Mit ígér Obama?
„Az Obama-adminisztráció közel négy éve gazdasági szempontból nem nevezhető sikertörténetnek, viszont kudarcról is túlzás lenne beszélni” – vélekedett a Világgazdaságnak Móró Tamás, a Concorde Értékpapír Zrt. makrogazdasági elemzője. Utalt arra, hogy az amerikai elnök ténykedésének kezdetét eleve meghatározta, hogy az ingatlanpiacról indult válság kirobbanása után, a „kijózanodás korszakában” vette át az ország vezetését. Gazdaságpolitikája emiatt szűk pályán mozgott, és csupán korlátozott hatásfokú eszközöket vethetett be a gazdaság konszolidációjára, tette hozzá.
Hogy ez végül eredményes volt-e vagy sem, az megítélés kérdése. A gazdasági növekedés ugyan természetesen elmaradt a válság előtti szintekétől, de legalább van, ráadásul nagyobb, mint az eurózónában. Beszédes tény, hogy a GDP-bővülést tekintve az elmúlt három évben az USA rendre jobb adatokat produkált az euróövezetnél, idén pedig kétszázalékos bővülésre számíthat – eközben az európai monetáris unió gazdasága minimum 0,3 százalékkal zsugorodni fog.
A munkanélküliséget tekintve ugyan szintén elérhetetlennek tűnnek a krízis előtti értékek – 2007-ben 4,6 százalék volt az állástalanok aránya – , de az elmúlt években legalább sikerült fejlődést elérni ezen a téren is. Miközben Washingtonnak a 2010-es 9,6-ról 8,3 százalékra sikerült leszorítania ezt a mutatót, az eurózónában ezzel ellentétes trend bontakozott ki, és 10,1-ről 11,3 százalékra szökött fel a munkanélküliség.
Igaz, az amerikai relatív sikersztorinak megvannak az árnyoldalai: a költségvetési deficit 2009-ben már átlépte a GDP tíz százalékát, és folyamatosan növekedett a bruttó államadósság is – utóbbi ma már meghaladja a GDP száz százalékát.
Míg ez Európában életveszélyes szintnek minősül, a tengerentúlon – Móró Tamás szerint – önmagában még nem jelent nagy problémát. „Ennek oka, hogy a dollár továbbra is az első számú nemzetközi tartalékdeviza. Ezzel párhuzamosan a Fed szükség esetén képes annyi pénzt nyomtatni és a gazdaságba pumpálni, amennyi szükséges, és ez egyelőre nem jár komolyabb inflációs veszéllyel” – magyarázta.
Szerinte elsősorban ezzel magyarázható, hogy az amerikai állampapírok hozamai a duzzadó adóssághegy ellenére is rekordalacsonyan maradtak: a befektetők továbbra is olcsón finanszírozzák az országot, és így megkönnyítik a jövőbeni elnök dolgát is – legyen az akár Barack Obama, akár a republikánusok jelöltje, Mitt Romney.
Ami a jövőbeni irányvonalat illeti, nagy kérdés, ki mit tart majd be választási ígéreteiből. „Bár az államadósság csökkentését mind a demokraták, mind a republikánusok zászlajukra tűzték – mindegyikük más-más területről vonna el forrást –, drasztikus megszorítás egyik részről sem várható” – mondja Móró Tamás. Szerinte az is elképzelhető, hogy újratárgyalják a tavaly nyáron tető alá hozott adósságplafon-egyezményt. Ennek értelmében a szövetségi kormány továbbra is tud hiteleket felvenni, viszont 2021-ig 2400 milliárd dollárral csökkentik a kiadásokat.
Történelmi lépések: a pénzügyi rendszer és az egészségügy reformja
Az amerikai elnök egyrészt 2010-ben jelentősen szigorította a pénzügyi szabályozási rendszert éppen azzal a céllal, hogy ne ismétlődhessen meg a 2007–2008-ban kirobbant krízis. A történelminek nevezett reform korlátozta a bankok profittermelési lehetőségeit és a kockázatos műveleteket, például a jelzáloghitel-alapú pénzügyi manővereket, és növelte a felügyelő hatóságok hatalmát. A másik nagy dobás az egészségügyi reform volt, mely több tízmillió, mindaddig egészségügyi biztosítás nélküli amerikait kíván becsatornázni a betegbiztosítási rendszerbe.Obama emberközeliségét próbálta kidomborítani a demokrata konvención kedden elhangzott beszédében a First Lady is: Michelle Obama szerint férje tudja, mire van szüksége a középosztálynak, hiszen ő is ilyen közegből származik. „Barack ismeri az amerikai álmot, hiszen ő is annak élt, és azt szeretné, hogy ebben az országban mindenkinek egyenlő esélye legyen” – jegyezte meg némi hatásvadászattal, ami azonban ezúttal bevált. Helyszíni beszámolók szerint a jelen lévő küldötteket egyenesen meghatotta a szónoklat, a Washington Post jegyzetírója pedig úgy fogalmazott: Michelle Obama politikai szempontból mesterien fogalmazott, és úgy semmisítette meg Mitt Romney-t – utalva például a tehetős családból származó, gazdag republikánus jelölt, és a néphez közel álló Obama közötti különbségre –, hogy még a nevét sem mondta ki.
Obama emberközeliségét próbálta kidomborítani a demokrata konvención kedden elhangzott beszédében a First Lady is: Michelle Obama szerint férje tudja, mire van szüksége a középosztálynak, hiszen ő is ilyen közegből származik. „Barack ismeri az amerikai álmot, hiszen ő is annak élt, és azt szeretné, hogy ebben az országban mindenkinek egyenlő esélye legyen” – jegyezte meg némi hatásvadászattal, ami azonban ezúttal bevált. Helyszíni beszámolók szerint a jelen lévő küldötteket egyenesen meghatotta a szónoklat, a Washington Post jegyzetírója pedig úgy fogalmazott: Michelle Obama politikai szempontból mesterien fogalmazott, és úgy semmisítette meg Mitt Romney-t – utalva például a tehetős családból származó, gazdag republikánus jelölt, és a néphez közel álló Obama közötti különbségre –, hogy még a nevét sem mondta ki. Barack Obama kampánykörútján a Ford chicagói gyárában is járt. Az elnöknek más problémákkal kell szembenéznie, mint európai társainak -->
