Vészesen fogyatkoznak az agrárszakemberek
A demográfiailag indokoltnál is nagyobb ütemben csökken a felsőoktatásban az agrárterületre jelentkező diákok száma, miközben a fiatalok alapvetően azt gondolják: a kereseti és az elhelyezkedési lehetőségek is kecsegtetőek. A képzés radikális átalakításra, a szakma presztízse javításra szorul.
Miután a minap Palkovics László, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) felsőoktatásért felelős államtitkára azt mondta, a budapesti állatorvos-tudományi kar kiválhat a gödöllői Szent István Egyetemből (SZIE), és önálló egyetemként működhet tovább, a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) kertészeti és élelmiszer-ipari karai pedig a gödöllői agráregyetem részévé válnának, szinte minden közvetve vagy közvetlenül érintett szervezet megszólalt az agrár-felsőoktatással kapcsolatban. Vita csupán arról nincs, hogy az átalakításra szükség van – éppúgy, mint a mezőgazdaságban dolgozók mai igényekhez igazított, színvonalas képzésére.
Corvinus vs. SZIE: a hallgatók érdekében kell folynia a harcnak
„A Corvinus budai campusainak SZIE-hez csatolása korántsem új gondolat, 2000-ben a kertészeti kar önként csatlakozott a létrejövő egyetemhez” – mondta Tőzsér János, a SZIE rektora, aki szerint az integráció az agrárszakma, a hallgatók és a felsőoktatás szempontjából is racionális döntés volna. Az összeolvadás után minden fél több eszközzel, fejlesztési lehetőséggel rendelkezne, miközben minden maradna a régiben – azaz a Corvinus karai megtarthatnák például épületeiket, oktatói gárdájukat. A felsőoktatás átalakítási tervei szerint a SZIE az egyik leginkább érintett egyetem, amely valószínűleg karokat befogadó és elbocsátó intézmény is lesz egyben. Az óriásegyetemnek jelenleg több mint 14 ezer hallgatója van, ebből a külföldiek aránya több mint 10 százalék. A doktoranduszok száma 300, az oktató-kutató munkatársaké pedig 830. Tőzsér János szerint az technikai kérdés, formai probléma, hogy azok a hallgatók, akik eredetileg a Corvinusra adták be jelentkezésüket, végül a Szent István Egyetemen végeznének. „Volt már példa ilyen esetre. Nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy a képzés minősége legalább ugyanolyan, de inkább jobb legyen, mint korábban” – mondta a rektor.
A K&H Bank – amely a tavaly év végi adatok szerint az agrárszektorban 25,5, az agrár- és az élelmiszeriparban együtt 19,8 százalékos piaci részesedéssel rendelkezik – arra hívta fel a figyelmet közleményében, hogy a 2014–15-ös tanév több mint háromszázezer hallgatójának alig 6 százaléka vesz részt mezőgazdasági képzésben a KSH és az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program adatai szerint. Pedig az agrártudományi ismeretek olyan komplex tudást nyújtanak, amelyet más ágazatokban, így a kereskedelemben vagy pénzügyi szakterületen is hasznosítani lehet.
Ennek ellenére az agrárvégzettség nem igazán népszerű: egy, a pályaválasztók körében nemrég végzett kutatás eredményei azt mutatják, hogy a fiatalok a szakma társadalmi presztízsét alacsonynak látják. Közben pedig azt is gondolják, hogy ez a terület mind Magyarországon, mind külföldön jó fizetést biztosít, ráadásul az elhelyezkedési lehetőségek is kecsegtetőek. „Sajnos sokan még ma is a kétkezi munkával kapcsolják össze a mezőgazdasági szakterületet. Holott a versenyképesség és az uniós forráslehetőségek igényelte gazdasági-pénzügyi ismeretek vagy a preciziós gazdálkodás követelte magas fokú technikai képzettség miatt egy agrárszakembernek komplex tudással kell rendelkeznie” – hívta fel a figyelmet Tresó István, a K&H agrárfejlesztési főosztályának vezetője. Szerinte elengedhetetlen szükség van az ágazat jövőbeli lehetőségeit felismerő és ehhez igazodó képzésre, valamint az agároktatás presztízsének növelésére.
Miközben – részben a demográfiai folyamatok, azaz az elöregedő társadalom következtében – folyamatosan csökken az országos hallgatói létszám is, az agrárterületeken gyorsuló ütemben apad. Süle Katalin, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elnökségi szóvivője például elmondta: míg tavalyelőtt még csaknem 3800 fiatal, ebben az évben már alig több mint 2800 diák pályázott agrár-felsőoktatási intézménybe, vagy nevezett meg ilyen területet az első vágyott felvételi helyen. „A képzési rendszer szétaprózott, túlspecializált, ezért radikális átalakítására van szükség. A NAK célja, hogy tíz százalék fölé emelje az évente agrárterületre jelentkező egyetemisták, főiskolások számát” – tette hozzá Süle Katalin. Annál is inkább fontos ez, hiszen a gazdaságszerkezet és a vidéki foglalkoztatottság szempontjából is kulcsfontosságú agráriumban az átlagéletkor magasabb, a képzettségi szint viszont alacsonyabb, mint más ágazatokban. A korszerű képzéshez jogi, gazdasági és műszaki ismeretekre egyaránt szükség van, a NAK pedig szeretné minél több fiatallal megismertetni a mezőgazdasághoz kötődő szakmákat.
