Világgazdaság Online

Kiváló évet zártak tavaly a hazai magánnyugdíjpénztári alapok. A portfóliók között egyetlen egy sem volt, amelyik mínuszba került volna, sőt átlagosan több mint 20 százalékos hozamot értek el az alapok, vagyis a kasszáknak nagyrészt sikerült ledolgozniuk a 2008-as veszteségeket, amikor a nyugdíjalapok a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) számításai szerint mintegy 20 százalékos mínuszba kerültek.

A tavalyi óriáshozamok ellenére hosszú távon nézve aligha lehetnek elégedettek a magánnyugdíjpénztári tagok, pénzük ugyanis alig gyarapodott az pénztárak indulása óta eltelt tizenegy esztendő során, sőt örülhetnek, ha éppen csak megőrizte az értékét. 1998 óta ugyanis a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint átlagosan 7,38 százalékos volt az éves infláció Magyarországon, ezt pedig a MoneyMoon pénzügyi tanácsadó cég adatai szerint az alapok mindössze kétharmadának sikerült csak elérnie vagy túlszárnyalnia, tíz százalékos vagy afölötti hozamot pedig egyetlen nyugdíjalap sem ért el.

Az egyes magánnyugdíjpénztárak teljesítményét itt hasonlíthatja össze

A különbségek markánsak: a legmagasabb évesített hozam 9,91 százalékos, a legalacsonyabb  pedig 5,21 százalékos lett, ami azt jelenti, hogy 100 ezer befizetett forintból a legjobb pénztár 10 év alatt mintegy 257 ezret, a legrosszabb alig 166 ezer forintot csinált volna. Hosszabb távon még durvább lenne a különbség. Harminc év után például a legjobb pénztárban a már említett hozam mellett több mint 1,7 millió forint lenne 100 ezer forintból, míg a legrosszabban kevesebb, mint 460 ezer forint feküdne csak a számlán.

A 11 éves hozamok egyébként elsősorban a 2008-ban és 2009 elején tapasztalt tőzsdei esések miatt gyengék. Erre utal legalábbis, hogy azok a pénztárak, amelyeknél már 2008-ban működött a választható portfóliós rendszer (vpr), és emiatt növekedési portfóliójuk akkor az átlagosnál jobban visszaesett, növekedési alapjukkal a lista hátsó felébe kerültek. 7 százalék alatt maradt például az OTP, az Évgyűrűk és az Axa növekedési alapjának átlaghozama is. A vpr-es kasszák klasszikus alapjai viszont a válságot viszonylag szerény árfolyamcsökkenéssel vészelték át, a legjobb alapok között számos alacsony kockázatú van, emellett a vpr bevezetésével 2009-ig kiváró kasszák a növekedési alapjai kerültek még a legjobban közé.

Érdekesség, hogy a kis pénztárak jobb hozamokat érnek el a nagyoknál. A magánnyugdíjpénztárak 11 éves hozamai alapján például a legkisebb taglétszámú magánkassza, az Életút viszi a prímet, klasszikus alapja 1998 óta a MoneyMoon pénzügyi tanácsadó cég számításai szerint átlagosan évi 9,91 százalékos hozamot ért el, kiegyensúlyozott alapja pedig 9,31 százalékot hozott évente. Az 57 nyugdíjpénztári alap top 10-es listájára egyébként mindössze két nemzetközi pénzügyi intézményi háttérrel rendelkező nyugdíjpénztár klasszikus alapjának sikerült felkapaszkodnia, az Erstéének és az Axáénak.

A képet persze árnyalhatja, hogy tavaly új időszámítás kezdődött a magánnyugdíjpénztáraknál a választható portfóliós rendszer (vpr) bevezetésével, így a korábbi hozamadatokból még nehezebben lehet következtetni egy-egy pénztár jövőbeni teljesítményére. Csakhogy a tavalyi hozamok alapján sem muzsikálnak rosszul a kis pénztárak. Bőven a szektorátlag fölött teljesített például a Honvéd, a Villamosenergia-ipari Társaságok nyugdíjpénztára (VIT) vagy a Dimezió.