Megduplázódott a Nagy-Britanniában dolgozó magyarok száma négy év alatt

Kelet-Európa mellett az euróövezet déli perifériájának országaiból érkezik a legtöbb munkavállaló Nagy-Britanniába, elsősorban a sokkal jobb brit munkapiaci feltételek miatt - áll a Migration Observatory tanulmányában.

Az intézet kimutatása szerint az életvitelszerűen Nagy-Britanniában tartózkodó lengyelek száma négy év alatt 615 ezerről 818 ezerre, a románoké 87 ezerről 227 ezerre, a spanyoloké 63 ezerről 137 ezerre, az olaszoké 126 ezerről 176 ezerre, a magyaroké 50 ezerről 96 ezerre, a portugáloké 96 ezerről 140 ezerre emelkedett. A kutatóintézet adatai szerint ez a hat legnagyobb küldő EU-tagállam. (Ami Magyarországot illeti, ez még egy óvatos számításnak is tűnik, más becslések több százezer nagy-britanniai magyarral számolnak.)

Az Oxfordi Egyetem mellett működő független migrációkutató elemzőműhely kimutatta, hogy az Európai Unió 2004-ben lezajlott keleti bővítése óta több mint a kétszeresére emelkedett, és ma már meghaladja a 3 milliót a Nagy-Britanniában élő külföldi EU-állampolgárok száma.

A Migration Observatory számításai alapján ezekből az országokból 2011-ben 1,04 millióan, 2015-ben azonban már 1,59 millióan éltek Nagy-Britanniában. Arányuk tavaly a tartósan Nagy-Britanniában élő teljes külföldi EU-lakosságon belül 49 százalék volt, ám a 2011 óta végbement növekedés 79 százalékát az e hat országból érkezők adták - áll az elemzésben.

A Migration Observatory elemzői szerint a brit kormány álláspontjával ellentétben nem elsősorban a brit szociális ellátórendszer juttatásai, hanem a munkavállalási lehetőségekben és a bérszínvonalban mutatkozó különbségek jelentik a legnagyobb vonzerőt még a déli euróövezeti országokból érkezők számára is.

Spanyolországban például továbbra is jelentősen meghaladja a 20 százalékot, de Portugáliában és Olaszországban is jóval tíz százalék feletti a munkanélküliek aránya, Nagy-Britanniában ugyanakkor nem sokkal haladja meg az 5 százalékot.

Ezen a mércén a vizsgált három kelet-európai EU-tagállam is jobb helyzetben van, mint a három déli euróövezeti ország, a lengyel, a magyar és a román munkanélküliségi ráta ugyanis egyaránt jóval tíz százalék alatt jár a Migration Observatory elemzéséhez fűzött grafikai kimutatás szerint.

Az intézet a bérkülönbségekből eredő vonzerőt Lengyelország és Románia esetében vizsgálta. Kimutatta, hogy az adózásbeli eltérésekkel és a megélhetési költségek különbségeivel kiigazított számítási modell alapján az elkölthető jövedelmi hányad háztartásonkénti mediánértéke Nagy-Britanniában 1,8-szer magasabb, mint Lengyelországban és 4,2-szerese a romániai szintnek.

Az Oxfordi Egyetem egy másik, gazdasági jellegű kutatóintézete, az Oxford Economics minapi tanulmányában azt is megvizsgálta, hogy milyen hatást gyakorolna a brit gazdaságra, ha az EU-tagságról június 23-ára kiírt népszavazáson a brit választók többsége arra voksolna, hogy Nagy-Britannia lépjen ki az EU-ból, és ezután a brit kormány jelentősen korlátozná a bevándorlást az uniós országokból.

A kutatóműhely londoni elemzőrészlegének becslése szerint a külföldi EU-országokból betelepült munkavállalók beáramlása a 2005 és 2015 közötti évtizedben évente átlagosan 0,5 százalékpontot adott hozzá a brit gazdaság potenciális növekedési rátájához, elsősorban azzal, hogy a jórészt fiatal külföldi EU-munkavállalók érkezése ellentételezte a brit társadalom idősödésének negatív munkapiaci hatásait.

Az Oxford Economics londoni elemzői modellszámítások alapján arra jutottak, hogy ha a brit kormány az elmúlt tíz év 104 ezer fős éves átlagos nettó beáramlásához képest évente például 60 ezerrel kevesebb munkavállalót engedne be az Európai Unióból, az önmagában - a brit kilépés egyéb hatásaival nem is számolva - 2030-ra 1,1 százalékkal csökkentené a brit hazai össztermék (GDP) nominális értékét ahhoz a szinthez képest, amelyet a brit gazdaság abban az évben EU-tagként és a szabad munkaerő-beáramlást fenntartva elérhetne.