Mérlegen a gáz aranykora

Az elmúlt négy évben olyan súlyú változások történtek a földgáz nemzetközi termelésében és kereskedelmében, amelyek miatt újra kell gondolni, igaz-e még a Nemzetközi Energia Ügynökség 2011-es (IEA) állítása, amely szerint aranykorát éli a gáz. Az ügynökség gáz-, szén- és árampiacokért felelős igazgatója szerint az újraértékelésbe jó és rossz hírek is belejátszanak. Varró László az amszterdami Flame konferencián az egyik fő jó hírnek azt nevezte a Natural Gas Europe tudósítása alapján, hogy már ma akkora az USA palagáz-termelése, amekkorára azt tíz évvel későbbre tervezte. Ennek köszönhetően ésszerű gondolat e gáz exportja is, ami 2011-ben még radikális gondolatnak számított. Szintén jó hír, hogy a nemzetközi cseppfolyós gáz (LNG) kereskedelemben három olyan ország – Kanada, az USA és Ausztrália – súlya nő, amelyek politikailag stabil, barátságos és geopolitikailag biztonságos demokráciák.

Rossz hír viszont, hogy Észak-Amerikán kívül nincs előrelépés a nem hagyományos gáz kinyerése terén, pedig nemrég még voltak európai és indiai remények. Kérdéses a piacon újonnan megjelenő LNG kínálat sorsa is. A közelmúltban ugyanis mintegy 350 gigawattnyi új, széntüzelésű erőművet helyeztek üzembe világszerte, de döntően Ázsiában, amelyek évtizedeken át Ausztrália új LNG kivitele négyszeresének megfelelő mennyiségű gáz felhasználását teszik fölöslegessé.

A legnagyobb bizonytalanságot az jelenti Varró László szerint, hogy mit lép majd Kína. Kínának ugyanis az USA-énál is nagyobb palagáz-készletei lehetnek, amelyeket, ha nem aknáz ki a távolkeleti ország, akkor a piacnak más forrásból lesz majd még egyszer annyi gázra szüksége, amennyit ma Katar és Malajzia együtt dob a piacra. Sok múlik azon is, hogy mennyire fejlődik az adott országok, térségek saját, nem hagyományos gázának kinyerése. Amennyiben ugyanis lendületesen, az visszavetheti a többezer kilométeres szállításokkal jellemezhető nemzetközi kereskedelmet, részben fölöslegessé és kihasználatlanná téve a nagy költségekkel létrehozott gázcseppfolyósító, -szállító és -visszagázosító kapacitásokat.

A nagy termelők, mint az USA és Oroszország egyelőre elég gázt juttatnak a felhasználó központokba, és élénkítik az LNG piacát is, de Varró László szerint a közelkeleti kivitel stagnálni fog a helyi igények emelkedése miatt, Ausztrália pedig vezető gázexportőrré válhat. Az USA (illetve Észak-Amerika) is számottevő gázeladó lesz, de az IEA igazgatója nem számít arra, hogy a nemzetközi piaci szerepe meghaladná az afrikai országokét. Ugyanis az USA-ban magában is nőni fog a gázigény a következő évtizedekben, mert hiába nagyok a szénkészletek, új amerikai szénerőmű aligha épül a környezetvédelmi megfontolások miatt.

Európa gázimportja emelkedni fog, mert mindhárom saját energiaforrása csökken: egyre kevesebb a saját termelésű gáza, a szene, és zsugorodik a nukleáris alapú termelése is. E folyamat ellensúlyozására pedig a növekvő zöldenergia-termelés aligha elég.

Kisebb orosz termelés

Az orosz Gazprom az idén 450 milliárd köbméter gázt kíván termelni, ami az elmúlt évinél kisebb mennyiség, de igazodik a szintén csökkenő kereslethez a társaság bejelentése szerint. Ezek belül a Szahalin-2 projekt felhozatala stabil marad, és 16-17 milliárd köbmétert tesz majd ki. Az év eleji várakozás még 485 milliárd köbméter volt, azonban az első három hónap teljesítménye alapján már ennél 35 milliárd köbméterrel kisebb teljesítmény várható, elsősorban a szerényebb európai, de e főként ukrajnai kereslet miatt, minderről Vszevolod Cserepanov, a Gazprom igazgatósági tagja számolt be egy keddi konferencián.