Külföldi modernek Budapesten

A László Károly-gyűjtemény több darabja is kalapács alá kerül a hazai művészeti piac új szereplőjének, a Biksady Galériának e heti művészeti árverésén. A Király utcai G13 Galériában kiállított – és ugyanott akcióra bocsátott – anyag legerősebb blokkját jeles magyar vagy magyar származású fotóművészek felvételei, illetve avantgárd klasszikusok zömmel papírra készült munkái alkotják.

A fotográfiák között szép számmal találunk vintázspéldányokat. Ilyen a 87. tétel, André Kertész Torzítás sorozatának 5. darabja, amelynek hátoldalán az 1933-as évszám és a művész aláírása olvasható. Induló ára 1,3 millió forint. Kertész hagyatéki bélyegzőjét viseli többek között a 93. számú, Elveszett felhő című városlátkép (800 ezer), az éjszakai Párizst bemutató híres sorozat egy darabja (108., 650 ezer) vagy a korai, 1919-es Önarckép futás közben bátyámmal (62., 750 ezer). A Kertésznél két évvel fiatalabb Martin Munkacsitól ezzel szemben későbbi nagyítások kerülnek kalapács alá. Az eredetileg 1935-ben készült Akt napernyővel című kompozícióból például a 2007-ben készült negyvenpéldányos kiadás egy darabjára tehetünk szert (89., 600 ezer). Ehhez fogható klasszikus fotóanyag Magyarországon eddig legfeljebb a Kieselbach Galéria 2007–08-as fotóaukcióin került piacra.

A László Károly-gyűjteményből származó művek között találunk egy 1922-es, akvarellel és ceruzával készült képarchitektúrát. Ennek hátoldalán – Kassák 1922-es szignója mellett – Kassák Lajosné 1961-es keltezésű, a magyar származású bázeli műgyűjtőnek szóló baráti ajánlása olvasható. A 28. tételszámon induló kisméretű lap igazi értékét tehát az adja, hogy egy bizonyíthatóan eredeti és bizonyíthatóan korai Kassák-kompozíciót tartalmaz. Induló ára ennek megfelelően nem alacsony, 6,5 millió forint. Ugyanekkora összegről startol a festőként, költőként, kritikusként és színházi rendezőként is működött német William Wauer Korcsolyázó című, 1916-os bronzszobra is (156. tétel). Utóbbi tétel – az aukció több más darabjához hasonlóan – szerepelt a László Károly-gyűjtemény 1996-os budapesti kiállításán. Mostani piacra kerülése abba a folyamatba illeszkedik, amelynek során a bázeli kollekció számos darabja – az anyagi kényszer és a közgyűjteményi elhelyezésről folyt évtizedes huzavona eredményeként – a műtárgypiacon kötött ki.

Miközben a fotóklasszikusok jó esetben a hazai gyűjtők, befektetők fantáziáját is megmozgathatják, az aukciós anyag jelentős részét alkotó külföldi modern és kortárs alkotások (geometrikus szitanyomatok, pop-artos vagy a szürrealizmushoz köthető képek stb.) eladásához alighanem nyugati vevőkre is szükség lesz. Magyar viszonylatban rendkívül magas például a 66. számú Miró-akvatinta 1,8 milliós kikiáltási ára. Nem biztos, hogy a jól csengő név és a világpiaci árszinthez való igazodás meggyőzi a hazai vevőket, hogy a megszokottnál egy-két nagyságrenddel többet fizessenek egy száz példányban sokszorosított lapért. Mindezek a kérdőjelek persze csak még izgalmasabbá teszik az aukciót, amelyet nem egyszeri, hanem hagyományt teremtő kezdeményezésnek szán a galéria tulajdonosa.