„Megalapozottak a félelmek”
– Mintha rövidebb lenne az új törvény, mint a régi.
Maga a törvény rövidebb, könnyebben átlátható, világosabb szerkezetű ugyan, de több részletkérdésről alsóbb rendű jogszabályok rendelkeznek. Eddig egyetlen jogszabályt kellett lapozgatni, most négyet-ötöt biztosan használni kell. Érdemes megjegyezni, hogy a közbeszerzési jog uniós „találmány”, nem képezi szerves részét a magyar jogfejlődésnek. Uniós irányelvek szabnak keretet a belső jogalkotásnak, harmonizálva ezzel a tagállamok jogrendszerét. Ez a kettősség a jogalkalmazás során is problémákat okoz.
– Mi a legfontosabb változás?
Az új törvény jogfelfogása közelít a polgári jogi szemlélethez, a kevesebb részletszabályt több alapelvi rendelkezéssel helyettesíti a törvényalkotó. A francia szabályozáshoz hasonló lett a nemzeti eljárásrend kialakítása, azaz az ajánlatkérő – árubeszerzés és szolgáltatásnyújtás esetében – egyes garanciális rendelkezések érvényesülése mellett „szabad kezet kap” a lefolytatandó eljárás szabályainak meghatározásakor.
– Mi változott a nemzeti eljárásrendben?
Jelentősen csökkentek az adminisztrációs terhek: az alkalmassági minimumkövetelményekről – ha az ajánlatkérő megelégszik ezzel – elegendő nyilatkozni, nem kell dokumentumokat (referencia, mérleg, banki nyilatkozatok) benyújtania. Persze ezt annak tudatában kell megtennie, hogy a valóságnak nem megfelelő nyilatkozat súlyos jogkövetkezménnyel járhat. Kis értékű beszerzéseknél a nyilvánosság kizárható: árubeszerzésnél, szolgáltatásnál 25 millió forint alatt, építési beruházásnál 150 millió forint alatt nem kell hirdetményt megjelentetni, az ajánlatkérő ilyen esetekben az adott területen kompetens minimum három ajánlattevő közvetlen meghívásával tárgyalásos eljárást folytathat le.
– Sok cég éppen azért nem indul közbeszerzéseken, mert túlzott adminisztrációs terhet jelent, ráadásul az ajánlatok összeállítása a folyamatosan változó jogszabályi környezetben speciális szaktudást igényel. Mások pedig egyenlőtlen felek párbeszédének érzik a közbeszerzési eljárást, hiszen gyakorlatilag – a bírálati szempontokon túl – az ajánlatkérő alakítja a szerződéses feltételeket.
Valóban az ajánlatkérő van nyeregben, hiszen ő határozza meg az – olykor nehezen kezelhető – szerződéses feltételeket. Az ajánlattevőnek ilyenkor két lehetősége van: vagy döntőbizottságra viszi az ügyet, vagy nem indul a közbeszerzési eljáráson. A mai gazdasági körülmények között kevesen vannak, akik az utóbbit választják, inkább aláírják a számukra előnytelen előírásokat tartalmazó szerződést. Rossz esetben aztán jöhet pereskedés. Egyik ügyfelem meglehetősen súlyos késedelmi kötbérfeltételekkel írt alá egy szerződést. Miután késedelembe esett a szállítással, az ellenszolgáltatás 45 százalékára rúgó kötbért kellett volna fizetnie. A polgári törvénykönyv szerint a túlzott mértékű kötbért a bíróság mérsékelheti, és így is történt: keresetünknek a bíróság helyt adott, és csökkentette a kötbért.
– A fizetési morál jelentősen romlott az utóbbi két-három évben. A régi törvényben voltak garanciális szabályok. Megtartotta ezeket az új törvény?
Az építési beruházásoknál megmaradt a szabály, amely szerint az alvállalkozók számláinak kiegyenlítéséig a fővállalkozó sem támaszthat ilyen igényt. Szolgáltatásnál és árubeszerzésnél viszont ez már nem érvényesül. További változás, hogy az ajánlatkérőnek már nem kell inkasszós felhatalmazó nyilatkozatot csatolnia a megkötött szerződéshez. Így ha az ajánlatkérő nem fizet a szerződést teljesítő ajánlattevőnek, az utóbbinak már nincs módja inkasszóval lehívni az őt jogszerűen megillető ellenértéket.
– Sok szó esett korábban arról, hogy miként lehetne kiszűrni az irreálisan alacsony ellenszolgáltatásokat. Született erre valamiféle megoldás?
Igen, de nem túl piacbarát módon. Korábban az irreálisan alacsony ellenszolgáltatás megállapítását a benyújtott ajánlati árak átlagához viszonyították. Január elsejétől akkor irreálisan alacsony az ellenszolgáltatás, ha több mint húsz százalékkal eltér az ajánlatkérő rendelkezésére álló anyagi fedezet összegétől. Ez a megoldás tévútra vezetheti a jogalkalmazót, hiszen a szóban forgó fedezet gyakorlatilag azonos a becsült értékkel, amelynek nem helyes és nem szakszerű megállapítása esetén olyan ajánlattevők kényszerülhetnek indokolás benyújtására, akik egyébként elfogadható piaci árat adtak.
– Van más pont is, amelyet aggályosnak tart?
Borítékolható, hogy a hiánypótlás szabályai heves vitát fognak kiváltani. A hiánypótolható dokumentumok, adatok körének meghatározása folyamatosan munkát ad a Közbeszerzési Döntőbizottságnak. És január elsejétől sem lett könnyebb a helyzet. A törvény úgy szól, hogy a hiánypótlás nem járhat a szerződés feltételeire adott tartalmi ajánlat módosításával. Majd leszögezi, hogy ettől eltérően a hiánypótlás megadása során javítható az ajánlatban előforduló olyan nem jelentős, egyedi részletkérdésre vonatkozó hiba, amelynek változása a teljes ajánlati árat vagy annak értékelés alá eső részösszegét, az ajánlattevők közötti verseny eredményét és az értékeléskor kialakuló sorrendet nem befolyásolja. Több kolléga véleményével egyetértve megalapozottnak tartom a félelmeket, hogy ez a szabályozása lehetőséget ad a nemkívánatos ajánlattevők ajánlatainak érvénytelenítésére. A Közbeszerzési Döntőbizottságra vár a feladat, hogy kialakítson egy konzekvens joggyakorlatot a hiánypótlás intézményének tisztázására.
– Mit tehet az ajánlattevő, ha úgy érzi, hogy jogsértően érvénytelenítették az ajánlatát, vagy más jogsérelem érte az eljárás során? Változott valamit a jogorvoslati rendszer?
Aki jogorvoslattal kíván élni, mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Eddig fix összeg volt az igazgatási szolgáltatási díj: nemzeti eljárásban 150 ezer, közösségiben 900 ezer forint. Ezentúl a beszerzés becsült értékének egy százalékát kell kifizetni. Ez egy 500 millió forintos becsült értékű építési beruházás esetében ötmillió forint. Ma kevés olyan építőipari cég van Magyarországon, amely ilyen kiadást könnyen megengedhet magának. Még kevesebb olyan ügyvéd lehet, aki bátran tanácsolja ügyfelének az eljárás megindítását, tekintettel arra, hogy az új törvénynek elfogadott joggyakorlata még nem alakulhatott ki.
Névjegy
Dr. Dagonya András Szabolcs ügyvéd, hivatalos közbeszerzési tanácsadó, európai uniós szakjogász. A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán végzett 2001-ben; a jogi szakvizsgát 2006-ban tette le. Nős, két gyermek apja.
