Világgazdaság Online

E héten ismertetették a sajtóval a SEYLE (Saving And Empowering Young Lives in Europe – SEYLE) vizsgálatot.  A felmérés az Európai Unió támogatásával 11 európai országban (Ausztria, Észtország, Franciaország, Írország, Izrael, Magyarország, Németország, Olaszország, Románia, Szlovénia, Spanyolország) zajlott a svédországi Karolinska Institutet vezetésével.  A kutatás fő célja, hogy a serdülők körében a fokozott kockázatú magatartás csökkentésével segítse elő az egészségesebb életmódot. A fokozott kockázatú magatartások legrosszabb kimenetele az öngyilkosság.

A programban központi helyen szerepel hatékony öngyilkosság
megelőző módszer(ek) kidolgozása. Bár a már belegyezett szülői nyilatkozattal rendelkező diákok 96 százaléka részt kívánt venni a vizsgálatban, addig az összes megkeresett diák szüleinek mindössze csak 40 százaléka adta beleegyezését . A szülői alacsony belegyezési arány összefügghet azzal, hogy hazánkban az öngyilkosság még mindig  nehezen kezelhető kérdés, illetve felveti annak lehetőségét, hogy esetleg pont a rászorultak nem kapnak segítséget.
Magyarország az összes korosztályra együtt tekintve még mindig második helyen áll az öngyilkossági statisztikákban az Európai Unióban. Így
hazánkban az öngyilkosság megelőzésének kiemelkedő a jelentősége. Európában a fiatal korosztálynál pedig a közlekedési balesetek után az öngyilkosság a második leggyakoribb halálok. A felmérésben direkt módon is vizsgálták a budapesti serdülők körében az öngyilkos
magatartást. (Öngyilkos magatartás alatt értjük a halál vágyát, az öngyilkosság gondolatát, tervét, az öngyilkossági kísérletet és tettet.) A magyar fiataloknak 12,69 százaléka kívánta a vizsgálatot megelőző két hétben, hogy bárcsak ne élne, míg 10,31 százalékuk arra is gondolt, hogy
véget vessen az életének és 3,07 százalékuk el is tervezte, hogy hogyan tenné.  Számos vizsgálat igazolta, hogy a legjelentősebb öngyilkossági rizikófaktort mind felnőttkorban, mind gyermek- és serdülőkorban a fel nem ismert, és így kezeletlen mentális betegségek jelentik. A hazai és nemzetközi vizsgálatok szerint az öngyilkosság miatt meghalt
felnőttek és serdülők 80-90 százalékánál fennállt az öngyilkosság elkövetésének idejében legalább egy pszichiátriai megbetegedés, és hasonló adatokat közöltek öngyilkossági kísérletet
elkövetőknél is.

A kockázatos magatartási formák vizsgálatának egyik fő terepe a különféle „káros szenvedélyek” előfordulásának megismerése. A felmérési eredmények alapján elmondható, hogy a magyar 14 és 16 év közötti fiatalok 23,9 százaléka soha nem fogyaszt alkoholt, 44,6 százalékuk kevesebb mint havi egyszer, 25,7 százalékuk havi 2-4 alkalommal, 5,2 százalékuk hetente 2-3 alkalommal, ennél gyakrabban mintegy fél százalékuk fogyaszt alkoholos italt.  Arra a kérdésre, hogy honnan jutottak az alkoholhoz, a magyar fiatalok 27,8 százaléka válaszolta, hogy boltban vette (18 évnél fiatalabbakról van szó!).
A megkérdezett magyar serdülők 89,8 százaléka még soha nem használt drogot, kevéssel az összeurópai átlagtól elmaradva 3,9 százalékuk tekinthető kockázatos magatartásúnak e szempontból. Ezzel szemben a dohányzási szokásos tekintetében megdöbbentő, hogy a magyar serdülők
közel fele (47,5 százalék) már dohányzik, 17 százaléka pedig legalább napi 2 szál cigarettát szív el, azaz rendszeres fogyasztónak tekinthető. Érdekes, hogy ezzel párhuzamosan a fiatalok 66,7 százalékának
egyik szülője sem dohányzik, tehát a szülői pozitív példa ellenére is rágyújtanak a
serdülők.
A szintén fokozott kockázatú magatartási formának tekintett korai kezdetű szexuális életet illetően: a vizsgálatban résztvevő 14 és 16 éves magyar diákok egy ötöde már aktív szexuális életet él, és nekik átlagosan már 2,2 szexuális partnerük volt életük során. 

A vizsgált magyar diákok nagy részének átlagos testtömegindexe a normális zónába esik, azonban 6,9 százalékuk a túlsúlyos illetve elhízott kategóriába került. A szakirodalom is részletesen foglakozik azzal, hogy a szülők odafordulása, az együtt töltött tartalmas idő a tizenévesek fizikai és mentális egészsége szempontjából is meghatározó fontosságú. Nem elhanyagolható szempont tehát annak kutatása, hogy a serdülők hogyan érzik, milyen mértékben törődnek velük szüleik, mennyire
figyelnek rájuk a mindennapokban.

Elmondható, hogy a legtöbb szempont szerint az európai átlaghoz képest nem pusztán előkelő helyet szereztünk, hanem benne vagyunk az első három „legodafigyelőbb szülő” helyezésben is. A magyar serdülők osztják meg leggyakrabban szüleikkel, merre járnak, mit csinálnak szabadidejükben. A hazai gyerekek az európai országokból másodikként érzik a leginkább úgy hogy szüleik gyakran szakítanak időt arra, hogy beszélgessenek velük, és osztoznak velük életük fontos pillanataiban is: sportbeli vagy művészeti szereplésükkor.

Mindezek ellenére Magyarországon a szülők 42 százaléka soha nem ellenőrzi, hogy tizenéves gyermeke megcsinálta-e a házi feladatát, míg mindössze 17,7 százalékuk az, aki mindig, de legalábbis gyakran teszi ezt.
A kitűnő eredmények tükrében is érdemes elgondolkodnunk azonban azon, hogy a serdülők 42 százaléka érzi úgy, hogy csak ritkán, vagy soha nem kap segítséget szüleitől fontos döntések meghozásában, egy harmadukkal nem beszélgetnek eleget a szüleik, és nem veszik
figyelembe a véleményüket, és közel 20 százalékuk érzi, úgy, hogy szüleik nem értik meg problémáikat: mindezeket tekintetbe véve elmondható, hogy nagyon sok teendőnk van még e
területen is.

Nem pusztán állapotfelméréssel foglakozott a vizsgálat, hanem konkrét programokat is végeztek kritikus magatartási formák okozta kár mérséklése érdekében. Ennek során előadásokkal mutatták meg, hogy a
pedagógusok, milyen jegyek alapján ismerhetik fel az öngyilkos magatartás jeleit, és hogyan tudják a veszélyeztetettnek látott fiatalokat az egészségügyi ellátórendszerbe irányítani. A vizsgálat 2 hónapja alatt a képzéseken több mint 100 pedagógus vett részt, önkéntes alapon.

Az utánkövetés során a tanárok 21,4 százaléka úgy látta, hogy a képzés hatására könnyebben beszél a diákokkal lelki problémájukról, 39,5 százalékuk pedig jobban megérti a fiatalok pszichés
problémáit. Ezen kívül magukat a diákokat is oktatták előadások és szerepjátékok segítségével, hogy hogyan ismerhetik fel magukon, illetve társaikon, ha bajban vannak és segítségre szorulnak,
és ilyenkor mi a teendő.