Csak pár pénztár élheti túl a kormányzati csapást?
Egyelőre az ötezret sem éri el azok száma, akik nyilatkoztak pénztártagságuk megtartásáról. A hárommilliós pénztári taglétszámhoz mérten ez édeskevés, különösen úgy, hogy a törvény szerint egy kassza működéséhez legalább kétezer tagra van szükség. (Igaz, a 2009-es tapasztalatok alapján a nyugdíjfolyósító január végén számíthat a legnagyobb rohamra, mert legkésőbb eddig lehet nyilatkozni.)
A Stabilitás Pénztárszövetség szerint a nyugdíjpénztári tagok 10-20 százaléka maradhat, de az Indexnek név nélkül nyilatkozó pénztári szakértők szerint a realitás ennek a töredéke, néhány tízezren, legföljebb százezren tölthetik ki a nyilatkozatot. A pénztárszövetség főtitkára, Juhász Istvánné azt mondta a portálnak, hogy bármi is legyen a végeredmény, a jelenlegi 19 pénztár biztosan nem marad meg, a végső szám valahol 4 és 6 között lesz.
A működés feltételéül megszabott minimum kétezres taglétszám a kisebb kasszáknak teljesíthetetlen kihívás lesz. A tavalyi harmadik negyedéves létszámadatok alapján a legnehezebb helyzetben az Életút, a Quaestor, a Vasutas, a Dimenzió és a Villamosenergia-Ipari Társaságok Nyugdíjpénztár vannak (egyik kassza létszáma sem közelíti a tizenötezer főt), rajtuk még az sem segít, ha tagjaik tíz-tizenöt százaléka megmarad.
A pesszimistább forgatókönyv szerint a tagságnak csak két-három százaléka nyilatkozik január végéig, ez már a közepes méretű kasszákat is megtizedeli. A portál szerint féltucat kassza esetében vehető biztosra, hogy tevékenységét a visszalépések után is folytathatja.
De nem csak a taglétszám-minimum okozhat gondot a fennmaradó pénztáraknak, hanem a befektetések összetételére vonatkozó új szabályok is. Eszerint 2011-től (amikor már újra érkezhetnek befizetések a pénztári egyéni számlákra) szigorú költségkorlátok lépnek életbe. Működésre az eddigi költség (4,5 százalék) ötödét lehet költeni, vagyonkezelésre az eddigi (0,8 százalék) negyedét.
A vagyonkezelés díja tehát legföljebb 0,2 százalék lehet. Ez legföljebb állampapíralapok vásárlására elég, a nagyobb hozamot ígérő részvénybefektetések a piacon 30-40 bázispontos felárral érhetőek el. A törvény azonban változatlanul kötelezi a pénztárakat a választható portfóliós, részvénybefektetéseket is tartalmazó befektetések megvásárlására. Tehát hiába marad meg egy pénztár, a törvényben előírt, részvényalap-vásárlásokkal járó drágább befektetéseket teljesítenie kell, akkor is, ha ezzel veszteséget könyvel el.
A működési díjkorlátozás még nagyobb kihívást jelent, a pénztárak korábban panaszkodtak is, hogy a tagdíjak 0,9 százalékából még a felügyeleti díjat is alig lehet fizetni majd, ami automatikusan ellehetetleníti a működést.
