Áder: Az alkotmány megsértéséhez semmilyen ideológiát nem gyárthatunk

– Egy éve feltűnően sokáig kellett várni rá, hogy elfogadja a felkérést. Milyen dilemmái voltak akkor? Magán- vagy közjogi jellegűek?
– Aligha okozok meglepetést, ha azt mondom, egy ember életében nem mindennapi helyzetet jelent, ha köztársasági elnöknek jelölik. Lehetnek olyanok, akik egy ilyen megtisztelő felkérésére csak úgy igent tudnak mondani, de én biztosan nem tartozom közéjük. Egy államfő nem önmagát képviseli, hanem az egész országot. Ez alapvető alkotmányos kötelezettsége. Érthető, hogy alaposan végig kellett gondolnom mindent.  Az ember ritkán magányos annyira, mint amikor egy ilyen horderejű döntést kell meghoznia. Persze sokat jelentett, hogy rengeteg biztatást és támogatást kaptam, de azt is pontosan tudtam, hogy döntésem minden súlyát, mint minden fontos személyes döntését, nekem kell majd viselnem. Természetesen a családommal is alaposan végigbeszéltünk mindent. Emlékszem, feleségemmel mennyit vívódtunk azon is, hogy miként oldjuk meg két kisebbik gyermekünk további iskoláztatását. Európai Parlamenti megbízatásom óta Brüsszelben éltünk. Orsi lányunk pedig éppen az érettségi évére készült a kinti iskolában. Nagy dilemma volt, hogy hagyhatjuk-e őt egyedül, s ha igen, milyen feltételekkel, milyen baráti támogatással és biztosítékokkal tehetjük meg. Sok-sok szempont merült fel akkor, amelyeket mind mérlegelni kellett.

– Önnek van egy nagy előnye elődeihez képest, amire utalt tévébeszédében is. Alkotmánymódosítás esetén Önnek már nem kell megfontolnia, véleményeznie a jogszabályt, csak egy dolga van az alkotmány szerint, aláírni.
– Ez nem teljesen így van. Az elmúlt 24 évben az Alkotmánybíróság hét alkalommal foglalkozott ezzel a kérdéssel. Akkor is, amikor Sólyom László volt az Alkotmánybíróság elnöke. Az AB minden egyes alkalommal megerősítette azt a jogelvet, hogy egy legitim módon elfogadott alkotmánymódosítás alkotmányosságának vizsgálata fogalmilag kizárt, így azt nemhogy a köztársasági elnök, hanem maga az Alkotmánybíróság sem vizsgálhatja. Abban viszont igaza van, hogy ez az alkotmánybírósági gyakorlat az új Alaptörvénybe is beépült. Az államfők az alkotmányra teszik le esküjüket, így ha úgy tetszik, nekem az Alaptörvény a munkaköri leírásom. Ez világosan rögzíti jogaimat és kötelezettségeimet. Márpedig az Alaptörvény „S.” cikkének 3. bekezdésében világos rendelkezés áll. Ha megengedi szó szerint idézem Önnek: „A köztársasági elnök az Alaptörvényt vagy az Alaptörvény módosítását a kézhezvételétől számított öt napon belül aláírja, és elrendeli a hivatalos lapban való kihirdetését.” Világos tehát, hogy az elnöknek ebben az esetben semmilyen mérlegelési lehetősége nincs. Nem küldheti vissza az országgyűlésnek, nem fordulhat az Alkotmánybírósághoz. Ebben alaptörvényünk olyan világosan fogalmaz, mint a nap. Mint ahogy a KRESZ-ben is vannak olyan szabályok, amelyek nem képezhetik egyéni mérlegelés tárgyát. Biztos vagyok abban, hogy Ön is úgy gondolja, ha piros lámpához érünk, meg kell állnunk, és semmilyen ideológiát nem gyárthatunk ahhoz, hogy miért lenne szabályos és helyes dolog áthajtanunk rajta.

– Az végiggondolta, hogy mi lett volna, ha Sólyom Lászlóra hallgat és vétózik a 4. alkotmánykiegészítés ügyében?
– Megsértettem volna az Alaptörvényt. Bárki is biztassa erre, ilyesmit senki sem tehet meg egy jogállamban, különösen nem egy hivatalban lévő köztársasági elnök.

– Sólyom László és mások szerint viszont megvédte volna az alkotmányosságot.
– Sólyom elnök úr felvetése volt olyan fontos a számomra, hogy az ügyben számos tekintélyes, elfogulatlan, nemzetközi hírű volt alkotmánybíróval is konzultáljak. Kivétel nélkül mindannyian azt az álláspontot osztották, hogy az államfő kötelezettsége teljesen egyértelmű ebben a kérdésben. Sőt, többen azt az álláspontot is megfogalmazták közülük, hogy ha az Alaptörvény megsértése árán esetleg az Alkotmánybírósághoz fordulnék, akkor az Alkotmánybíróság be sem fogadhatná ezt az elnöki indítványt.

– Azt is mondta akkor, hogy a döntése független volt attól, hogy egyébként mit gondol az alkotmánymódosítás tartalmi kérdéseiről. Ha megengedi, most ezek közül kérdeznék rá néhányra. Az új alkotmány szerint a családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Ezt az értelmezést az Alkotmánybíróság korábban túl szűknek tekintette és megsemmisítette, most mégis bekerült szövegbe. Ön hogy látja?
– Az alaptörvény családfogalma teljes egészében megfelel annak a világképnek és értékrendnek, amit bárki szívesen vallhat a magáénak. De félreértés volna a szöveg szűk értelmezése, mert az többféle családformát is magába foglal.

– Az Alkotmánybíróság tavaly novemberben alaptörvény-ellenesnek nyilvánította a hajléktalanok közterületen élésének törvényi tiltását. Az Ön által aláírt alkotmánymódosítás ezt most újra lehetővé teszi. Miért fontos ez Ön szerint?
– Az alaptörvény nem tiltja a közterületen életvitelszerű tartózkodást, hanem lehetőséget biztosít az önkormányzatoknak, hogy alkotmányos keretek között erre a problémára is szabályokat alkossanak. A hajléktalanság ugyanis sohasem elvont, általános problémaként jelentkezik, hanem minden esetben fájdalmasan konkrétan. Ezért alighanem helyes törekvés azokra bízni az ilyen helyzetek orvoslását, ahol ez a probléma a maga konkrétságában jelentkezik.

– Az elfogadott alkotmánymódosítás szerint a felsőoktatási tanulmányok állami finanszírozásának törvényi feltétele lehet a későbbi magyarországi munkavállalás. Ezt a diáktüntetéseken röghöz kötésnek nevezik. Egyetért a rendelkezéssel?
– Bár pontosan fogalmaz, de ez nem következik szükségképpen az alaptörvényből. Itt megint arról van szó, hogy csak a kereteket jelöli ki az Alaptörvény, míg a megoldást éppen a mindenkori kormány, a felsőoktatási intézmények és a hallgatók képviselőinek kell megtalálniuk. Úgy látom, a feleknek sikerült is egyetértésre jutniuk ebben.

– Mi lehet az oka, hogy immár fél millió magyar állampolgár ment külföldre munkát vállalni?
– Az Európai Unió egyik fontos alapelve a munkaerő szabad áramlása. Miért lenne baj, ha az egyéni boldogulás lehetőségét keresve mi magyarok is élünk ezzel a lehetőséggel? Ez más országokban is így van. Természetesen az volna az optimális, ha elsősorban mindenki itthon találná meg a boldogulását, de úgy fest, hogy a gazdasági válság kicsit hosszabb ideig vendégeskedik Európában, amit az olyan nyitott gazdasággal rendelkező országok, mint a mienk, jobban megsínylenek. Ugyanakkor abban is biztos vagyok, hogy akik hosszabb-rövidebb időre külföldre mennek, azok sem szakadnak el a hazától. Magyarország mindig hazavárja őket, ők pedig tudhatják: itthon mindig várja őket a család, a barátok, a közösség.

– Ön komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy a választási regisztráció ne legyen törvényi előírás. Ha viszont a kormányfő vagy a kormánytöbbség holnap megváltoztatná a véleményét, és beleíratná akaratát az alkotmányba, akkor már nem lenne eszköz, ellensúly a regisztráció ellen. Ennek fényében kérdezem: demokratikusan működik még az államszervezet, amely felett önnek őrködnie kell?
– Eszköz mindig van. A szabad választás lehetősége. Magyarország szabad, demokratikus jogállam, amelyben a legfőbb hatalom a népé, és hatalmát a szabad választásokon megválaszott képviselői útján gyakorolja. Szabad a véleménynyilvánítás, vallásszabadság van, szabadon lehet újságot, internetes portált vagy más médiumot alapítani, biztosított a gyülekezés szabadsága, független az igazságszolgáltatás. A demokratikus Európában biztosított alapjogok mindegyike érvényesül nálunk is.

- Ön vasárnap Mauthausenbe utazik. Ennek kapcsán merül fel a kérdés: több elődje is a nemzet lelkiismereteként fogta fel szerepét. Ön hogyan gondolkodik erről?
- Nem hiszem, hogy szerencsés szerepértelmezés volna, ha egy államfő a nemzet lelkiismeretének tekintené magát. A lelkiismeret személyes ügy, az egyes ember felelőssége tükröződik benne, a nemzet lelkiismeretét pedig ezek összessége adja. De természetesen számos olyan helyzet van, amikor a köztársasági elnöknek indokolt megszólalnia, és ezekben a megszólalásaiban a nemzet egységének kell tükröződnie, bármilyen nehéz is legyen konkrétan meghatározni, hogy mit is jelent ez az egység. Én azt a célt tűztem ki magam elé, hogy próbáljunk meg olyan témákban szót érteni, ami kívül esik a pártpolitika hatósugarán. A pártok mindig vitatkozni fognak, de kellenek dolgok, amiben egyetértünk, mert közös javunkat szolgálják. Ilyen a tisztelet, vagy a teljesítmény elismerése. Nem vagyok biztos, hogy jól állunk ebben. A nagy teljesítményeket, a Nobel-díjat, az olimpiai bajnoki címet, egy találmányt meg kell süvegelni, ebben egyetértés van. De abban már kevésbé, hogy a hétköznapok során születő teljesítmény is lehet legalább ennyire hősies és példaértékű.
Ezért mentem el Belecskára, ahol önerőből oldották meg a falusi munkanélküliség problémáját. Ezért találkoztam a fiatal szakmunkások Európa-bajnokságának sikeres résztvevőivel. Ezért szerveztem találkozót az Abel-díjas Szemerédi Endre matematika professzor és fiatal, tehetséges egyetemisták között. És ezért mentem el Afganisztánba, ahol katonáink kilenc éve dolgoznak, de még egyetlen magyar kormány- vagy államfő sem látogatta meg őket. Oda kell figyelnünk azokra, akik jó példát mutatnak szűkebb vagy tágabb közösségüknek. Emlékezzünk csak Gyurta Dániel emlékezetes gesztusára. Erkölcsi tettével egész Magyarországnak dicsőséget szerzett. Észre kell tudnunk venni és meg kell becsülnünk az ilyen teljesítményeket. Ha tudomásul vesszük ezt, ha nem, ezekből áll össze, ezeken múlik egy ország sikere.

– Az ön munkaköri leírása mennyi szabadságot tesz lehetővé?
– Ez a tisztség nem a szabadidőről, hanem a feladatokról szól. Ha mégis adódik pihenésre is lehetőség, azt meg kell becsülni. Bizonyos személyes életvitelemhez tartozó dolgokhoz természetesen államfőként is igyekszem ragaszkodni. A hozzám közelállókkal való eleven kapcsolat fenntartásához, a családi evezőstúrák és síelések évtizedes hagyományához, és persze ha nagy ritkán alkalom adódik rá, horgászni is szívesen ugrom ki Kisorosziba.