Világgazdaság Online

A Mittal, amely 2004-es 42,1 millió tonnás acélgyártásával a világ legnagyobbja lett az iparágban, az Arcelorral együtt akár évi 60 milliárd eurós forgalmat és 6 milliárdos profitot is elérhet. Az így létrejövő gigász 27 ország 61 gyárában termelhet acélt, 320 ezer embernek adva munkát. Az ügylet érdekességét azonban nem az a tény adja, hogy a két acélgyártó óriás összeolvadásával a globális termelés 10 százalékát lefedő vállalat jöhet létre, hanem az alig néhány nappal korábban záruló licithez való kapcsolódása: a most a felvásárlási célpont szerepét betöltő Arcelor győzedelmeskedett a ThyssenKrupp-pal szemben a kanadai Dofasco megvásárlásáért vívott versenyben. A Mittal az Arcelorra vonatkozó ajánlatával párhuzamosan azonban azt is bejelentette, hogy megegyezést kötöttek a ThyssenKrupp-pal, ennek értelmében a ThyssenKrupp utolsó árajánlatának megfelelő, 68 kanadai dolláros részvényáron átveheti a Dofascót. A kanadai cég megszerzése mindkét európai társaság számára életbevágó a további fejlődés szempontjából, hiszen az észak-amerikai autógyártók beszállítójáról van szó. Ezen a területen az európai acélgyártóknak még elenyésző a részesedésük.
Míg a Dofasco felvásárlását csendes egyetértéssel figyelte a közvélemény, a Mittal ajánlatára egyszerre szólaltak meg a szakszervezetek, érintett kormányok és az Európai Unió versenyhatóságai is. Az Arcelor vezetősége szinte megfontolás nélkül utasította vissza az ajánlatot, a stratégiai célok, az üzleti modell és a követett értékek eltérésére hivatkozva. Hamarosan megszólalt a luxemburgi kormány is, hiszen az ország az Arcelor egyik legnagyobb részvényese, 5,6 százaléknyi tulajdonjogával. A luxemburgi székhelyű acélgyártó emellett 6 ezer fő alkalmazásával az ország egyik legnagyobb foglalkoztatója is, így a bejelentés hamarosan a nyilatkozatok viharát vonta maga után. A szakszervezetek elsősorban a munkahelyek megszűnése miatt aggódnak, amelyek a szinergiahatások kihasználása és a megtakarítások érdekében várhatók. Hasonló aggodalmának adott hangot a francia kormány is, hiszen ott az Arcelor mintegy 30 ezer főnek nyújt megélhetést. Végső érvként az európai országok még mindig fordulhatnak a versenyjoghoz is, ha más eszközük nem marad a számukra kedvezőtlen felvásárlás megakadályozására.
Az elemzők egyetértenek abban, hogy az acélipar konszolidációja, az összeolvadások és felvásárlások akkor is folytatódnak, ha a Mittal jelenlegi terve kútba esik. A második legnagyobb acélgyártó megszerzése mellett a cégnek számos egyéb célpontja is lehet. A legerősebb vállalati háló hagyományosan Európában alakult ki, olyan szereplőkkel, mint az Arcelor, a ThyssenKrupp, a Corus vagy a Riva holding. Az Arcelor például három európai acélgyártó, a francia Usinor, a luxemburgi Arbed és a spanyol Aceralia összeolvadásából jött létre 2002-ben. Az európai termékek a továbbra is magas minőséget megkövetelő autóipar fő ellátói, de hasonló színvonalon termelnek az észak-amerikai, illetve japán vállalatok is. A Mittal, amennyiben hasonló színvonalú vagy nagyságrendű céget keres, mint az Arcelor, akkor a japán Nippon Steel vagy a JFE holding is vonzó lehet számára, hiszen ezek a világ harmadik és negyedik számú acélgyártói. Természetesen szóba jöhet a legerősebb szereplők bármelyike, de az európai szakszervezetek ellenállása, illetve a politikai megfontolások továbbra is akadályozhatják az ilyen jellegű terjeszkedést.