Az orosz–ukrán háború és a nyomában járó hatalmas nyereséghez segítette a nyersanyag-kereskedőket. A piacot uraló négy legnagyobb, magánkézben lévő kereskedőcég együttesen immár több mint 50 milliárd dollárt kaszált – döntő részben a putyini agresszióra visszavezethetően felhajtott nyersanyagárakon. Külön szerencséjük, hogy a giganyereségen nem kell osztozniuk „külsősökkel”, hiszen a Big4 egyikét sem jegyzik a tőzsdén.
A Bloomberg vállalat közeli forrásokból úgy értesült, hogy csak a piacvezető svájci Vitol csoport 13 milliárd dolláros tiszta profittal zárta a tavalyi pénzügyi évét, s az áringadozások sem zavarták meg jelentősebben az üzletmenetet.
Nem panaszkodhat a szintén svájci illetőségű, de Cipruson bejegyzett Mercuria Energy Group, amely a globális energiapiacok minden szegletében jelen van, legyen szó kőolaj-, földgáz-, villamosenergia- és szénkereskedelemről vagy a feldolgozott termékek, üzemanyagok és egyéb árupiaci, mezőgazdasági termékek adásvételéről.
Svájc, a kereskedőcégek paradicsoma
A Mercuria 2,7 milliárd dollárt oszthat szét tulajdonosai között, vagy fektetheti be a jól jövedelmező üzletbe. Merthogy a biznisz rendesen pörög tovább annak ellenére, hogy a fenti két cég profitja a 2022-es rekordévihez képest 10-15 százalékkal mérséklődött. De még így is duplája volt a korábbi években elért maximumnak.
Az amerikai hírügynökség emlékeztet, hogy a Big4 a többi tagjával, így a szingapúri székhelyű, de Svájcból vezérelt Trafigura Grouppal, valamint a Genfből irányított, de szintén Cipruson bejegyzett Gunvor energiakereskedő csoporttal együtt 6,8 milliárd dolláros adózott eredményt „villantott” 2018-2019-ben.
Az elmúlt két évben a fizikai nyersanyagokkal foglalkozó vezető kereskedők által elért nyereség valóban csillagászati volt – jegyezte meg Sebastian Barrack, a szektor vezető fedezeti alapjának számító Citadel nyersanyagpiaci vezetője hétfőn, a Financial Times által szervezett háromnapos globális árupiaci csúcstalálkozón, amelyet – minő véletlen – a festői svájci Lausanne városában tartanak.
Megjegyzendő, hogy a Vitol mögött a világ második legnagyobb nyersanyag-kereskedője, a Glencore és az Xstrata egyesítésével tavaly létrejött monstrum szintén svájci hátterű, de esetében az angol tulajdonosi szál is erős. Ők azonban ott vannak a tőzsdén.
A horribilis nyereség a kereskedők és vezetők egy szűk csoportja között oszlik meg,
közülük többen az utóbbi időszak globális energiakrízisét meglovagolva milliárdosokká, sőt multimilliárdosokká váltak a szerződésükben kikötött teljesítményarányos bónuszoknak köszönhetően.
Beáraztak minden kockázatot
A Vitolnál például 450 fős gárda az, amely a kereskedelmi tevékenységet dirigálja, ők egyben tulajdonosok is a cégóriásban. A Trafiguránál hígabb a menedzsertulajdonosai kör, ott 1200 fő részesül közvetlenül is a nyereségből. Optimálisabb és egyszerűbb a helyzet a Gunvornál és a Mercuriánál, náluk a három-három vezető együttesen 50 százalék feletti tulajdonrésszel rendelkezik, így a profit felosztásához nem kell matekzsenit hívni.
A giganyereséget a kereskedőházak ráadásul éppen akkor érték el, amikor a kormányok kiemelten foglalkoztak az energiabiztonsággal, krónikus hiány lépett fel energiahordozókból, az árak ennek megfelelően pedig az égbe szöktek.
Emellett a korrupció egyik melegágyának tekintett szektor szereplői körében egymást érték a vizsgálatok, jobbára azt megállapítva, hogy a kereskedők extraprofittal dolgoznak, haszonkulcsukba minden esetleges rizikót szépen beépítenek. Az orosz olajexport ellen meghozott nyugati szankciók is a kereskedők kezére játszanak,
a kockázati tényezők pedig abnormális szintre hajtják fel az árakat.
Ismert, hogy a Panama-csatornán és a Vörös-tengeren keresztül történő transzport nehézségei, így az alacsony vízállás, illetve a húszik rakétatámadásai miatti fenyegetettség szintén megdrágították az energiahordozó-, a gabona- és bányászatinyersanyag-szállításokat.
Találtak helyet a gigantikus profitnak
A kereskedőtársaságok gyorsan helyet találtak a frissen betalicskázott pénzhegyeknek. A Vitol például növelte az olajfinomítókban lévő részesedéseit, a Gunvor egy spanyol gázerőmű többségi részesedését szerezte meg, míg a Trafigura egy üzemanyag-forgalmazó társasággal gyarapodott.
A Mercuria 200 millió dollárt fektetett egy amerikai napenergia-hasznosító és -tároló társaságba, az MN8 Energybe. Emellett a Big4 folyamatosan növeli dolgozóinak számát, miközben nagyban készülnek az olaj utáni időszakra, az ehhez szükséges stratégiaváltásra.
