Draghi lehet az EKB elnöke

Mario Draghi, az olasz központi bank elnöke immár hivatalosan is számíthat Franciaország támogatására. Nicolas Sarkozy elnök kedden közölte először nyilvánosan, hogy Párizs az olasz pénzügyi szakembert látná szívesen 2011 novemberétől az Európai Központi Bank (EKB) élén. A francia államfő így lépéskényszerbe hozta az euróövezet másik meghatározó tagját, Németországot, ezzel kellemetlen perceket szerezhet Angela Merkel kancellárnak.

Draghi nem hivatalosan szinte azóta favoritnak számít, hogy az EKB-elnöki szék német várományosa, a monetáris héjának számító Axel Weber februárban elállt a jelöléstől. A francia elnök hivatalos kiállásával most már bizonyosnak tekinthető, hogy az olasz közgazdász kapja meg a posztot. „Nem azért támogatjuk Draghit, mert olasz, hanem mert megfelelők a kvalitásai” – fogalmazott kedden olaszországi látogatása során Sarkozy.

Németország ugyanakkor továbbra sem nyilvánította még ki, kit látna szívesen az október végén leköszönő francia Jean-Claude Trichet utódjaként. Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter munkatársai ugyan alkalmas szakemberként beszéltek Draghiról az utóbbi hetekben, de ez nem tekinthető hivatalos álláspontnak. Steffen Seibert kormányszóvivő nyilatkozata értelmében az EKB leendő elnökének személyéről csak a június 24-i uniós csúcson döntenek.

Angela Merkel kancellár nincs könnyű helyzetben. Egyfelől az egyes euróövezeti tagországok pénzügyi megsegítése miatt már amúgy is ingerült német választók előtt nehezen igazolható lépésnek tűnik, hogy Berlin egy eladósodott ország jelöltjét segíti az EKB elnöki székébe. Ám másfelől külpolitikailag igen kínos lenne a franciák számításait keresztülhúzni, tekintettel arra, hogy a líbiai beavatkozás miatt már most is feszült a viszony Berlin és Párizs között. Ráadásul miután Axel Weber kiszállt a versenyből, Berlin kijelentette, hogy nincsenek preferenciái azzal kapcsolatban, melyik tagállamból származik a leendő EKB-elnök.

Egyesek szerint már csak az a kérdés, hogy Merkel milyen árat kíván szabni támogatásáért cserébe. Az igent kötheti ahhoz, hogy a német Jürgen Stark befolyásosabb szerepet kapjon az EKB igazgatótanácsában. Kérheti azt is, hogy az euró plusz paktum keretében erőteljesebben hangolják össze az egyes országok gazdaságpolitikájukat. Vagy akár arra is törekedhet, hogy támogatása fejében Németország számára kedvező irányban módosítsák a az uniós stabilitási mechanizmusról (ESM) szóló terveket.

Miss Eurót szeretne Brüsszel?

Új szempontot vitt a leendő EKB-elnök személye körüli találgatásokba az uniós igazságügyi biztos március végén. Viviane Reding úgy fogalmazott, hogy könnyen el tudna képzelni egy női elnököt, az ő szavaival egy „Miss Eurót” az EKB élén. A biztos szerint mind Christine Lagarde francia pénzügyminiszter, mind Joanne Kellermann, a holland központi bank kormányzótanácsának tagja alkalmas jelölt lehetne. Bár a női vezetők arányának növelése népszerű téma, jelen esetben kicsi az esélye, hogy ez a szempont dönti el az utódlást.

Érdemeként emlegetik, hogy Olaszországnak sikerült csatlakoznia az euróövezethez. Kínos epizód viszont Draghi életrajzában, hogy 2002-ben annál a Goldman Sachsnál kapott munkát, amely segítséget nyújtott a görög kormánynak a súlyos fiskális helyzet elkendőzésében. Ezt tavaly a szemére is vetették, bár ő mindmáig tagadja, hogy része lett volna az ügyletben.-->