A Strauss-Kahn-botrány rekordmélyre repítette az eurót
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságAz IMF vezetőjének ügye tovább növeli a bizonytalanságot a Görögországnak és a súlyos adósságválsággal küszködő többi euróövezeti tagországnak nyújtandó segítség körül.
Az euró 1,4063 dollárig gyengült hétfőn hajnalban. A legutóbbi kereskedési nap kezdetén, pénteken reggel még 1,4335 dolláron állt az euró. A japán jennel szemben kéthavi mélypontra, 113,35 jenre gyengült az euró hétfőn.
Ahogy arról korábban lapunk is beszámolt, hétvégén őrizetbe vették az amerikai hatóságok Dominique Strauss-Kahn t, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatóját a New York-i repülőtéren, szexuális erőszak gyanújával. A vád szerint megpróbált megerőszakolni egy 32 éves szobalányt egy manhattani szállodában. A botrány rosszkor jött: Strauss-Kahn vasárnap Angela Merkel német kancellárral találkozott volna, szóba került volna az Európai Központi Bank új elnökének személye is. Ma a bankár a portugál és görög hitelcsomagról egyeztetett volna az uniós pénzügyminiszterekkel Brüsszelben.
Görögország támogatása egy újabb, több tízmilliárd eurós hitellel Strauss-Kahn botrányától függetlenül is kétséges. A Die Welt című német lap hétfőn azt írta, hogy az IMF igen csalódott, amiért nem halad előre a várt ütemben a görög reformprogram, nem sikerült tartani a hiánycélt és nem indult be a privatizáció.
Az is előfordulhat, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezet nem járul hozzá a görög hitel következő, júniusban esedékes részletének átutalásához, így az IMF-re jutó 12 milliárd eurót az uniós partnereknek kell átvállalniuk. Ugyanakkor a Die Welt uniós diplomáciai körökből származó értesülései szerint inkább az a valószínű, hogy az IMF a fenntartásai ellenére végül nem száll ki a görög programból.
Az Equilor elemzése szerint valóban tekintélyvesztést okozhat Strauss-Kahn előzetes letartóztatása, és a várható lemondása. Ez nem csak a személyes reputációjáról szól, hanem az egész szervezetéről, aminek hitelességét megtépázta az utóbbi évtizedekben a válságokra adott néhány reakciója. Elég csak az 1998-as Dél-Kelet Ázsiai válságra gondolni, ahol utólag a szervezet is korrigálni kényszerült korábbi válságkezelő javaslatait.
A tekintélyvesztés márpedig nem a legszerencsésebb pillanatban történik, és itt nem csak a görög/portugál helyzetre kell gondolni, hanem a nemzetközi pénzügyi rendszer föderatív reformjára, amelynek az egyik célja, hogy visszaszerezze a befektetők bizalmát a globális pénzügyi közvetítőkben. Közvetlen piaci hatása nem lesz a hétvégi őrizetbe vételnek.
