A magyar vállalatok csak papíron küzdenek a visszaélések ellen

„Ismételten kiderült, hogy a vállalatok sokszor nem rendelkeznek megfelelő kockázatkezelési mechanizmussal. A kockázatok hatékony és átgondolt kezelése biztosíthatja a befektetők és a vállalatvezetés számára a tisztességes üzletmenetet, és nagymértékben csökkenti a visszaélések miatt elfolyó pénz összegét” – mondta Biró Ferenc, partner, az Ernst & Young Visszaélés-kockázatkezelési Üzletág vezetője.

Belső kontrollok és etika

A válaszadók között nem egységes az etikáról vallott felfogás. A megkérdezettek szerint a jövedelemadó-fizetési szabályok betartása (30 százalék), a foglalkoztatási szabályok követése (21 százalék), valamint az alvállalkozókkal szembeni azonos elbánás (28 százalék) nem elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy etikus maradjon a működésük. A megkérdezettek mindössze 2 százaléka állította, hogy az elmúlt 5 évben előfordult, hogy őt vagy munkatársát kenőpénz átadására szólították fel. A felmérésben résztvevők 22 százaléka mérlegelne egy korrupciós ajánlatot a sikeres üzlet reményében. 

A fenti válaszok tekintetében talán még fontosabb az a tény, hogy bár az etikai kódexszel rendelkező cégek száma kis mértékben nőtt az utóbbi két évben, ez az arány továbbra is alacsony, csupán 28 százalék. A felmérésben szereplők mindössze harmada próbálja rendszerszerűen kezelni a visszaéléseket. A felelősségre vonás is igen alacsony arányú, valamint a szankcionálás mértéke elenyésző. A megkérdezett vállalatok csupán 32 százaléka jelezte, hogy az elmúlt 5 évben indítottak eljárást etikai vétség miatt, 21 százalék számolt be felderített visszaélésről. A tényfeltáró vizsgálatok eredményei jellemzően nem kerülnek nyilvánosságra. A munkavállalók felé történő visszacsatolás, a nyílt és folyamatos kommunikáció, valamint az etikus viselkedés megerősítése az egyik legfontosabb eszköze a visszaélések megelőzésének.

Komoly veszélyforrás

Míg az egyik legelterjedtebb visszaélési séma a beszerzésekhez, megrendelésekhez kapcsolható, a válaszadók mindössze fele (47 százalék) rendelkezik beszerzési szabályzattal, vagy eljárásrenddel. Ezek megléte azért fontos, mert itt fekteti le a cég az elvárt folyamatokat, melyekhez a munkavállalóknak igazodnia kell. Ezen vállalatok töredéke (23 százalék) tette az etikai kódexet a beszállítói szerződés részévé, és antikorrupciós nyilatkozatot a megkérdezettek 8 százaléka írat alá.

Annak ellenére, hogy a válaszadók tisztában vannak azzal, hogy melyek a visszaélések szempontjából meghatározóan kockázatos területek, ez a tudás a kockázatkezelési gyakorlatba már ritkán megy át. Például a megkérdezettek csupán 37 százaléka figyeli valamilyen módon az érdekellentéteket, azt is leginkább önbevallására alapozva.

„Nagyon fontos, hogy a válaszok alapján az látszik, sokszor egyszemélyes, általában vezetői döntések születnek a beszerzések pályáztatásáról, annak módjáról és eredményeiről. Egy szabályozatlan vállalati környezetben az egyszemélyes döntéshozatal túl nagy kitettséget jelent úgy a beszállítók, mint a megrendelők számára, amely a korrupció lehetőségét nagymértékben növeli. Ilyen szintű felelősségnél elengedhetetlen a jogkörök megosztása és a transzparens döntéshozatal” – mondja Biró Ferenc. 

Belső ellenőrzés változó szerepe

A megkérdezett cégek mindössze 8,5 százaléka jelezte, hogy van olyan önálló részleg, amely a visszaélések megelőzésével, illetve felderítésével foglalkozik. Ezeket a vizsgálatokat leggyakrabban a belső ellenőrzés végzi (49 százalék), amely eredmény a tavalyi arányhoz képest aggasztó növekedést mutat. 

„Érthető, hogy mérettől függően sok vállalat nem rendelkezik külön compliance, vagy a visszaélési kockázatokat kezelő szakterülettel, ezért más kompetenciákkal rendelkező szervezeti egység alá sorolják be ezt a fajta tevékenységet. A vezetőségnek azonban látnia kell, hogy a belső ellenőröknek nem ez a fő felelősségi körük. Ezért sokszor nem rendelkeznek az ilyen feladatokhoz szükséges tudással és eszközrendszerrel. Hatékony szakmai működésükhöz fontos a felkészítésük és képzésük a belső visszaélések megelőzése terén is” – figyelmeztet Biró Ferenc. 

Az átgondoltan lefektetett megelőző rendszerek elengedhetetlen elemei egy-egy vállalat hatékony és transzparens működésének mind a munkatársak, mind a befektetők, mind az üzleti partnerek szempontjából. E mellett fontos látni, hogy szabályozás hiányában a felelősségre vonás is nagy kihívást jelent a vállalatok számára, hiszen nincs hivatkozási alapja az eljárásnak, és a munkavállaló felé sem lehet bizonyítani, hogy mihez képest volt korrupt, vagy etikátlan a magatartása – teszi hozzá.