Az arany év eleje óta tartó ralija múlt héten is folytatódott, és a sárga fém ára új rekordmagasságokat ért el, egy tiszavirág-életű korrekció után.
Az arany árának emelkedését részben a kamatvágási várakozások átárazása, illetve a kínai intézményi befektetők vásárlási kedvének növekedése okozza. A befektetők a kockázati kitettség csökkentését láthatják az aranyban, miközben az amerikai munkaerőpiaci adatok kiárazták a vártnál korábbi jegybanki kamatvágást a piacról.
Tehát tulajdonképpen az arany idén újra egyfajta menekülési eszközként szolgál azon befektetők számára, akik túlárazottnak tartják a kötvényeket és a részvényeket is.
De további, strukturálisabb dolgok is fokozzák az arany iránti lelkesedést.
Aki szabadulna a dollártól, az is aranyat vesz
A jelek szerint egyre több országban elkezdték aranyra cserélni az amerikai kincstárjegyeket. Egyes piaci szereplők, például Kína, geopolitikai megfontoláson túl
az amerikai monetáris politikára való válaszreakcióként is határozhat a dollárkitettség csökkentéséről.
Folyamatosan nő a deficit
Ráadásul Amerikában a kamatfizetések aránya az államháztartási kiadásokon belül folyamatosan növekszik. Ez – amellett, hogy a deficit egyelőre növekvő pályán marad, ahelyett, hogy csökkenne – további kincstárjegy-kibocsátásokra kényszeríti az államot, hogy finanszírozni tudja magát.
Az újbóli kibocsátások viszont növelik a kamatkiadásokat, még tovább emelve az államháztartási hiányt. Azért, hogy a jövőben a kincstárjegyeket vonzóvá tegyék a befektetők számára, folyamatosan magas kamatszintekre lesz szükség. Így már látjuk, hogy miért fogják két lábbal felfelé tolni a befektetők az amerikai kötvényhozamokat, ha a jelenlegi helyzet folytatódik.
A QE-be (quantitative easing– mennyiségi lazítás) való visszatérés egy rövid időre még akár el is képzelhető, de az államháztartási hiányt nem lehet az idők végéig duzzasztani: ha az amerikai kincstárjegyek iránti igény bármennyire meginog, dominóhelyzet alakulhat ki, amelynek átgyűrűződése mély depressziót okozhat.
Ha Amerikának más országokkal egyenlőbb feltételek mellett kell részt vennie a külkereskedelemben, újra kell gondolnia monetáris és fiskális politikáját.
Két dolog azonban némileg enyhítheti a problémát, amit az amerikai döntéshozók már megkezdtek.
1) Növelniük kell az értékes természeti erőforrások feltárását az Egyesült Államok földjén.
2) Vissza kell helyezni a termelési bázist honi földre vagy más „barátságos” országokba. Még a vállalkozások haszonkulcskiesése mellett is. A jövő Amerikája így ismét nettó exportőrré válhat.
