BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Fordulat jöhet a kötelező biztosítások piacán

A PSZÁF szerint perverziónak is felfogható, hogy a vétlen autósnak egy olyan biztosítótól kell kártérítést kérnie, amelyiknek nem az ügyfelek, így nem érdekelt abban, hogy az autós elégedett legyen. A direkt kárrendezés ezen segítene, de meg is drágíthatja a kötelezőt.

Szakmai konzultációt kezdeményezett a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) a direkt kárrendezés kérdéséről. Ez a kárrendezési technika a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításokat (kgfb) érintheti, ha sikerül egyszer bevezetni a hazai gyakorlatba. A lényege az, hogy a vétlen autósnak, ha kártérítést szeretne a baleset után, ezután nem a károkozó biztosítójánál kellene kilincselnie, hanem a sajátjához kellene fordulnia, az fogja elintézni az ügyeket, és behajtani a kártérítést a károkozó biztosítóján.

A PSZÁF honlapján lévő dokumentumot bárki véleményezheti, akár az autósok is. A biztosítási szakma véleménye mindenesetre megoszlik a kérdésről, a direkt kárrendezés már évek óta napirenden van a Magyar Biztosítók Szövetségében (Mabisz) egységes álláspontot viszont a szereplők még nem értek el.

A PSZÁF is több oldalon keresztül sorolja az érveket a módszer mellett és ellen. Az előnyök közül a legfontosabb talán az, hogy az ügyfél, ha balesete történik, azonnal tudni fogja, melyik biztosítóhoz kell fordulnia, nem kell egy ismeretlen cég elérhetőségét, telephelyét keresgélnie. Azt is tudja, hogy a biztosítójának érdeke őt jól kiszolgálni, mert különben nem nála fogja megújítani a szerződését. Ezzel szemben jelenleg a károsult (bal)szerencséjén múlik, hogy kár esetén hova kell fordulnia, s milyen lesz a kárügyintézés színvonala.

Abban is biztos lehet, hogy a kárrendező biztosító alapvetően a kártérítés összegének a leszorításában érdekelt, lényegében közömbös számára a más biztosító ügyfelének az elégedettsége. A PSZÁF a dokumentumban ezzel a gyakorlattal kapcsolatban elég kritikusan fogalmaz: „akár még perverzióként is fel lehet fogni, hogy amikor kárt szenvedek el, akkor egy számomra ismeretlen, ráadásul teljesen ellenérdekelt fél biztosítója fogja megmondani, hogy mennyi kártérítést fizet nekem” – írják a felügyelet szakértői. Direkt kárrendezés esetén a tapasztalatok szerint jelentősen csökkenni szokott az ügyfélpanaszok száma is.

A biztosítók számára is vannak előnyök a felügyelet szerint. Az egyik legfontosabb ezek közül, hogy így a kárrendezéssel is magához tudja láncolni az ügyfelét, tehát nő az ügyfélmegtartási eszköztára. Ennél is fontosabb talán, hogy emiatt az ügyfél érdekelt lesz abban is, hogy milyen a kárrendezés színvonala, ezért ezt a díjban is hajlandó lesz elismerni. Emiatt a biztosítók érdekeltek lesznek a minőség javításában is, nem csak az árak leszorításában, s az ügyfeleknek pedig nem feltétlenül a legolcsóbb kgfb lesz a legelőnyösebb, vagyis véget érne a szinte kizárólag a díjakra szorítkozó verseny.

Ez egyébként azonnal adja is az egyik hátrányát a direkt kárrendezésnek: a bevezetésével együtt nőhetnek a biztosítási díjak. A kárrendezési szolgáltatások színvonalának emelése ugyanis mindenképpen pénzbe kerül majd, amit az autósoknak kell állniuk. A másik hátrány egyfajta „morális kockázat” a felügyelet megfogalmazása szerint, amit a biztosítók egymás közötti elszámolásából fakadhat. A károsult biztosítójának az az érdeke, hogy minél nagyobb, a károkozóénak pedig az, hogy minél kisebb kártérítést állapítson meg. Egy körültekintően szabályozott elszámolás esetén az erősebb biztosítók indokolatlanul magas kártérítési összegeket csikarhatnak ki a gyengébb versenytársakból, ami végső soron a díjak emelkedését hozhatja. Egyfajta átalánydíjas elszámolás viszont a PSZÁF szerint ezt a problémát kiküszöbölhetné, hiszen azonos kár esetén minden biztosító azonos kártérítést kaphatna az ügyfele számára a versenytárstól.

Nemzetközi tapasztalatok
A PSZÁF több olyan ország tapasztalatait is ismerteti a vitaanyagban, amelyek korábban már bevezették a direkt kárrendezést valamilyen formában. Belgiumban választhatnak a károsultak, hogy direkt vagy hagyományos kárrendezést szeretnének, a kisebb károknál átalánydíjas kárrendezés van.

Nagy-Britanniában elvi lehetőség van a direkt kárrendezésre, de nem terjedt el a gyakorlatban. Franciaországban ezzel szemben már 1968 óta bevett gyakorlat a direkt kárrendezés, ahol a belga rendszerhez hasonlóan átalánydíjas térítéssel dolgoznak 6500 eurós kárérték alatt.

Görögországban 13 éve vezették be a rendszert, azóta kizárólag pozitívak a tapasztalatok vele kapcsolatban, Olaszországban 2006 óta történik így a kárrendezés, de csak akkor, ha a kártérítésre jogosult is így szeretné. Spanyolországban a biztosítók többségénél van direkt kárrendezés, és a károk 83 százalékát így fizetik ki.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.