Fordulat jöhet a kötelező biztosítások piacán

Szakmai konzultációt kezdeményezett a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) a direkt kárrendezés kérdéséről. Ez a kárrendezési technika a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításokat (kgfb) érintheti, ha sikerül egyszer bevezetni a hazai gyakorlatba. A lényege az, hogy a vétlen autósnak, ha kártérítést szeretne a baleset után, ezután nem a károkozó biztosítójánál kellene kilincselnie, hanem a sajátjához kellene fordulnia, az fogja elintézni az ügyeket, és behajtani a kártérítést a károkozó biztosítóján.

A PSZÁF honlapján lévő dokumentumot bárki véleményezheti, akár az autósok is. A biztosítási szakma véleménye mindenesetre megoszlik a kérdésről, a direkt kárrendezés már évek óta napirenden van a Magyar Biztosítók Szövetségében (Mabisz) egységes álláspontot viszont a szereplők még nem értek el.

A PSZÁF is több oldalon keresztül sorolja az érveket a módszer mellett és ellen. Az előnyök közül a legfontosabb talán az, hogy az ügyfél, ha balesete történik, azonnal tudni fogja, melyik biztosítóhoz kell fordulnia, nem kell egy ismeretlen cég elérhetőségét, telephelyét keresgélnie. Azt is tudja, hogy a biztosítójának érdeke őt jól kiszolgálni, mert különben nem nála fogja megújítani a szerződését. Ezzel szemben jelenleg a károsult (bal)szerencséjén múlik, hogy kár esetén hova kell fordulnia, s milyen lesz a kárügyintézés színvonala.

Abban is biztos lehet, hogy a kárrendező biztosító alapvetően a kártérítés összegének a leszorításában érdekelt, lényegében közömbös számára a más biztosító ügyfelének az elégedettsége. A PSZÁF a dokumentumban ezzel a gyakorlattal kapcsolatban elég kritikusan fogalmaz: „akár még perverzióként is fel lehet fogni, hogy amikor kárt szenvedek el, akkor egy számomra ismeretlen, ráadásul teljesen ellenérdekelt fél biztosítója fogja megmondani, hogy mennyi kártérítést fizet nekem” – írják a felügyelet szakértői. Direkt kárrendezés esetén a tapasztalatok szerint jelentősen csökkenni szokott az ügyfélpanaszok száma is.

A biztosítók számára is vannak előnyök a felügyelet szerint. Az egyik legfontosabb ezek közül, hogy így a kárrendezéssel is magához tudja láncolni az ügyfelét, tehát nő az ügyfélmegtartási eszköztára. Ennél is fontosabb talán, hogy emiatt az ügyfél érdekelt lesz abban is, hogy milyen a kárrendezés színvonala, ezért ezt a díjban is hajlandó lesz elismerni. Emiatt a biztosítók érdekeltek lesznek a minőség javításában is, nem csak az árak leszorításában, s az ügyfeleknek pedig nem feltétlenül a legolcsóbb kgfb lesz a legelőnyösebb, vagyis véget érne a szinte kizárólag a díjakra szorítkozó verseny.

Ez egyébként azonnal adja is az egyik hátrányát a direkt kárrendezésnek: a bevezetésével együtt nőhetnek a biztosítási díjak. A kárrendezési szolgáltatások színvonalának emelése ugyanis mindenképpen pénzbe kerül majd, amit az autósoknak kell állniuk. A másik hátrány egyfajta „morális kockázat” a felügyelet megfogalmazása szerint, amit a biztosítók egymás közötti elszámolásából fakadhat. A károsult biztosítójának az az érdeke, hogy minél nagyobb, a károkozóénak pedig az, hogy minél kisebb kártérítést állapítson meg. Egy körültekintően szabályozott elszámolás esetén az erősebb biztosítók indokolatlanul magas kártérítési összegeket csikarhatnak ki a gyengébb versenytársakból, ami végső soron a díjak emelkedését hozhatja. Egyfajta átalánydíjas elszámolás viszont a PSZÁF szerint ezt a problémát kiküszöbölhetné, hiszen azonos kár esetén minden biztosító azonos kártérítést kaphatna az ügyfele számára a versenytárstól.

Nemzetközi tapasztalatok
A PSZÁF több olyan ország tapasztalatait is ismerteti a vitaanyagban, amelyek korábban már bevezették a direkt kárrendezést valamilyen formában. Belgiumban választhatnak a károsultak, hogy direkt vagy hagyományos kárrendezést szeretnének, a kisebb károknál átalánydíjas kárrendezés van.

Nagy-Britanniában elvi lehetőség van a direkt kárrendezésre, de nem terjedt el a gyakorlatban. Franciaországban ezzel szemben már 1968 óta bevett gyakorlat a direkt kárrendezés, ahol a belga rendszerhez hasonlóan átalánydíjas térítéssel dolgoznak 6500 eurós kárérték alatt.

Görögországban 13 éve vezették be a rendszert, azóta kizárólag pozitívak a tapasztalatok vele kapcsolatban, Olaszországban 2006 óta történik így a kárrendezés, de csak akkor, ha a kártérítésre jogosult is így szeretné. Spanyolországban a biztosítók többségénél van direkt kárrendezés, és a károk 83 százalékát így fizetik ki.