Drága atomblokkot bontani
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságMinderről a német környezetvédelmi minisztérium atom- és sugárzásbiztonsági főosztályának vezetője, Gerald Hennenhofer számolt be a nemrég tartott, szentpétervári atomenergia konferencián. A tisztviselő a nuclear.ru tudósítása szerint (amelyet az atomenergiainfo.hu idéz) valószínűsítette, hogy orosz cégeket is bevonnak a munkába, bár bőséggel van saját tapasztalatuk is e területen. A legnagyobb gond a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok elhelyezése.
A paksi atomerőmű blokkjainak bontása csak 2032-2037 várható az egységek 20 éves üzemidő-hosszabbításának figyelembe vételével. Bár az idő távoli, a költségek és a biztonsági kockázatok miatt már 20 éve elkészült a bontás első forgatókönyve, amelyet azóta többször kibővítettek, frissítettek. Az 1993-ban készült terv még csak az első két paksi blokkra vonatkozott, az 1997-es változat már mind a négyre, és a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójára is. E dokumentum módosított változatait 2003-ban, majd 2006-ban és 2008-ban állították össze. A majdani bontási költségek forrása a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapban gyűlik.
A leállítási és bontási terv legújabb változata 2013-ban készül majd el Kereki Ferenctől, a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Közhasznú Kft. (RHK) ügyvezető igazgatójától kapott tájékoztatás szerint. A legutolsó költségbecslés szerint egy paksi blokkot mintegy 380 milliárd forintból lehet majd lebontani.
A becsléseket természetesen folyamatosan korrigálják az inflációval, de ettől függetlenül is az a tapasztalat, hogy minden számítás rendre az előzőnél magasabb árat hoz ki.
A nukleáris alapban 2012 végéig 203,5 milliárd forint gyűlt össze. A tavalyi bevétel 30,3 milliárd, a kiadás közel 13 milliárd forint volt. Az alap múlt évihez hasonló bővülését feltételezve az első két blokk lebontására (2032, 2034) még csak-csak összegyűlik a szükséges pénz, a 2036-osra és a 2037-esre azonban szinte semmi. Felvetésünkre Kereki Ferenc közölte: több okból sem kell attól tartani, hogy ne lenne majd meg időre a pénz. Egyrészt az RHK a közelmúltban több olyan beruházást lezárt – legutóbb a kis- és közepes radioaktív sugárzású hulladékok Bátaapátiban létesített tárolójának építését –, amelyeknek köszönhetően a továbbiakban kisebbek lesznek az alapból finanszírozott kiadások. Fontos az is, hogy a forrás egészének nem kell rendelkezésre állnia az adott blokk leállítására, mert ekkor a bontásnak csak a kisebb költségigényű részei indulnak, magát a reaktort még 20 éven át a helyszínen kell pihentetni.
Az alapnak egyébként is 2080-ig szóló bevétel és kiadás terve van, amelyet folyamatosan frissítenek a szükségletek szerint.
Ötévenként felül kell vizsgálni
A hatályos szabályozás szerint ötévenként kell felülvizsgálni a leszerelési tervet. A végleges változatnak a blokkok leállítása előtt 1 évvel kell rendelkezésre állnia. A paksi atomerőmű három változatot tart nyilván. Az első szerint a blokkok leállítása után azonnal le kell bontani a technológiai rendszereket és az épületeket. A második szerint a leállás után még 20-50-70-100 évig kell védetten őrizni az összes radioaktívan szennyezett, illetve a felaktiválódott technológiai rendszereket tartalmazó primerköri létesítményeket, s csak azután lebontani. Harmadikként a reaktorok körüli részekből úgynevezett nukleáris szigeteket a védett megőrzés után le kell bontani. A preferált verzió a primerköri részek 50 éves védett megőrzésével, majd azutáni bontásával kalkulál.-->
