Világgazdaság Online

Mennyi pénzt adjon az Európai Unió a fejlődő országoknak a következő három évben a klímavédelmi erőfeszítések megtervezésére és előkészítésére? Várhatóan ez lesz a legnagyobb vitatéma a ma kezdődő kétnapos brüsszeli EU-csúcson. Az állam- és kormányfőknek abban kell dűlőre jutniuk, hogy mekkora számot írjanak be a záróközlemény tegnap kiszivárogtatott tervezetében még csak X-szel jelölt összegnek.
A csütörtök–pénteki EU-csúcs a Koppenhágában ENSZ-keretek között 193 ország részvételével zajló nagyszabású nemzetközi klímakonferencia egyik állomásának is tekinthető – az uniónak ugyanis most kellene megállapodnia egy olyan felajánlásról, amely újból lendületbe hozhatja a koppenhágai egyeztetéseket.
A fejlődőknek fokozatosan növekvő mértékű, 2020-ra már évi 100 milliárd eurónyi forrásra van szükségük ahhoz, hogy saját vállalásokkal tudjanak beszállni a globális klímavédelmi erőfeszítésekbe. Ebből 2020-ra évi 22–50 milliárdot a fejlett államoknak kell átutalniuk, adófizetőik pénzéből (a többit a fejlődőknek maguknak kell kigazdálkodniuk, illetve az üzleti szférának kell előállítania a kvótakereskedelmen keresztül). 2010–2012 között a fejlődők klímavédelmi erőfeszítéseinek megtervezéséhez és előkészítéséhez az Európai Bizottság becslése szerint világszinten 5-7 milliárd euróra lesz szükség, amelyből az októberi EU-csúcs elnökségi következetései szerint az unió kész „tisztességes arányt” állni. Ennek az aránynak a számszerű meghatározása lesz a csúcs egyik legizgalmasabb kérdése.
A jövő évi parlamenti választások előtt a klímavédelem bajnokának szerepében tetszelegni próbáló Gordon Brown brit kormányfő volt eddig az egyetlen, aki konkrét vállalást tett. Szerinte Nagy-Britannia három év alatt összesen 800 millió fonttal, vagyis évente mintegy 300 millió euróval szállhatna be. Franciaország a csúcs előtt nem akart számokat említeni, de azt ígérte, „nagylelkű” lesz. Németország viszont addig nem akar számokról beszélni, amíg az EU-n kívül más fejlett országok nem tesznek hasonló felajánlásokat. Hasonló állásponton van Lengyelország is, Olaszország pedig azt közölte, hogy az uniós álláspont meghatározása után dönti el, milyen mélyen nyúl a zsebébe.
A svéd elnökség az AFP értesülése szerint kétmilliárd euró körüli uniós felajánlásban akar megállapodni. A DPA által idézett diplomáciai források azonban egyértelművé teszik, hogy erről késhegyig menő vita várható a csúcson. Az EurActiv úgy tudja, hogy a svéd elnökség arról már letett, hogy Koppenhágában jogilag kötelező megállapodás születik, s ezért az EU-csúcs záróközleményének tervezetébe csak azt írta, hogy a koppenhágai konferencia utáni hat hónapban kellene ilyesmit elérni.
Arról szintén nagy viták várhatók a csúcson, hogy az EU vállalja-e fel egyoldalúan is, hogy 2020-ra 30 százalékkal csökkenti szén-dioxid-kibocsátását az 1990-es szinthez képest. Ezt főleg Nagy-Britannia és számos zöldszervezet sürgeti. A tagállamok zöme azonban amellett van, hogy egyelőre maradjon érvényben a 20 százalékos vállalás, és csak akkor emeljék 30-ra, ha más fejlett országok is ezzel összevethető felajánlásokat tesznek.
Magyarország szerint a fejlődők megsegítését célzó uniós felajánlás terheit úgy kell szétosztani, hogy figyelembe kell venni a kevésbé tehetős országok fizetőképességét is – értesült a Világgazdaság a koppenhágai magyar tárgyalódelegációhoz közel álló forrásból. Hazánk abból indul ki, hogy arányos felelősségünket el kell ismernünk a klímaváltozás elleni küzdelem terén, de ennél többet nem kérhetnek tőlünk. Pénzügyi lehetőségeink figyelembevételét is igényeljük.
Magyar szempontból az egyik fontos kérdés annak a mintegy egymilliárd eurót érő CO2-kvóta-többletnek a sorsa, amely abból adódik, hogy hazánkban 1990 után összeomlott a nehézipar, és így jelentősen csökkent a szén-dioxid-emissziónk. A kormány azt szeretné, ha ezt elismernék a 2012 utáni klímavédelmi rendszerben is. UGy