Klímaegyezmény csak jövőre

Hiába nevezte sok zöldszervezet Koppenhágát a remény városának, decemberben nem várható megállapodás a szén-dioxid-kibocsátást kötelezően korlátozó globális egyezményről. A dán fővárosban az általános vélemények szerint legfeljebb politikai egyezség születhet.

„A jogilag is kötelező érvényű szerződés csak jövő júniusban Bonnban várható” – hangoztatta Yvo de Boer, az ENSZ klímaügyi főtisztviselője. A dán klímaügyi miniszter, Connie Hedegaard szerint azonban megállapodás csak a jövő decemberi mexikói összejövetelen lehet. Koppenhágában a kiotói jegyzőkönyvben lévő kibocsátáscsökkentési előírás lejárta után egy új, globális klímavédelmi megállapodást kellett volna lezárnia a tárgyalásoknak. Olyan szinten stabilizálták volna a légkörben található üvegházhatású gázok koncentrációját, hogy a globális átlaghőmérséklet növekedése – az iparosodás előtti (1750) szinthez képest – ne haladja meg a 2 °C-ot. A fejlett államok 25–40 százalékos csökkentéssel járulnának ehhez hozzá 2020-ig. A fejlődők a gazdasági fejlődésüknél kisebb mértékben nővelnék a kibocsátásukat (15–30 százalékkal).

Az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) csúcstalálkozóján múlt héten eltávolodtak attól a javaslattól, mely szerint 2050-ig a felére mérsékelnék az emissziót. Csak lényeges csökkentésről tettek ígéretet, és elismerték, hogy a kibocsátás tetőzéséhez szükséges időkeret hosszabb lesz a fejlődő országokban. Utóbbi államok a fejletteket tartják felelősnek az eddigi légszennyezésért, és azt követelik, elsőként ők csökkentsék az emissziót. Egyelőre nem akarnak nagyravágyó kötelezettségeket vállalni, ami megakadályozná gazdasági felzárkózásukat.

Az Európai Tanács két év után most októberben megállapodott abban, hogy Koppenhágában az unió megerősíti a 30 százalékos kibocsátáscsökkentési vállalás szükségességét a fejlettek részéről. Ehhez más fejlett országoktól is jelentős felajánlást várnak, a feltörekvő gazdaságú országoktól pedig megfelelő hozzájárulást a globális emissziócsökkentéshez.

„Magyarország egyetért a 30 százalékos vállalás szükségességével” – mondta lapunknak a környezetvédelmi tárca környezet- és klímapolitikai szakállamtitkára. Faragó Tibor arra emlékeztetett, hogy a klíma- és energiacsomag elfogadásával 2008-ban az unió olyan belső eszközrendszerről döntött, amellyel el tudja érni egyelőre a legalább 20 százalékos közös kibocsátáscsökkentési célt. Hasonlóan több új tagállamhoz, Magyarországnak is prioritás a kvótatöbblet felhasználásának kérdése. E tagállamok ugyanis a kiotói tárgyalások során megállapított bázisév és a rendszerváltást követő gazdasági szerkezetátalakulás következtében jelentősen túlteljesítik vállalásaikat.

„Alapvető érdekünk e többlet további felhasználására vonatkozó jog megőrzése” – hangoztatta Faragó Tibor. A szakállamtitkár szerint ugyanakkor a többlet felhasználásának a fenntartható fejlődés céljait kell szolgálnia, és figyelembe kell venni a globális karbonpiac hatékony működésének szükségességét. A korábbi kibocsátáscsökkentések törlése azt is jelentené, hogy el kelleni tekinteni attól, hogy több fejlett állam messze elmarad kiotói vállalásának teljesítésétől.

Az unió elismeri, hogy a koppenhágai megállapodás egyik kulcskérdése a fejlődő országok anyagi segítése. Ez 2020-ra eléri a 100 milliárd eurót, s ebben az EU kész megfelelő részt vállalni.

Arról azonban vita van, hogy a tagállamoknak mekkora anyagi terhet kell vállalniuk ebben. Elvi megállapodás született, hogy a szerényebb anyagi lehetőséggel rendelkező új tagállamok hozzájárulását kiigazítják. Magyarország támogatja azt, hogy már az új megállapodás előtt is segítsék a fejlődőket, de az uniót tagjai e finanszírozásban önkéntes alapon vennének részt.

„Koppenhága nem az utolsó esély, hiszen a klímacsúcsra készülődve is sok eredményt született” – hangoztatta a szakember, aki 2005-ben tagja volt a Nobel-békedíjat kapó ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének. Ilyen siker volt a rengeteg tárgyalás, amely során a legfejlettebb és a fejlődő országok megegyeztek, hogy két foknál jobban nem melegedhet a Föld átlaghőmérséklete. Kína is elismerte, hogy vállalást kell tennie az emisszió csökkentésére. A CEU tanára azonban radikális változások esetén is csak 50 százalék esélyt ad arra, hogy az átlaghőmérséklet ne növekedjen több, mint két Celsius-fokkal.

„Koppenhága nem az utolsó esély, hiszen a klímacsúcsra készülődve is sok eredményt született” – hangoztatta a szakember, aki 2005-ben tagja volt a Nobel-békedíjat kapó ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének. Ilyen siker volt a rengeteg tárgyalás, amely során a legfejlettebb és a fejlődő országok megegyeztek, hogy két foknál jobban nem melegedhet a Föld átlaghőmérséklete. Kína is elismerte, hogy vállalást kell tennie az emisszió csökkentésére. A CEU tanára azonban radikális változások esetén is csak 50 százalék esélyt ad arra, hogy az átlaghőmérséklet ne növekedjen több, mint két Celsius-fokkal. Mibe kerülne az emissziócsökkentés? „Az energiaszektor felel a szén-dioxid-kibocsátás 65 százalékáért, azonban várhatóan mégsem erre a szektorra, hanem a kibocsátás 17 százalékáért felelős iparra terhelik majd a költségeket” – hangoztatta Hugyecz Attila a Magyar ENSZ Társaság klímakonferenciáján. A Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintéze-tének (VKI) munkatársa kiemelte, az áramtermelés 41, míg a közlekedés 23 százalékkal részesül a kibocsátásból.

Hiába állnak jelentős átalakulás előtt az iparágak, az árammal működő autók térnyerése például nem lesz gyors, mivel még legalább 20 évre elegendők az olajkészletek az autóipar szükségleteinek kielégítésére. Hugyecz szerint, ha az erőművekre terhelik az emisszió költségét, akkor akár a duplájára is nőhet a szénerőművekben előállított áram ára, míg földgáztüzelésű erőművekben előállított áram is 30-40 százalékkal drágulhat.-->