hogy nem realizálódhatnak. 160-170, főként nagyobb önkormányzat bocsátott ki kötvényt. Azoknál ez nem gond, ahol mértéktartók voltak, és a forrásokat fejlesztésre fordították. Ott viszont, ahol nem ismertek határt, és ráadásul működésre használták fel, komoly problémák lehetnek hamarosan. Jó példa erre Somogy megye: 22 milliárdos éves költségvetéshez egymilliárd forint a hitelfelvételi plafonja. A kötvénykibocsátással viszont tízmilliárdhoz jutottak. Ennek 80 százalékát már fel is használták, több mint ötmilliárdot működésre. Egy ekkora tőketörlesztést saját erőből képtelenség lesz kezelni. Megoldás lehetne a vagyonértékesítés, de alacsony a kereslet, elkerülhetetlen lesz az állami beavatkozás.”

Kovács Róbert A Helyi Obszervatórium ügyvezetője. „Az önkormányzatok rendkívül nehéz helyzetbe kerültek az elmúlt években, mivel a költségvetési konszolidáció költségeinek nagy részét rájuk terhelték. A rossz állapot egyik legfőbb oka tehát a központi költségvetésnek tudható be. Ami az eladósodottságot illeti, nem feltétlenül a mértékét vizsgálnám ezeknek – másfél évtizedig alig adósodtak el az önkormányzatok korábban –, a probléma igazán magában az eszközben van. A zárt kibocsátású kötvényekkel megkerülték a közbeszerzést, és ezek nem is feltétlenül átláthatók. Ráadásul az, hogy svájci frankban denominált eszközökről van szó, jelentős kockázatot eredményezett. Olyanokat, amilyeneket egy magánszemély felvállalhat, de egy önkormányzattól különösen elvárható lenne, hogy ne csak a jelenlegi törlesztőrészletekkel számoljanak a hitelfelvételkor, hanem a kockázatokkal is.A hitelek felhasználása pedig sok esetben nem volt célhoz kötött, sokan valószínűleg forintban tartalékolják ezeket.”

Babák Mihály Szarvas polgármestere. „A költségvetésben 120 milliárd forintot vontak el az önkormányzatoktól, pedig vannak kötelező elemek, meglévő feladatok, amelyeket továbbra is szolgáltatni kell, mint az iskolák vagy a közszolgáltatás. Nem volt más út, bízni kellett a többletbevételekben, de ezek nem realizálódtak. Ráadásul a világgazdasági válság is sújtotta a városokat is. Az eladósodottság rendkívüli veszély, mert senki nem fog odaállni a bajban lévő települések mögé. A kormány sem, mert nincs mozgástere, az előző kormány nem hagyott mozgásteret a mostaninak. Sokan estek ebbe a csapdába, mert nem volt más megoldásuk, pedig eladósodni akkor szabad, ha az embernek okos céljai vannak. Fontos az is, hogy ne keverjék össze a vagyont a működéssel, a települési vagyon eladását ne a működési kiadásokra fordítsák. A megszorítások mégis elkerülhetetlenek. Szarvas költségvetése például egyensúlyi, de úgy maradhatott az, hogy korábban nyolc osztályvezető dolgozott nálunk, mostanra kettő maradt.”

Jauernik István Volt önkormányzati államtitkár. „Félrevezetők lehetnek a megállapítások, ugyanis minden önkormányzat helyzetét önmagában kell kezelni és értékelni is. Az mindenképp pozitívum, hogy a válság alatti nehéz helyzetben a különleges állapot hatásait kezelték. Nem feltétlen jól mindenhol, de néhány szélsőséges esetet kivéve reagáltak arra, ami a világban és az országban történt. Ez ugyanis érintette az önkormányzatokat is, például a helyi iparűzésiadó-bevételek csökkenésén keresztül. Az is örömteli, hogy a legtöbb helyen nem úgy készültek a választásra, mint korábban, nem költöttek többet, mint amennyit lehet, nem készült kampányköltségvetés. A magyar önkormányzati rendszer legnagyobb baja viszont változatlanul fennmaradt, nagyon nagy a szórás az egyes települések között. Vannak olyan városok, ahol az jelenti a központi problémát, hogy este kilenc vagy nyolc óráig tartson nyitva az uszoda, másoknál eközben az a kérdés, miből fizessenek béreket és vigyenek ételt az iskolákba.”