Oszkó: Ezért nem államosítottuk a nyugdíjpénztárakat
„13 hónapja kezdődött az a folyamat, ami a második nyugdíjpillér államosításaként vonul be a történelembe” – mondta Bába Julianna, a Stabilitás Pénztárszövetség elnöke a szövetség konferenciáján. A magánnyugdíjpénztárakban a folyamat végére mindössze 100 ezer tag maradt, a pénztárak az ő kedvükért mindenképpen szeretnének kitartani. Problémát jelent viszont, hogy az állam irreálisan alacsony szinten határozta meg a költségekre elvonható összeget, amelyből hosszú távon nehéz lesz fenntartani a pénztárakat, emellett a vagyonkezelési díjak is olyan alacsonyak lettek, amelyek mellett minőségi portfóliókezelés már aligha valósítható meg – hangsúlyozta az elnök. A kormányzatnál épp emiatt azért lobbiznak a pénztárak, hogy ezeken a túl alacsony szinteken változtassanak.
Borza Gábor, ING Nyugdíjpénztár ügyvezetője, a Stabilitás elnökségi tagja előadásában elmondta: 2011 első negyedévében még több mint 3000 milliárd forint volt a pénztáraknál, a vagyon átutalása után 244 milliárd forint maradt a 100 ezer maradó tagnál. A reálhozam 215 milliárd forint volt, ez hozzávetőlegesen az átutalt vagyon 8 százalékának felel meg. „Sok vád érte a pénztárakat, hogy bizonyos esetekben nem képződött reálhozam a befizetéseken” – mondta a szakember. Ez Borza szerint főleg akkor fordult elő, ha a „hosszú táv” elve nem működött, vagyis nem elég régen léptek be a tagok, nem volt rendszeres a befizetés, vagy a tag rossz időben lépett át egyikből a másik pénztárba.
A konferencián felszólalt Oszkó Péter volt pénzügyminiszter is. „Magam sem érzem fekete-fehéren megválaszolhatónak, hogy a tőkefedezeti rendszer mindig jobb-e, mint a felosztó-kirovó rendszer” – mondta előadásában. A volt miniszter elmondta: amikor kormányon volt, ő is megvizsgálta, mivel járna a magán-nyugdíjpénztári rendszer megszüntetése. Miután azonban a következő 50 év távlatában kiszámolták a hatásokat, és azt látták, néhány évnyi nyereség után veszteséget okozna a lépés, így letettek a második pillér államosításáról. Oszkó szerint a jelenlegi kormány a nyugdíjvagyont egy gazdaságpolitikai kísérlet finanszírozására használta fel, és miután ez nem vált be, most kénytelen másik forrás után nézni, ezért kullogott vissza az IMF-hez.
