Jegelték Merkelék a csodafegyvert - Hurrá helyett nyafogás

Inkább kétkedés és nyafogás, semmint hangos hip, hip, hurrá! fogadta azokat a javaslatokat, amelyekben a keddi minicsúcson egyezett meg Európa két ura, Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök.

A piacok egyértelműen negatívan fogadták a megállapodás tartalmát: a sajtótájékoztatót követően az euró gyengült, az amerikai részvényindexek még mélyebbre csúsztak, és ezt a trendet követték a fő európai tőzsdék is. Szintén nemtetszésüknek adtak hangot francia és német ellenzéki vezetők, míg dicsérő szavak főleg az érintett kormánytagok, valamint az euróövezeti vezetők szájából érkeztek.

Elemzők szerint a negatív visszhang fő oka, hogy Merkelék ismét nehezen megfogható ígéreteket tettek, és nem kezelték az aktuális problémákat. Emellett a távoli jövőbe tolták a radikálisabb változtatásokat, például az eurókötvények ügyét, ami lenyugtathatta volna a zóna szétesése miatt aggódó piacokat.

A megállapodások közül a leglátványosabb kétségkívül az a pont, amely szerint az euróövezeti tagországok úgynevezett közös gazdasági kormányt hoznának létre. A „kabinet” első vezetője az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy lenne, és a tagországok állam- és kormányfőit tömörítené. A tervnek azonban nagyobb a füstje, mint a lángja: a testület évente mindössze kétszer ülésezne, és – jelen állás szerint – nem nyúlhatna bele a nemzeti költségvetésekbe, így az alapproblémát, az egyes tagállamok eladósodását aligha akadályozhatná meg. Feladata a költségvetési politikák koordinációjában merülne ki, és félő, hogy a félévenkénti ülések beleszürkülnének a többi EU-csúcs sorába.

Első pillantásra szintén sokat ígérőnek tűnik az a javaslat, miszerint 2012 közepéig mind a 17 eurózóna-tagállamnak be kellene építenie alkotmányába egyfajta adósságféket. Kétséges azonban, sikerül-e ezt a konstans takarékosságra kényszerítő, vitatott tervet minden egyes tagállam parlamentjén keresztülverni – ha nem, akkor az a piacok megnyugtatása szempontjából többet árt, mint használ. Az adósságfék intézménye egyelőre Franciaországban sem létezik, Francois Hollande, a szocialisták egyik lehetséges elnökjelöltje, azaz Sarkozy jövőbeni riválisa pedig már jelezte: nem támogatják a javaslatot.

Ennél népszerűbbnek tűnik Merkelék harmadik javaslata, a pénzügyi tranzakciók megadóztatása, amelynek részleteit őszre dolgozzák ki. Az egész EU-ra érvényes egységes bankadóval elsősorban az átlagembereknél szerezhet jó pontokat a két vezető – ez ugye nem mellékes a jövő évi francia elnökválasztás, illetve a soros német tartományi választások előtt –, megvalósítása viszont szintén kemény játszma lesz. Nagy-Britannia például mereven elzárkózik ettől, ráadásul a pénzintézetek az EU-n kívülre helyezné át tevékenysége egy részét.

A megosztó, radikális, de elemzők által hatékony válságkezelési eszköznek tartott eurókötvények bevezetéséről viszont egyelőre lemondtak a kormányfők. Erre csak valamikor a jövőben, talán az integráció utolsó lépcsőjeként kerülhet sor – mondta Sarkozy – kérdés, lesz-e még hol bevetni a csodafegyvert.

Adósságfék beépítése az euróövezeti tagállamok alkotmányába

Uniós pénzügyi tranzakciós adó bevezetése az EU-ban

A francia- és a németországi vállalati adókulcsok egységesítése

Adósságfék beépítése az euróövezeti tagállamok alkotmányába

Uniós pénzügyi tranzakciós adó bevezetése az EU-ban

A francia- és a németországi vállalati adókulcsok egységesítése -->