Világgazdaság Online

Andreas Treichl, az osztrák Erste Group elnök-vezérigazgatója mer nagyokat álmodni, és nem feltétlenül szívbajos akkor sem, ha politikai érdekkonfliktusokról van szó. Amint eldőlt, hogy a magyarországi Erste Bank topvezetői széke május végével megüresedik, nem kellett sokat várni, hogy izgalmas jelöltnévsor álljon össze.

Erős János volt MFB-vezér, Simor András jelenlegi jegybankelnök, Bajnai Gordon ex-kormányfő és Farkas Ádám volt felügyeleti elnök is komolyabban szóba került Papp Edit távozó elnök-vezérigazgató lehetséges utódjaként. Ma már úgy tűnik, a felsoroltak egyike sem lesz a magyar leánybank első számú vezetője, jóllehet a Figyelő úgy tudja, az elmúlt hetekben e négyfős listáról legalább két jelölt felkérését hosszasabban fontolgatta az osztrák bankcsoport vezére.

Papp Edit megüresedő széke miatt jelenleg is több fejvadász „köröz” a piacon. Elvileg válogathatnának házon belülről is, mégsem valószínű, hogy a távozó vezérigazgató jelenlegi helyettesei közül kerüljön ki a befutó. A zászló most leginkább egy idegenlégiósnak áll, aki az anyabanknál vagy más nemzetközi színtéren már bizonyított. Ha így lesz, az Erste is beáll azoknak a pénzintézeteknek a sorába, amelyek a gazdasági válság begyűrűzése óta szorosabbra fogták a gyeplőt a leánybankjaiknál, s a nagyobb kontroll konkrét vezércserékben – méghozzá „magyar helyett külföldit” típusú váltásban – is testet öltött.

A nagybankok közül elsőként az olasz Intesa lépett erre az útra, amikor 2009 tavaszán leváltotta Török Lászlót, s helyére a cseh származású Thomas Spurnyt ültet te a CIB vezérigazgatói székébe. A hároméves mandátummal Magyarországra küldött bankár feladata – kifelé nem kommunikált módon, de egyértelműen – a rendteremtés volt.

Hasonló folyamatok zajlottak le a múlt év végén a Raiffeisen háza táján is. A bankot 21 éven át irányító Felcsuti Péter távozása ugyan tervezett volt, ám a vezércserére ez esetben is igaz, hogy egy emblematikus magyar vezető utódja – öt éves időtartamra szóló megbízatással – egy egészen más habitusú bankár lett, méghozzá az anyaországbeli központból.

„A jó menedzserek nemzetiségüktől függetlenül azok, s nem az állampolgárságon múlik, kiből lesz vezérigazgató” – válaszolták a Figyelő kérdésére az Erste Bank bécsi központjából. Ezt a véleményt természetesen a hazai szakemberek is osztják, de azt is megállapítják, hogy a jelenlegi klíma a külföldieknek kedvez. A kérdés ugyanis a legtöbb banknál úgy merül fel, hogy mi a központ célja: üzletet szervezzen-e az új ember, avagy „rendőr” legyen? A válságot megelőző években egyértelműen az előbbi feladat állt szinte minden bankcsoport üzletpolitikájának a fókuszában, s ehhez a beágyazott helyi vezetők képességeire volt inkább szükség. Ahogyan a Figyelő informátorai megfogalmazták, üzletfejlesztésre az „expatok” nem képesek, hiszen ahhoz elengedhetetlen az itteni viszonyok (a lobbik, a nagypolitika, az önkormányzatok, az állami cégek vagy a PPP-programok) alapos ismerete, s a legtöbb esetben nem kielégítő a magyarországi üzleti kapcsolatrendszerük és érdekérvényesítő képességük.

S hogy az új helyzetnek mi lesz a következménye? A Figyelőnek megszólalók szerint nem sok jóra lehet számítani. A legsúlyosabb káros következmény ugyanis az, hogy nem lesz annyi hitel, amennyi a gazdaság növekedéséhez kellene. Felcsuti azt érzékeli, kicsit olyan a piac, mint húsz éve volt. „A legjobb ügyfelekért, a nagy multikért már versenyeznek a bankok, de a kis- és középvállalkozások nem kapnak hitelt, a lakosság pedig nem is kér.” A külföldi bankárok jellemzően azért kevésbé kockázatéhesek, mert folyton cserélődnek. Érdekeltségi rendszerük inkább az anyacég igényeinek kielégítéséhez kötődik, ebből fakadóan inkább banktisztviselők, mint kreatív, színes üzletépítők.