Világgazdaság Online

Az Allianz „Visszaszerezni a jövőt” című tanulmánya szerint az egyes országok időben eltérően szembesülnek a demográfiai csúcs szülötteinek nyugdíjba vonulásával. A helyzet kezelésének szükségességével Egyesült Államok szembesül legelőször 2020-ban, majd időben – 2025-ben - Közép-Európa és Hong Kong követi. A dél-, és kelet-európai országok, valamint Thaiföld néhány évvel később szorul majd a nyugdíjrendszer átalakítására. Magyarország – a jelentés alapján - 2040-ben számíthat nyugdíjválságra.

A meredeken emelkedő számban nyugdíjba vonulók nemzedéke jelentősen felduzzasztja a népesség azon részét, amelynek megélhetése az aktívan dolgozók anyagi hozzájárulásától függ, és ez fokozottan hangsúlyozza ezt a problémát – áll a tanulmányban.

Emiatt a most dolgozó generációnak elengedhetetlenül szüksége lesz arra, hogy a saját fogyasztásának rovására takarítson meg. Gál Róbert Iván szerint illúzió csupán, hogy a magán-nyugdíjpénztárak nettó vagyont halmoztak volna fel , hiszen a másik oldalon az állam hitelből finanszírozta a vagyonfelhalmozást. A rendszer akkor működött volna rendeltetésszerűen, ha az előző kormányok a közkiadások visszafogásából fedezték volna a pénztári vagyon felépítését. A rendszer azonban, csak úgy, mintha nem is lett volna nyugdíjreform, a jövő terhére – államadósság formájában – utalta át a pénzeket a nyugdíjkasszába.

A szakember szerint az elmúlt 10-12 évben minden feltétel adott volt ahhoz, hogy jól építsék fel a magánkasszák rendszerét. A Ratkó-korszak szülöttei, s azok gyermekei, a Ratkó-unokák  két olyan nagy létszámú generáció, akik az 1990-es évek végétől a 2010-es évek közepéig is a járulékfizetők táborát erősítették és még erősítik is a következő néhány évben. Ezt a pozitív demográfiai hatást a gazdaság európai színvonalhoz történő felzárkózása még fel is erősítette. Ez együtt egy többé-kevésbé fájdalommentes vagyonfelhalmozást tett volna lehetővé, ehelyett azonban az adósság nőtt.

Cséfalvay Zoltán nemzetgazdasági államtitkár tavaly novemberi nyilatkozata alapján a 1998-as nyugdíjreform miatt az állami nyugdíjalap 900 milliárd forintos hiánnyal zárná a 2011-es évet, ami megengedhetetlen, ráadásul a konvergenciaprogramot is veszélyeztetné. Gál Róbert Iván szerint nem önmagában a magán-nyugdíjpénztári rendszerrel van a probléma, hiszen 1998 és 2001 között úgy sikerült növelni a magánpénztárak vagyonát, hogy közben a GDP-arányos államadósság csökkent. „Éppen a döntéshozók azon csoportja, amely kardoskodott a magánkasszák felállítása mellett, s keresztülvitte a reformot, amely végül nem volt képes a megfelelő módon működtetni” – tette hozzá.

Az Allianz tanulmánya arra is rámutat, hogy a megnövekedett várható élettartam azt jelenti, hogy a lakosság hosszabb időt él le nyugdíjasként. A megszűnő nyugdíjrendszerek és a csökkenő társadalombiztosítási bevételek miatt egyre többet kell költeniük nyugdíj-megtakarításra. A TÁRKI vezető kutatója szerint a következő években ismét szükség lesz arra, hogy elkezdjünk takarékoskodni. A Ratkó-unokák termékeny időszaka ebben az évtizedben jórészt lezárul. Egyre többet munkát tudnak majd vállalni, és mivel már most láthatóan nem reprodukálták magukat, meg tudnak takarítani a gyermeknevelési kiadásokon. Ha ezt a megtakarítási lehetőséggel nem élnek, hanem fogyasztásukat növelik, akkor idős korukban kell majd nélkülözniük vagy az akkori aktívakat kell megsarcolniuk. A döntéshozóknak pedig sürgősen el kell dönteniük, hogy az időskori szegénységet vagy a stagnáló gazdaságot választják.

A nyugdíjproblémára hívta fel a figyelmet az MSZP szociálpolitikusa is. Kiss Péter a Klubrádió Reggeli gyors című műsorában elmondta: egy decemberben elfogadott kormányhatározatban rögzítették, hogy szülessen törvény arról, hogy csak a befolyó járulékok lehetnek forrásai a nyugdíjkifizetéseknek. Ennek az a veszélye, hogy a romló demográfiai és foglalkoztatási adatok mellett a nyugdíjrendszer csak egy jóval alacsonyabb szintű szolgáltatást tud majd csak nyújtani néhány évtized múlva. Szerinte már 2011-re is csak a 84 százalékát fedezik a nyugdíjkiadásoknak a nyugdíjtípusú befizetések, a többit a kormánynak kell kipótolni. Ezt fogják megtenni a magánkasszából elvett pénzből - tette hozzá.

Mint mondja, ma száz aktív korú közül 57 dolgozik, járulékaikból 37 nyugdíjas ellátását fizetik. Négy évtized múlva azonban - még ha sikerülne is 70 százalékra emelni a foglalkoztatást - 70 dolgozóra 81 nyugdíjas jutna. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjszínvonal a legkedvezőbb esetben is a mai 62 százalékára esik vissza, míg ha a foglalkoztatási ráta nem nő, akkor 45 százalékra - fogalmazott Kiss Péter.

Mi is történt a kilencvenes évek végén?

Nyugdíjpénztárak alapítására és működésére Magyarországon 1993 óta van lehetőség. Elsőként az önkéntes pénztárak (az önkéntes kölcsönös nyugdíjbiztosító pénztárak) alakultak meg, majd 1998-ban a hárompilléres (vagyis a korábbi tb-nyugdíjrendszert magán- és önkéntes pénztárakkal kiegészítő) nyugdíjrendszer került bevezetésre, amellyel létrejöttek a magán-nyugdíjpénztárak is.

A kilencvenes évek közepén a szakemberek és a politikusok már egyetértettek abban, hogy átfogó reformra van szükség. Olyan új nyugdíjrendszert kell létrehozni, amelyben a keresők egyénileg érdekeltek abban, hogy járulékot fizessenek. Magyar részről több felvetés is született; a Világbank magyar helyzetről szóló publikációja szerint a tb-rendszer hiánya reform nélkül 2050-ben elérné a GDP 6 százalékát. Kiemelték, hogy nyugdíjkorhatár felemelése és a svájci indexálás (a már megállapított nyugdíjak az áraknál gyorsabban, de a béreknél lassabban nőnek) bevezetése 2014-ig odázná el a hiány megjelenését, és 2050-re már a GDP 4 százalékára rúgna a hiány. A Parlament végül 1997 nyarán fogadta el azt a reformcsomagot, amely 1998. január 1-jei hatállyal az addig egységes kötelező nyugdíjrendszert kettéosztotta. Megmaradt egy állami felosztó-kirovó társadalombiztosítási nyugdíjrendszer, és létrejött egy új, tőkésített magánnyugdíjrendszer.

A Nemzetgazdasági Minisztérium (MNG) tavalyi tanulmánya részletezi, hogy az első magán-nyugdíjpénztárak alapítása, tagtoborzása 1997 év végén megkezdődött, de a nagy banki, biztosítói, valamint a kisebb-nagyobb munkáltatói hátterű pénztárak többsége 1998 folyamán alakult. 1998. év végi adat szerint 38 pénztár tevékenykedett a pénztári piacon. A koncentrálódás folyamata már a következő évben elindult, s a kasszák száma 2001 végére 21-re csökkent. Azóta már csak kisebb elmozdulás következett be a pénztárak számában: 2010. közepén 19 darab magánnyugdíjpénztár folytatott tevékenységet hazánkban. A taglétszám-növekedés üteme 1999 vége felé lassuló tendenciát mutatott, ami az önkéntes belépés lezárulásával magyarázható. 2001-ben viszont már 2,5 százalékkal, 2002-ben további 0,4 százalékkal csökkent a tagok száma az előző évhez képest. 2003 után újra folyamatosan, mondhatni egyenletesen növekedett a pénztártagok száma 2008-ig, amikor megtört ez a tendencia. 2009 év végére csak 2,2 százalékkal növekedett a magán-nyugdíjpénztári tagok száma, ami a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés lehetőségének újbóli megnyitása miatt.

A magán-nyugdíjpénztárak vagyona a 1998-as 25,07 milliárd forintról 2009 év végére azonban 2649 milliárd forintra nőtt. 1998-ban a hat legnagyobb pénztár tömörítette a magán-nyugdíjpénztári tagság közel 83, és a magán-nyugdíjpénztári vagyon 76,7 százalékát. 2009-ben a hat legnagyobb magánnyugdíjpénztár – az OTP, az AEGON, az ING, az Allianz, az AXA és az Évgyűrűk - már a tagok 87,8 százalékát vagyon 84,36 százalékát foglalta magában, a három legnagyobb pedig a tagság 64,4, a vagyon 62,49 százalékát ölelte fel – áll az MNG elemzésében.