Nem egészen szabad betegáramlás

Az Európai Bizottság adatai szerint jelenleg az európai betegek egy százaléka kezelteti magát külföldön, és ez az arány várhatón az után sem változik érdemben, hogy ősszel hatályba lép a határon túlnyúló egészségügyi szolgáltatásokról szóló uniós irányelv. Eszerint az Európai Unió polgárai az EU bármely országában igénybe vehetik az egészségügyi ellátást.

Az irányelv tisztázza ugyan a külföldi egészségügyi ellátás igénybevételének lehetőségeit, meghatározza, ki felel az ilyen esetekben biztosított ellátások minőségéért és biztonságáért, de a gyakorlatban az egyes tagállamoknak maguknak kell megalkotniuk azokat a rendelkezéseket, amelyekkel az irányelv 2013. október 25-ig nemzeti jogrendszerükbe átültethető. A magyarországi jogszabály-előkészítés lapunk információi szerint már elkezdődött, és a napokban a parlament elé is kerülnek az irányelvvel kapcsolatban szükséges hazai jogszabály-módosítási, illetve –alkotási javaslatok.

Ezek azonban a magyar betegek külföldi gyógykezelésére vonatkozó engedélyezési eljárásokat információink szerint nem érintik érdemben, mivel – tekintettel a finanszírozási rendszerek és az államok teherbíró képessége közötti olykor jelentős eltérésekre – azért a jövőben sem lehet majd korlátlanul igénybe venni más országok egészségügyi szolgáltatásait. Így például a jogalkotók továbbra is előírhatják, hogy a hatóságok engedélyére van szükség például, ha a betegnek a külföldi kezelés során legalább egy éjszakát kórházban kellene töltenie, ha speciális és/vagy különösen magas költségekkel járó egészségügyi ellátást venne igénybe.

Ennek ellenére várhatóan a külföldi egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevő magyar betegek és ez által a biztosító kiadásai is növekedni fognak, miután jelenleg az egészségpénztár csak akkor téríti a páciensek külföldi gyógyulását, ha az itthon az adott országos orvosszakmai intézet szerint sem biztosítható, még külföldi szakértő meghívásával sem.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) adatai szerint 2009-ben még csak 440, 2012-ben már 658 magyar beteg külföldi gyógykezelését finanszírozták. A támogatott gyógykezelések a feltételek miatt kizárólag itthon nem elérhető terápiák: döntően tüdő- és élődonoros májátültetés, összetett gerincműtét és onkológiai kezelés.

Ezek engedélyezésénél azonban a költségek minimalizálása miatt azt is figyelembe veszik, hogy az eljárás lehetőleg Európában legyen elérhető. Így döntően osztrák, német, svájci és brit kórházakban engedélyezték magyar betegek OEP-finanszírozott kezelését. 2009. és 2012. között Bécsben például 50 betegen végeztek tüdőátültetést, németországi klinikákon estek át 26-an élődonoros májátültetésen, míg speciális sugárkezelést Svájcba kapott 128 páciens.

Külföldi kezelésnek számít az is, amikor más országból hoznak be, de itthon ültetnek be donorszervet.

Fejenként kétmilliós támogatás

Akár a beteg vagy a minta megy, akár a szerv/szövet érkezik, a külföldi gyógykezelések sokba kerülnek: a tüdő-transzplantáció átlagosan 15 millió, az őssejt- és csontvelő-beültetés 2,7 millió forintba kerül betegenként, míg egy speciális genetikai vizsgálat külföldi laboratóriumban esetenként 300-600 euró között mozog. Ehhez képest a magyar betegek külföldi gyógyulására fordított kiadások alig haladták meg az egymilliárd forintot. Az egy páciensre jutó kiadások folyamatosan csökkennek, és a 2009-es körülbelül 2,3 millió forinttal tavaly kétmillió forintnál kevesebb támogatás jutott egy betegre.