Világgazdaság Online

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) tegnap bejelentette, hogy kiszélesíti a jegybanki eszköztárat. A döntés három fő elemet tartalmaz: kétéves lejáratú, a jegybanki alapkamathoz kötött változó kamatozású fedezett forrásnyújtást; a jegybanki eszköztár igénybevételéhez figyelembe vehető fedezeti értékpapírok (jegybankképes értékpapírok) körének kiszélesítését; jelzálogkötvény vásárlási programot.

Ahogy azt a jegybank elnöke is kiemelte, a likviditás csak egyik eleme a hitelezési képességnek, miközben a keletkező veszteségek a szektor szavatoló tőkéjét terhelik, és így korlátozzák a bankok hitelezési kapacitásait. Ezért a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) egyetért azzal, hogy a lépés segítheti a jövőbeni finanszírozást. Önmagában azonban nem tudja megoldani a hitelezési aktivitás visszaesésének problémáját.

Fontos az a jegybanki törekvés is, amely a bankrendszer forrásainak lejárati szerkezetét a hosszabb lejáratú források irányába igyekszik eltolni. Egyes bankoknál ugyanis viszonylag jelentős a rövidebb források súlya, miközben a portfoliók jelentős része közép vagy hosszú lejáratú hitelekből áll.

Az MNB egyértelműen hitelkínálati korláttal magyarázza a hitelezési aktivitás csökkenését, a PSZÁF azonban a legutóbbi kockázati jelentésében a két oldal – hitelkínálat és hitelkereslet – szerepét közel azonosan ítéli meg. A PSZÁF a rendelkezésre álló információk, a helyszíni vizsgálatok és prudenciális beszélgetések tapasztalatai alapján úgy látja: a hitelkereslet és a hitelkínálat körülbelül azonos mértékben felelős a finanszírozás jelenlegi visszaeséséért.

A vállalati szektor egy része, elsősorban a kis- és mikrovállalkozások, s egyes projektek (szálloda, iroda, stb.) esetében jelentős a finanszírozási korlát, miközben a szektor többi része nem igényel további finanszírozást, vagy hozzájut ahhoz hazai banki vagy egyéb forrásból. A PSZÁF egyetért ugyanakkor azzal a jegybanki értékeléssel, hogy a hitelkínálati oldal mind a hitelezési képesség, mind a hitelezési hajlandóság tekintetében gyengült az utóbbi egy évben.

A jegybankképes értékpapírok körének szélesítésére vonatkozó részletes tervek még nem ismertek. Ahogy a jegybank elnöke is utalt rá, itt jelentős mértékben azért vált szükségessé a felülvizsgálat, mert a magyar szuverén adósság leminősítése miatt a jegybankképes értékpapírok köréből a jegybank jelenlegi fedezet befogadási szabályai szerint számos olyan fedezet kikerülne, amelyeket ma a hitelintézetek használhatnak a jegybanki források igénybevételéhez. Azt, hogy ténylegesen mennyire szélesíti ki az intézkedés a befogadható fedezetek körét, csak a részletek ismeretében ítélhető majd meg.

A jelzálog befektetők – és ezzel a jelzáloglevél kibocsátások sikere – szempontjából kritikus, hogy egy esetleges bankcsőd esetén mi történik a befektetésükkel. A mai magyar szabályozás a nemzetközi gyakorlattal összhangban fedezeti biztost rendel a jelzálogbankba bankcsőd esetén, aki a jelzálogleveleket és a fedezetül szolgáló ingatlanokat a jelzáloglevelek lejáratáig kezeli, ezzel védve a befektetők, köztük a kisbefektetők érdekeit. Ezzel egyenértékű jogi megoldás kialakítása egy univerzális bank esetében nem lehetséges. Egy, a mainál kevésbé erős megoldás is a csődjogi szabályozás jelentős átalakítását igényelné.
Ma nem láthatók annak előnyei, hogy a jelzáloghitelezés intézményi szerkezete átalakuljon, a jegybank tervei azonban részleteiben nem ismertek – írja a PSZÁF.