Világgazdaság Online

Magyarország a 65. azon a Gazdasági Világfórum által készített, 115 országot tartalmazó rangsorban, amely a nemi egyenjogúságot vizsgálja több megközelítésben is. A jelentés a gazdasági lehetőségeket (munkavállalás, jövedelmi különbségek), a felsőoktatásban való részvételt, a politikai döntéshozatalhoz való hozzáférést és az egészségi
állapot különbségeit veti egybe, s ezek alapján készül a rangsor immár négy éve. A 2009-eset Izland vezette. A listán a középmezőnyben elhelyezkedő Magyarországon egyébként a statisztikai adatok azt mutatják, hogy számos megközelítésben a gyengébbnek titulált nem valójában ma már az erősebb nem.

Nem utolsósorban igaz ez az életesélyekre. Mint a Központi Statisztikai Hivatal által a napokban közzétett jelentéséből kiderül: A nők születéskor várható élettartama jelenleg 78 év, ami nyolc évvel hosszabb, mint a férfiaké. Ennek oka a többi között az, hogy a életmódjukban egészségtudatosabbak, a testi vagy lelki gondjaikkal hamarabb fordulnak orvoshoz, mint a férfiak. Ezzel állhat egyébként összefüggésben az az érdekes adat, mely szerint közel kétszer annyi a pszichiátriai női betegek száma, mint a férfi. S a férfiak körében négyszer annyi az öngyilkosságot elkövetők száma, mint a nők körében.

Az oktatásban is a nők viszik a prímet. A mai magyar jelzőszámok szerint ugyanis a tanulást a férfiak könnyebben feladják, mint a nők, és rövidebb ideig ülnek iskolapadban, mint a leányok. A diákok között a felsőoktatás alap- és mesterképzésében határozott, a doktori képzésben hajszálnyi a női túlsúly.

Mindezzel együtt is a munkaerőpiacon a nők kevésbé vannak jelen, mint a férfiak, bár a kereső munka szerepe és a nők önálló karrierigénye iskolázottságuk függvényében nő. A foglalkoztatás aránya körükben 49,9 százalékos, 11,2 százalékponttal elmaradva a férfiakétól. Míg az Európai Unióban a 15–64 éves férfiak 73 százalékának, illetve a nők 59 százalékának van jövedelemszerző foglalkozása, addig Magyarországon ez az arány mindkét nem esetében elmarad az uniós átlagtól, ámbár a férfiak lemaradása számottevőbb. Tény persze, hogy a nők munkaerő-piaci esélyeit jelentősen befolyásolják családi kötöttségeik, így részmunkaidős munkát zömében a kisgyermeket nevelő anyák vállalnak hivatástudatból vagy megélhetési kényszerből. A helyzet 2009-ben a világgazdasági válsággal összefüggésben annyiban változott, hogy a munkáltatók gazdasági okból szélesebb körben választották megoldásként ezt a foglalkoztatási módot. Az unióban jelenleg minden harmadik nő és a férfiak több mint 8 százaléka dolgozik részmunkaidőben. Nálunk ugyanakkor ez az arány 7,5, illetve 3,9 százalék.

A nemek eltérő munkaerő-piaci esélyeit jelzik a nemek közötti jövedelmi különbségek. Bár a nők nagyobb arányban töltenek be szellemi munkakört, mint a férfiak – jellemzően tömegesen alacsonyabb presztízsű és/vagy bérezésű, szerényebb előmenetelű helyeken dolgoznak, mint a férfiak. Idehaza A nők havi nettó átlagkeresete 115 119 forint, a férfiaké ugyanakkor 128 615. Még kirívóbb a különbség a szellem foglalkozásúak körében: 134 993 forint áll szemben 186 796.

Miközben több férfi dolgozik "intézményesen", keresetért, a nők elsöprően "vesztesei" a családi munkamegosztásnak, aminek eredményeként a jövedelemszerző és a háztartási elfoglaltságot együttvéve a nők napi munkaideje hosszabb és szabadideje rövidebb, mint a férfiaké. Az otthoni feladatokból a skandináv férfiak vállalják a legnagyobb részt, míg
a spanyolok vagy az olaszok fele annyit sem, mint feleségeik. A legtöbb házimunkát naponta – több mint 5 órát – az észt, szlovén, magyar és spanyol nők végzik, míg skandináv társaik egy órával kevesebbet.