Nyelvtudásért Egyesület: Abszurd a kormány nyelvtanítási terve

A december 20-án közzétett „Fehér könyvet” az egyesület szakemberei a január 3-i határidőig véleményezték, és az Oktatásért Felelős Államtitkárság előterjesztésében foglaltakat további átgondolásra és átdolgozásra javasolják.

A Nyelvtudásért Egyesület szakvéleményében öt olyan területet emelt ki, ahol a „Fehér könyv” szakmailag hibás, vagy kivitelezhetetlen elképzeléseket tartalmaz. Ezek (1) a nyelvválasztás kérdése, (2) a nyelvtanulás folyamatosságának biztosítása, (3) a szakfelügyelet intézménye, (4) a nyelvtudás mérése és (5) a költségvetési források biztosítása.

(1) A „Fehér könyv” a második idegen nyelv esetében fontos szempontnak tekinti a sokszínűséget és a választhatóságot, de az elsőként tanult idegen nyelv esetében az angolt, a németet vagy a franciát írja elő, és ezek között megalapozatlan prioritásokat állít fel. Az Egyesület továbbra is úgy látja, hogy a különböző élő idegen nyelvek „komplexitás” szerinti sorba rendezése szakmai abszurditás. A szakmailag értelmezhetetlen érveléssel alátámasztott javaslat – miszerint kezdődjön a kisiskolások nyelvtanulása a nehezebbnek gondolt nyelvvel – pedig a pedagógiai nonszensz körébe tartozik.

Az Egyesület felhívja a figyelmet, hogy a tanulandó nyelvnek a szülő, diák és helyi közösség általi szabad megválasztása a motivált tanulás alapfeltétele, motiváció nélkül pedig nem létezik eredményes nyelvoktatás.

Az Egyesület azzal sem ért egyet, hogy általános iskolában második idegen nyelvként „választható valamely neolatin nyelv, az orosz, a határ menti településeken a szomszéd ország nyelve, de szóba jöhet a kínai, a japán, az arab is”. Ez nem csak az általános és középiskola közötti „átjárhatóság és folytonosság” szempontjából kritikus, hanem az egyetemeken folyó nyelvoktatás szempontjából is. Semmilyen gazdasági vagy pedagógiai racionalitást nem tükröz a „ritkábban oktatott nyelvek” oktatásának megkezdése az általános iskolákban, amikor a középiskolák döntő többségében ezek folytatására nem lesz lehetőség, a felsőoktatásba lépve pedig ezek jelentősége, továbbvitelének lehetősége a tanulók 99 százaléka részére elhanyagolható. A felsőoktatásba jelentkező tanulóknál a megszabott nyelvi szint is problémát jelent, mert a középiskola kimeneti követelménye (B1 szint) és az egyetemi alapképzés bemeneti követelménye (2017-től B2 szint) nincs összhangban.

A stratégia az országos szakmai ellenőrzés bevezetésétől reméli a nyelvoktatási feladatok „megfelelő minőségben, a megszabott ütemben” való teljesítését, amit kétévenkénti kötelező szintfelmérőkkel, iskolai szinten kívánnak megoldani. A Nyelvtudásért Egyesület meggyőződése, hogy az ellenőrzés és a számonkérés eszközei nem pótolják a nyelvtanárok szakmai támogatását, továbbképzését, a megfelelő források biztosítását, és nem vezetnek a stratégiában általános célként meghatározott kívánt eredményhez, az „államilag finanszírozott nyelvoktatás hatékonyságának növeléséhez”. A nyelvtudás hiteles méréséhez pedig olyan apparátusra és hozzáértésre van szükség, ami iskolai szinten nem áll rendelkezésre.

Az Egyesület kifogásolja, hogy a középtávú stratégia felületesen és nagyvonalúan kezeli a tervezet költségvonzatának kérdését. Egyrészt irreális az az elképzelés, hogy a megfogalmazott célok „a jelenleg is rendelkezésre álló források felelős és átgondolt felhasználásával is elérhetők”, másrészt a helyenként ötletszerűen felvetett pályázatokon elnyerhető, bizonytalan uniós forrásokra nem lehet rendszer-szerű oktatásfejlesztést építeni.