Kiderült: ennyire boldogok a magyarok

A magyarok egy tízes skálán átlagosan 6,1 pontra értékelték az élettel való elégedettségüket – derül ki a KSH felméréséből. Ez az adat lényegében megegyezik a 2013-ban mért átlagértékkel.

A 2015-ös eredmények szerint az emberek 28 százaléka nagyon elégedett az életével (8, 9 vagy 10 pontot választók), míg 5,2 százalék volt a nagyon elégedetlenek (0, 1 vagy 2 pontot választók) aránya.

A 2013-as és az idei mérés eredményei azt mutatják, hogy az élettel való elégedettség a fiatal felnőttek körében a legmagasabb, ami a 45–54 éves korcsoportig – az életkor előrehaladtával – jelentősen csökken. A 2013-as adatok az 55–74 éves korcsoportra enyhe növekedést, míg a 2015-ös adatok inkább stagnálást mutattak ki. Mindkét mérés azt jelezte, hogy a 74 éves vagy idősebb korosztály a legkevésbé elégedett az életével. A 16–24 év közötti magyar fiatalok 44 százaléka számolt be arról 2015-ben, hogy nagyon elégedett az életével. Az életükkel nagyon elégedettek aránya az idősebb generációkban folyamatosan csökken, a legidősebb korcsoportban 17 százalék volt. A 16–64 évesek körében átlagosan a nők elégedettebbek az életükkel, ez időskorban megfordul, és a 65 évesek és idősebbek körében már a férfiak az elégedettebbek.

A legmagasabb iskolai végzettség növekedésével párhuzamosan fokozatos emelkedés figyelhető meg az élettel való általános elégedettség terén. A 2013. évi eredményekhez hasonlóan a legkevésbé elégedettek a legfeljebb alapfokú végzettségűek (5,3 pontos átlagérték), míg a legelégedettebbek a felsőfokú végzettséggel bírók (7,0 pontos átlagérték). A legnagyobb lépcső az érettségivel nem rendelkezők (5,8 pontos átlagérték és az érettségizettek között van (6,4 pontos átlagérték).

A munkahellyel rendelkezők közül a teljes munkaidőben dolgozók elégedettebbek az életükkel (6,6 pontos átlagérték). A munkahellyel nem rendelkező csoportokból a tanulók elégedettsége – életkori és életviteli sajátosságok miatt – kimagasló, ők minden más csoportnál elégedettebbek (7,3 pontos átlagérték). A teljes népesség 6,1 pontos átlagát a nem dolgozó csoportok közül kizárólag a háztartásbeliek elégedettsége éri el (6,1), míg a többi, munkahellyel nem rendelkező csoport elégedettsége a lakossági átlag alatt marad. Legkevésbé a munkanélküliek elégedettek (4,6), ami felhívja a figyelmet arra, hogy a munkanélküliség nemcsak gazdasági probléma, hanem az egyén pszichés, mentális állapotát is jelentősen megterheli.

2013 és 2015 között az élettel való elégedettség településtípus szerint megváltozott. A nagyobb városokban, megyeszékhelyeken vagy megyei jogú városokban élők esetén a 2013-ban is magas, 6,3 pontos átlagértéke 6,4 pontra változott. Budapesten (6,2 pontos átlagérték) és a kisebb városokban (6,1 pontos átlagérték) nem változott az átlagos életelégedettség. A községekben élők esetén a 2013-ban mért legalacsonyabb érték tovább csökkent, 2015-ben átlagosan 5,9 pont volt.

Míg 2013-ban Nyugat-Dunántúl volt a legelégedettebb, addig 2015-ben a második helyre csúszott vissza (6,4), és a Közép-Dunántúlon élők elégedettsége volt a legmagasabb (6,5). Az országos átlagnál nagyobb elégedettség jellemzi továbbá a Dél-Alföldön (6,3) élőket.

Az életével a több szempontból is hátrányos helyzetű Dél-Dunántúlon (5,8) és Észak-Magyarországon elégedett legkevésbé a lakosság (5,8).

Az általános közérzet, az élettel való elégedettség egyik meghatározó faktora a kompetenciaszükséglet kielégítése, a munkában, a magánéletben vagy egy hobbiban, sportban való sikeresség, hasznosságérzet. Ezt mérte az egyén által végzett tevékenységek tartalmasságának megítélésére vonatkozó kérdés (0=„egyáltalán nem tartalmas”, 10 =„kifejezetten tartalmas”). Az országos átlagérték 2013-ban és 2015-ben egyaránt 7,0 pont volt.

Életkor szerint a 16–34 éves fiatalok esetén a legmagasabb az átlagérték (7,4 pont), ami az életkor előrehaladtával folyamatosan csökken. A mutató értéke az országos átlagérték alá az 55–64 évesek esetén csökken (6,9 pont) és a legidősebb korosztályban, a 75 éves vagy idősebbek esetén a legalacsonyabb (6,2 pont)