Nincs vég a láthatáron
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság
A konkvisztádorokat kísérteties látvány fogadta. Azokról a spanyolokról van szó, akik a XVI. század elején végigmasíroztak a Yucatán-félsziget esőerdőin a mai Mexikóban, valamint Petén régión a mai Guatemalában. E hódítók toronyház magas piramisokat, óriási palotákat találtak a trópusi vegetáció alatt – de embereket, akik ehhez a pompához illettek volna, nem. Írásjelekre is leltek, kőbe vésett, tálakra és bögrékre festett jelekre.
Agyafúrt csillagászok voltak a maják, ahogy a kőbe vésett feliratokból tudjuk. A nap- és holdfogyatkozásokat félnapos pontossággal jelezték előre. A Vénusz Nap körüli pályáját 583,923 napban határozták meg – a modern szám: 583,921.
Társadalmuk, amelynek élén az istenkirály állt, a Kr. u. 300 és 900 közötti „klasszikus korszakban” virágzott. Ezután azonban gyors hanyatlásnak indult: eltűnt az uralkodó és az udvar. Nem véstek több feliratot, nem állítottak új sztéléket, és nem építettek sem templomokat, sem palotákat. Az ezredfordulóra a maják földjét bekebelezte az őserdő.
Az elit kiesését követően az ország természetesen nem volt néptelen, és a spanyolok megérkezése után is írtak. De ez magányos specialisták, például papok műve volt, akik ismerték az írást, a mitológiát – és a naptárt. A bonyolult szabályrendszer három egymás mellett futó, de egymással összekapcsolt, különböző feladatokra szolgáló naptárra épült. Míg a tzolkin és a haab naptár leginkább rituális jellegű volt, és nem mutatta az évszámokat, a „hosszú számítás” a maja királyok történelemírására szolgált – ebben egy mitológiai nulla ponttól kezdődően minden napot számon tartottak. Egyik szabályrendszer sem utalt a világ vagy a különféle, egymást követő világok végére.
Az utóbbi években a kutatók a gyarmati idők több elfeledett, kicse maja nyelven írott kéziratát is megfejtették. Az asztronómiai és az archeometrikus kormeghatározás is hozzájárult ahhoz, hogy sikerült végleg meghatározni a maja naptár nulla pontját, amely: Kr. e. 3114. augusztus 11.
A hosszú számítás ettől a nulla ponttól kezdve adja össze a napokat (kin). A következő időegység a vinál, amely 20 kinből áll. Aztán jön a tun 18 vinállal meg 360 nappal. A következő szint a katun, amely 20 tun (= 7200 nap = 19,7 év). A sorban következő időegység a baktun, amely 20 katunnak felel meg (= 144 000 nap = 394,3 év).
A jelenlegi baktun a 13. Ez az, amely 2012. december 21-én véget ér. Csakhogy a majáknál a 13-as szám, habár különös jelentőséggel bírt, nem volt baljóslatú, így a 13. baktun vége semmiképp sem az idők végezete. A maja naptárban ugyanis a 14. baktun követi, majd az összes többi a 20. baktunig – 394,3 év (bizonyos számítások szerint 400) mindegyik. Csak ez az előttünk álló hét baktun is eltart 4772-ig.
Részlet: GEO 2012/11.
