Világgazdaság Online

– Az eddig önfenntartó módon működő diákhitel-konstrukció mellé egy újabb, komoly mértékű állami kamattámogatás mellett nyújtott érkezik, Diákhitel 2 néven. Mi ennek a célja?
– A felsőoktatás finanszírozása átalakul Magyarországon: az eddigi kettő – államilag finanszírozott és költségtérítéses – formát három új váltja fel, mégpedig az állami ösztöndíjas, a részösztöndíjas és az önköltséges. Az új rendszer más finanszírozási megoldást is igényel, hiszen a teljesen önköltséges alapon tanuló hallgatók számára is lehetővé kell tenni, hogy anyagi hátterüktől függetlenül a felsőoktatásban tanuljanak. A Diákhitel 2-nek pedig – ellentétben az eddig is igényelhető konstrukcióval – nincs felső összeghatára, pontosan azért, hogy a magasabb költségszintű szakok (például orvosi, művészeti) is elérhetők legyenek a keretből kiszoruló hallgatóknak is.

A felső korlát hiányát természetesen az oktatás költségeinek folyamatos emelkedése is indokolja: könnyű belátni, hogy egy diploma megszerzése ma sokkal többe kerül, mint mondjuk öt évvel ezelőtt. Kiemelendő ugyanakkor, hogy a Diákhitel 2-nek az alacsony kamat ellenére ugyanúgy ára van, vagyis a felvett kölcsönt a hallgatónak aktív korában vissza kell fizetnie. Óvnék emellett attól, hogy bárki eltúlozza a felsőoktatási képzés hallgatókat terhelő költségeit a médiában forgó, szemeszterenként többmilliós összegekből kiindulva. Az egyetemi képzéseknél átlagosan 540 ezer, a master- képzéseken pedig 340 ezer forint egy tanév átlagos díja, ami nemzetközi összehasonlításban egyáltalán nem magas. Azokon a szakokon egyébként, amelyeket a híradások szeretnek felkapni, nagyon alacsony az önköltséges hallgatók aránya: az orvosoknál például csak néhány százalék.
A képlet tehát egyszerű: az állam meghatározta, hogy a jövőben a felsőoktatás mekkora hányadát kívánja és képes finanszírozni, és a diákhitel rendszere is ehhez igazodik.

– Az új konstrukció nyilván új feladatokat is generál a Diákhitel Központ számára. Hogyan halad a felkészülés az új rendszerre?
– E hónap végére elkészül a módosított üzleti tervünk, amely már a Diákhitel 2 megjelenésével is számol. Az új konstrukció bevezetése informatikai fejlesztésekkel, a számviteli rendszer átalakításával, illetve több élőmunka-ráfordítással is jár majd. Fontos, hogy a két konstrukciót élesen szét kell választani a Diákhitel Központon belül, hiszen minden lényeges paraméterben eltérnek egymástól. A felkészülést ugyanakkor nagyban segíti, hogy már az előkészítő folyamatban is a kezdetektől fogva részt vehettünk, tehát nem jött hirtelen a feladat. Mindezek tükrében kijelenthetem, hogy augusztus 15-re a Diákhitel 2 is készen áll majd az indulásra.

– Létezik-e becslés arra vonatkozóan, hogy a jogosultak hány százaléka igényli majd
a Diákhitel 2-t, és ez mekkora forrásigényt jelent?
– Egyelőre nem ismerek olyan embert, aki ezt meg tudná jósolni. Az viszont jól látszik, hogy a Diákhitel 2 versenytársa lesz az első változatnak, és az is biztos, hogy a részösztöndíjas hallgatók inkább az új konstrukciót igénylik majd. Modellszámításaink természetesen vannak már akár a 100 százalékos igénylési arányra is, de várhatóan a tényleges szám ennek a közelében sem lesz.
A Diákhitel 2 egyébként az első három-öt évben az adósoktól nem generál majd bevételt, hiszen az első igénylők is csak ezt követően kezdenek törleszteni. Vagyis ebben az időszakban csak a Magyar Államkincstártól havonta érkező kamattámogatás mutatkozik majd a bevételi oldalon.

– A szabályozás változásai ugyanakkor nem csak a Diákhitel 2-t érintették.
– Valóban, az első diákhitelnél egységesen 500 ezer forintra módosult az évente igényelhető összeg, ez több okból is indokoltnak tekinthető: várakozásaink szerint a maximális öszszeget többen is igénylik majd, mint eddig. Emellett egységes, a régit felváltó rendelet is született, amely nem magáról a Diákhitel Központról szól, hanem a rendszert egészében szabályozza. Azok az elemek viszont, amelyek a diákok helyzetét igyekeztek könnyíteni, megmaradtak: így az előtörlesztés lehetősége változatlanul bármikor adott, és igényelhető az átmeneti törlesztésszüneteltetés is.

– A visszafizetés a diákhitelnél is meghatározó kérdés. Itt terveznek-e módosítást a jelenlegi rendszeren?

– A problémás tételek 3 százalék környéki aránya a portfólióban egészen kiválónak számít, amely két dologgal magyarázható: egyrészt az, hogy a tartozásokat a NAV hajtja be, óriási fegyelmező erőt jelent, másrészt a diákhiteles adósoknál létezik egy értelmiségi attitűd, amely szerint egy felvett hitelt mindenképpen vissza kell fizetni.
Ezzel együtt szeretnénk azt is elérni, hogy a hátralékok kezelése személyessé váljon, hiszen az egyrészt emberközelibbé teszi a kapcsolatot az ügyféllel, másrészt növeli a követeléskezelés hatásfokát is. Ennek érdekében az országosan működő regionális képviselőink feladatai kiegészülnek azzal, hogy az érintett ügyfelekkel próbáljanak személyes kapcsolatot teremteni, így a hátralékok kezelésének rendszere hasonlóan működik majd, mint a kereskedelmi bankoknál.
A személyes kapcsolaton túl a marketinget is erősíteni kívánjuk, úgy, hogy elsősorban a szülőket szeretnénk megszólítani. Gyakori probléma ugyanis, hogy a felvételi előtt álló diákok sem a továbbtanulásról, sem a diákhitelről nem kommunikálnak a szüleikkel, így gyakorta nem megfelelő irányba indulnak el. A szülőkkel elérendő erősebb kapcsolat hozzásegíthet ahhoz is, hogy le tudjuk küzdeni a diákhitellel kapcsolatos, a társadalom egy részében meglévő averziókat.

– A finanszírozással hogy állnak?
– A finanszírozás továbbra is három fő pilléren nyugszik: egyrészt az MFB által nyújtott forrásokon, másrészt a EIB-vel folytatott együttműködésen, harmadrészt pedig a kötvénykibocsátáson. Az EIB-bel a kapcsolatunk változatlanul jó, elismerik eddigi eredményeinket, és a humán- tőkébe történő befektetéshez mindig szívesen nyújtanak forrásokat. Ami pedig a tényleges finanszírozási igényt illeti: a 2012-re megcélzott, 40 milliárd forintos forrásbevonás stabilan fedezi mindkét diákhitel-konstrukció működtetését.