Óriási átverés? A közmunka csökkenti a magyar szegénységet!

Tavaly 119 millió ember, vagyis a népesség 23,7 százaléka volt kitéve társadalmi kirekesztésnek vagy szegénységnek – derült ki az Eurostat adataiból. Nekik vagy nagyon alacsony volt a jövedelmük, több dolgot nélkülöztek a háztartásukban, vagy keveset dolgoztak. A világgazdasági válság után 25 százalékra emelkedett ez az arány, most azonban pontosan a 2008-as szintre süllyedt vissza a szegénység az unióban.

Bulgáriában (41,3 százalék), Romániában (37,3 százalék) és Görögországban (35,7 százalék) a legrosszabb a helyzet, Csehországban (14 százalék) és Svédországban (16 százalék) pedig a legkisebb a kockázata annak, hogy valaki szegénységben él.

Magyarországon 2 millió 730 ezer ember él szegénységben vagy társadalmi kirekesztésben, ami 28,2 százalék. Ezzel jóval az EU-átlag felett vagyunk, de az arány jóval alacsonyabb, mint az elmúlt években. Két évvel korábban még minden harmadik embert érintett szegénység vagy kirekesztés.

A szegénységnek és a társadalmi kirekesztésnek három komponense van. A szociális transzfereket is beleszámolva az emberek 15 százalékát érinti a szegénység, miközben a válság előtt ez még 13 százalék alatt volt, vagyis ebben romlott az arány. Az emberek csaknem 20 százaléka nélkülözésben él – például nem tudja fizetni a számlákat vagy nem tud nyaralni menni –, ez szintén rosszabb arány, mint a 2008-ban mért 18 százalék. Az igazi áttörés a harmadik komponensnél látható: azoknak a 60 évnél fiatalabbaknak az aránya, akik „alacsony munkaintenzitású” háztartásban élnek, tavaly már csak 9,4 százalékos volt, szemben a válság előtti 12-vel. Természetesen a javuló gazdasági helyzet egyre több állást hoz létre a versenyszférában, de a közfoglalkoztatás tömegessé válásának is kulcsszerepe volt abban, hogy történelmi mélypontra, 5 százalék alá csökkenjen a munkanélküliségi ráta. Közmunkások nélkül kétszer ennyien lennének Magyarországon a munkanélküliek, s mindez megmutatkozna a szegénységi számokban is.

Mi az alacsony munkaintenzitás?

A 0 és 59 év közötti népességen belül azon személyek aránya, akik olyan háztartásban élnek, ahol a munkaképes korú (18 és 59 év közötti) felnőttek az előző évben teljes munkapotenciáljuk kevesebb, mint 20 százalékát töltötték munkával.