Világgazdaság Online

Március elején már csak másfél dollárt adtak egy fontért a piacon, és az euróval szemben is 1,10-re gyengült a brit fizetőeszköz - annak dacára, hogy az európai valuta maga sincs túlságosan jó passzban. Úgy tűnik, hogy a nagy fedezeti alapok és más spekulatív befektetők a font "halálára" játszanak.

A Der Spiegel elemzése párhuzamot von a mostani helyzet és az 1976-os brit gazdasági krach között. Akkor a makrogazdasági egyensúlyhiány és a font jelentős gyengülése oda vezetett, hogy Őfelsége pénzügyminisztere, Denis Healey megalázó feltételek mellett volt kénytelen kölcsönt felvenni a Nemzetközi Valutaalaptól.

Részletes devizaárfolyamokat itt találhat!

A font elleni spekulatív támadás most az 1976-osnál is rosszabb gazdasági viszonyok mellett indult meg. Az államháztartási hiány tavaly elérte a GDP 12,9 százalékát, és az idénre még többet, 13,2 százalékot jósol az IMF. (Annak idején kevesebb mint fele ennyi volt a deficit.). Az egykor virágzó londoni pénzügyi szektort csak milliárdos állami injekciókkal lehetett életben tartani, és egyelőre a recesszióból való kilábalás jelei sem olyan bíztatóak, mint például Németországban. Minden jel arra mutat, hogy az elmúlt években a görögökhöz hasonlóan a britek is nagyobb lábon éltek, mint amit valójában megengedhettek volna maguknak.

A font "halálára" spekulálók érdeklődését azonban nem egyszerűen a rossz gazdasági helyzet keltette fel. Az első számú bizonytalansági tényezőt a valószínűleg május 6-án rendezendő parlamenti választások kimenetele jelenti. Jó esély van ugyanis arra, hogy a pártok egyike sem szerez abszolút többséget az alsó házban, és így a nyertes - a szigetország történetében szokatlan módon - koalíciós kormányzásra kényszerül. Az ezzel járó határozatlanság megadhatja a kegyelemdöfést a sok sebből vérző brit gazdaságnak - vélik egyes stratégák.

A parlamenti patthelyzet lehetősége azért tűnik reálisnak, mert a fél évvel ezelőtt még utcahosszal vezető konzervatívok előnye időközben minimálisra olvadt a munkáspárttal szemben. Márpedig a kormányzáshoz - a többségi elven alapuló brit választási rendszerből fakadóan - országszerte legalább tíz százalékpontnyi fölény kellene. Így könnyen "királycsinálóvá" avanzsálhat a második világháború óta nagyrészt ellenzékben politizált harmadik erő, a liberális demokraták.

Persze sok érv szól amellett, hogy egy tory-liberális koalíció is működőképes lenne - elvégre Winston Churchill is koalíciós kormány élén küzdötte végig a második világháborút. A devizapiaci történések azonban arra mutatnak, hogy sok befektető nem bízik az optimista forgatókönyv megvalósulásában.