Kamatvágás nyolc hónap után

Csökkentette az alapkamatot a monetáris tanács. Simor András jegybankelnök a kamatdöntést követő sajtótájékoztatóján azt mondta, két alternatíva volt az asztalon, az egyik a csökkentés, a másik a 7 százalékos kamat tartása. Az elnök szoros szavazásról beszélt, ami azt jelentheti, hogy a tanács külső tagjai 4 : 3-as szavazati aránnyal szerezhettek többséget.

A meglepő döntést követően a forint 278,5-es szintről 281-ig gyengült az euróval szemben. A piac most újra felismerhette – ha elfelejtette volna –, hogy a monetáris tanács külső tagjainak akarata könnyedén érvényesülhet. Emlékezetes, év elején a parlament által delegált négy tag megakadályozta a kamat további emelését.

Gerhardt Ferenc és Kocziszky György, a tanács két külső tagja, legutóbbi nyilatkozatukban próbálták befolyásolni az elemzői várakozásokat, amikor közelgő kamatcsökkentés lehetőségére utaltak. Több elemző ugyanakkor úgy látta, hogy csak az IMF-megállapodás megkötése vagy érdemi előrelépés hozhat kamatvágást.

„A kamatcsökkentés ellen felhozható érvek egy kicsit megkoptak az elmúlt időszakban” – mondta a Világgazdaságnak Török Zoltán. A Raiffeisen Bank vezető közgazdásza hangsúlyozta, hogy az ország relatív kockázatossága javult. „Nehezen lehetett védeni, hogy miért nem szabad kamatot csökkenteni, ám jelenleg egy Csipkerózsika-álomban van a piac” – vélekedett a közgazdász. „Sokan gondolják, hogy megszületik az IMF-megállapodás, és ez csak idő kérdése, ami támasza az erős forintnak” – magyarázta Török Zoltán. Az elemző azonban ezt illetően pesszimista. „Kiszámíthatatlan, hogy megszületik-e a megállapodás, hiszen politikusok döntenek, nem a közgazdasági megfontolások a meghatározóak”. A Raiffeisen elemzője szerint erős a további kamatcsökkentési szándék: ha nem lesz sokkal rosszabb a helyzet, akkor tovább csökkenhet a kamat, de nem tudnak majd minden alkalommal kamatot vágni.

Simor András – aki egyébként épp tegnap kapott a Global Finance magazintól közepes minősítést egy jegybankelnököket minősítő rangsorban – nem adott választ arra a kérdésre, hogy a mai kamatcsökkentés egyszeri lépés, vagy egy ciklus kezdetének tekinthető. Az elnök – akinek olyan döntés hátterét kellett ismertetnie, amivel valószínűleg nem értett egyet – azt mondta, hogy a Széll Kálmán-terv 2.0 intézkedései, így a tranzakciós és a telekom­adó, emelik a fogyasztói árindexet. Hozzátette: az infláció 2013-ban is „számottevően” a 3 százalékos cél felett maradhat.

Mindez továbbra is óvatos monetáris politikát indokolhatott volna, hiszen a júliusi kamatdöntő ülés után kiadott közleményben az állt, hogy „kamatcsökkentésre a kockázati prémium tartós és érdemi csökkenése és az inflációs kilátások javulása esetén kerülhet sor”. Utóbbi esetében viszont nem látható javulás. Mégis úgy tűnik, hogy a gazdaság recesszióba csúszása most elég indokot adott a kamatcsökkentéshez, amire két éve nem volt példa.

Feszült viszony

Nem igaz, hogy örök harc a jegybank és a kormány között a kamatszint megállapítása – mondta Simor András. Közölte: az MNB fő feladata az árstabilitás biztosítása, és nem más. Az alapkamatban az inflációs kilátások és az országkockázatok is tükröződnek. A monetáris tanácsi ülésről kiadott közlemény szerint monetáris lazításra „addig van mód, amíg a gazdaságot érő kínálati sokkok és árszintemelő kormányzati intézkedések nem okoznak tovagyűrűző inflációs hatásokat, és a kockázati megítélésünk javulása folytatódik”.