Műtétje után első ízben játszik nagyközönség előtt Kocsis Zoltán

Kocsis Zoltán szerint a Debussyvel kapcsolatos leggyakoribb tévhit, hogy impresszionista zeneszerző volt. „Amikor megismerkedtem a munkásságával, akkor értettem meg, miért tiltakozott mindig ez ellen. Ahogy a Pelléas és Mélisande című operája sokkal több kérdést hagy nyitva, mint Maeterlinck drámája, a többi zeneműve is sokféle irányba képes továbbvezetni a hallgató gondolkodását. Ezért sokkal szerencsésebbnek tartanám vele kapcsolatban a szimbolista jelzőt” – magyarázza.

A sorozat záróestje a világháborús évekről, a francia régmúltba forduló, soviniszta nézeteket valló Debussyről szól, aki élete talán legjelentősebb darabjait komponálta ekkor. „Úgy érzem, most már közelebb állok az ősforráshoz. Azokat a jobbára lelki megérzéseket, amelyek bele vannak kódolva ezekbe a művekbe, a mostani, érzékenyebb antennáimmal sokkal pontosabban tudom venni, mint egy évvel ezelőtt” – mondja azzal kapcsolatban, hogyan viszonyul Debussy utolsó műveihez, amelyek közül számára legkedvesebbnek a Hegedűszonátát tartja.

„Az első tétele nem túl távoli asszociációkat kelt Pilinszky János Aranymadár című gyermekvers-kötetének nyitódarabjával, a Kalandozás a tükörben című költeménnyel. A történet szerint a kisfiú eljut Tükörországba, és megtalálja a keresett kislányt, akit szeretne magával vinni a saját világába, azonban csak neki sikerül visszajutnia, a lány ottmarad. Debussy talán mosolyogna rajtam, de az az érzésem, hogy megértené, miért asszociálok erre a versre” – meséli a műről, majd folytatja – „A mű második tétele a rákkal küzdő zeneszerző keserves szenvedésének lenyomata: a testi fájdalmakról, és azok végső megenyhüléséről komponált minidráma, amelynek az előadásánál Marcel Marceau pantomimjátékát szoktam magam elé idézni, amint tökéletesen megjeleníti, hogy Debussy mit gondolt a fájdalom egyes fázisairól. A harmadik tétel pedig egy csodálatos, téren és időn átívelő utazás, amely sokkal nagyobb sebességgel zajlik, mint amire az emberiség jelenleg képes. Talán nem véletlen, hogy a népmesékben mindig a gondolat a leggyorsabb: sebesebb, mint a szél, és fürgébb, mint a villám.” Kocsis Zoltán Baráti Kristóf hegedűművésszel adja elő a művet, valamint közreműködik a Fehéren és feketén című kétzongorás darabban is, ahol Mocsári Károly lesz a partnere.