Miért kellett megemelni a távhő árát?

Szakmai körökből kapott számítás szerint a 640 ezer hazai, távfűtéssel rendelkező háztartás támogatásához évente 45 milliárd forintot kell összeadni. E nélkül a távhő termelőknek – amelyek összesen mintegy 250 milliárd forinttal tartoznak a bankoknak – fizetési nehézsége támadhat. E pénzhez tavaly július 1. óta az áram árában lévő, kilowatt-óránként (kWh) 1,20 forintos átállásí díjon keresztül jutottak.

Ám e díj időközben „elpárolgott” a tarifából, mert a hőt vásárló távhő szolgáltatók költségei annyira megnőttek, hogy elérték a hatósági tarifából befolyó összeg nagyságát. Ezt persze úgy is orvosolhatta volna a szabályozás, hogy megemeli az átállási díjat. Ehelyett a tarifát emelte meg az egyetemes szolgáltatásban 4,2 százalékkal. Bár mindkét emelést a végfelhasználó fizeti ki, nem mindegy, hogy minden elektromos áram fogyasztó, vagy csupán a 640 ezer távfűtött lakástulajdonos.

Lapunkhoz eljutott vélemények szerint a hőárakban lévő tartalékok miatt mérsékelni lehetett volna a tarfiaemelést, vagy a későbbi mérsékelhető lesz. A most gigajoule-onként 3800-3900 forintért az országba érkező gázból ugyanis úgy lesz gigajoule-ként 6000 forintos lakossághoz eljuttatott távhő, hogy nem követhető végig pontosan, mi is történik. A forint gyengülése által megdrágult importgáz árát körülbelül 10 százalékkal emeli a szállítási és az elosztási díj, majd rárakódik a tárolási díj is. Ezekkel 4300 forintra nő a gigajoule-onkénti költség, de a hőtermelő 5000 forint körüli árat fizet. Nála és a szolgáltatónál további 1000 forint rakódik az árra, részben, mert a hőtermeléskor elvész a gáz tizede, a szállításkor pedig a hő 14 százaléka.

További részletek a mai Világgazdaságban!